Önstigma és társas elszigeteltség

A b?rgyógyászati betegségek el?fordulási gyakorisága világszerte igen magas, és egészségpszichológiai szempontból is nagy a jelent?ségük. Az olyan krónikus b?rbetegségek, mint a pattanásosság, az ekcéma, a pikkelysömör vagy a vitiligo, jelent?s külalaktorzulást okoznak, s gyakran az énkép és a testkép torzulásával járnak. Egyes kutatások szerint a látható testfelületeken lév? b?rbetegségben szenved?knél megn? a depresszió, a szorongás, a megbélyegzettségérzés és az önkárosító gondolatok kockázata.

Az életmin?séggel kapcsolatos vizsgálatok rámutattak, hogy a b?rbetegségek komoly hatást fejthetnek ki a társas viselkedésre, a szociokulturális kapcsolatokra, a szexualitásra és a személy szociális pozíciójára. A sokféle szociokulturális hatótényez? közül – jelent?sége miatt – most a stigmatizációt emeljük ki.

A stigmatizáció vagy megbélyegzés a szégyen, a rosszallás érzése, amit olyan személyek tapasztalhatnak, akikr?l mások úgy vélik, hogy eltérnek a társadalmi normáktól, elvárásoktól. A stigma eredeti jelentése olyan, a b?rön mutatkozó biológiai vagy társadalmi megkülönböztet? jelre utal, amely egy személyt másoktól elkülönít, és megzavarja a társas interakciókat. A b?rfoltok, hegek, sebek könnyedén válhatnak stigmává. A mások számára szembet?n? b?rbetegségek morfológiai jellemz?i alapján téves következtetésekhez vezethetnek, megkülönböztetik visel?jüket az ilyen tünetekkel nem rendelkez?, egészséges b?r? társaiktól, így a mindennapjaikat jelent?sen korlátozhatják. Ez a kutatások szerint gyakran a feleslegesség érzetét kelti elszenved?jükben, s ráer?síthet a negatív énképre. Fokozottan igaz ez, ha a b?rhibák mások fürkész? tekintete el?l elrejthetetlen testfelületen vannak. Gyakran er?s bizalmatlanságot, visszatetszést, undort vagy a fert?zést?l való félelmet, elkerülést és bizalmatlanságot váltanak ki az emberek körében, mivel az ápoltság, a higiénia hiányaként vagy fert?z? betegségként azonosítják, így a már meglév? betegségterheket tovább súlyosbíthatja a szégyenérzet. Ez pedig jelent?sen befolyásolhatja a betegek életszemléletét, önképét, önértékelési konfliktust generálva, gyakran depresszív szorongásos tüneteket okozva.

Hirdetés

Érdekes kutatási adat, miszerint a b?rbetegség súlyossága, a tünetek láthatósága és a betegség id?tartama nincs összefüggésben a pszichológiai nehézségekkel, ám a megbélyegzés saját percepciójának és a depresszió mértékének meghatározó jelent?sége van a betegség okozta akadályoztatottságra nézve. A csökkent elfogadottság és a társas támogatás hiánya pedig szignifikánsan összefügg a pikkelysömört?l (psoriasis) és ekcémától szenved? páciensek észlelt stigmatizációjával.

A stigmatizációnak többféle formája van. A társadalmi megbélyegzés kifejezés az adott társadalomra jellemz? negatív attit?dökre és hiedelmekre utal bizonyos csoportokkal vagy egyénekkel szemben. A rendszerszint? megbélyegzés kifejezés pedig arra utal, amikor a társadalmi struktúrák meger?sítik és állandósítják a megbélyegzett csoportokkal szemben kialakult negatív attit?döket és hiedelmeket, például az érintett csoportokat diszkrimináló politikai döntéseken vagy kriminalizáló törvényeken keresztül. Önmagában stigmatizáló tényez?nek számít egy ilyen – akár a történelmi múlt folytán vagy aktuálisan, a rá vonatkozó negatív sztereotípiák és el?ítéletek miatt – marginalizált vagy diszkriminált csoporthoz való tartozás. Ilyen csoportok például a faji és etnikai kisebbségek, a büntetés-végrehajtáson átesett vagy szerfügg? személyek, az LMBTQ+ egyének vagy a mentális egészségi problémákkal, különféle testi fogyatékkal, deformitással vagy megjelenésbeli eltéréssel él?k.

Gyakori jelenség, hogy a stigmatizált személyek családtagjai vagy közeli hozzátartozói maguk is megtapasztalják környezetük megbélyegzését.

A stigmatizáció egy további típusa az úgynevezett internalizált vagy önstigma. Ez a kifejezés arra utal, hogy a stigmatizált csoportokba tartozó személyek el?bb-utóbb hajlamosak a negatív sztereotípiákkal és hiedelmekkel azonosulni, azokat bels?vé tenni. Ez a jelenség leginkább a n?ket és a fiatalabb korosztályt érinti. Az önstigma hatására fokozódhat a társas elszigeteltség, ronthatja az érintettek általános jóllétét, alacsony önbecsüléshez és szégyenérzethez vezethet, és szoros összefüggést mutat a pszichés és pszichiátriai komorbid zavarokkal. Azok, akik a környezetük elutasító, megbélyegz? attit?djeit internalizálták, hajlamosak visszavonulni, és habár szükségük lenne rá, elzárják magukat a rendelkezésre álló egészségügyi kezelésekt?l, támogató lehet?ségekt?l, és kevésbé jellemz? rájuk, hogy segítséget kérjenek.

Hogyan el?zzük meg vagy csökkentsük a stigmatizációt?

A sz?rés stigmatizációcsökkent? stratégia lehet a háziorvosi, b?rgyógyászati és kozmetológiai praxisokban. Megfelel? sz?réssel azonosíthatóvá válhatnak a veszélyeztetettek, azok is, akik haboznak segítséget kérni. A sz?rés segíthet a stigmatizáltság mértékének meghatározásában és a stigmával kapcsolatos kihívások konkretizálásában, majd a megfelel? indikáció és kezelési terv kidolgozásában.

Az osztatlan figyelem, a megértés és együttérzés nyílt kifejezése hozzájárulhat ahhoz, hogy a stigmatizáció elszenved?je szabadon megfogalmazhassa élményeit, sérelmeit, és hatékony támaszra leljen. Támogatólag hat, ha nyíltan megkérd?jelezzük az érintettre teherként nehezed? sztereotípiák és el?ítéletek érvényességét. Nem érdemes azonban kéretlen tanácsokat adni, és fontos tartózkodni bárki min?sítését?l, megítélését?l. Az érzelmi támogatás mellett hasznos, ha megpróbálunk az érintett számára gyakorlati segítséget is nyújtani. Érdemes lehet arra ösztönözni, hogy passzivitás helyett aktívan tegyen önmagáért, bátorítva, hogy vegyen részt olyan tevékenységekben, amelyek el?segítik a stigmától való szabadulását. A nyílt kommunikáció és párbeszéd ösztönzése további segítséget jelenthet a stigmatizáció csökkentésében, és segíthet megel?zni a megbélyegzést, mivel biztonságos teret teremt az egyén számára, hogy megoszthassa tapasztalatait és érzéseit.

Ha a környezetünkben megbélyegz? attit?döt vagy viselkedést tapasztalunk, például hallunk valakit becsmérl? megjegyzéseket tenni vagy diszkriminatív viselkedést tanúsítani, emeljük fel a szavunkat! Fontos az aktív fellépés már a stigmatizáció els? jeleivel szemben is, hiszen ha szövetségeseivé válunk a marginalizált csoportokhoz tartozó egyéneknek, az segíthet megel?zni a megbélyegzésüket.

Német Borbála – integratív pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, az MPT (Magyar Pszichológiai Társaság) Egészségpszichológiai Szekciójának tagja, a DermaSoul pszichodermatológiai támogatóprogram alapítója ( www.dermasoul.hu )