Harcm?vészet autizmussal, ADHD-val, Down-szindrómával?

A Lukácsi Tamás vezette Athlészisz Alapítvány nem kisebb feladatra vállalkozott, mint bevonni az értelmileg akadályozott s egyéb speciális nevelési igény? gyerekeket a küzd?sportok világába. A projekt rendkívül sikeres, de vajon hogy néz ki egy „speciális” edz?terem, egy edzés, és mit ad a küzd?sport az érintett gyerekeknek?

Azt szögezzük le gyorsan az elején, hogy – bár küzd?sportokról, els?sorban karatéról és taekwondóról van szó – a gyerekek nem küzdenek meg egymással sem edzésen, sem versenyeken. Egyrészt tilos, másrészt nem is ez a cél.

Lukácsi Tamás hatalmas lelkesedéssel, ám rendkívül szerényen sorolja az eredményeket, amelyek ugyan nem mérhet?k pontozással, de az autizmussal, ADHD-val, Down-szindrómával él? gyerekek számára elképeszt?en fontosak. Az edzések egyfajta keretet adnak számukra, az egyes mozdulatok elsajátítása rendkívüli koncentrációt igényel, nem beszélve a komplexebb formagyakorlatokról – ez utóbbiban pedig már versenykörülmények között is megmérethetik magukat az ifjú harcm?vészek!

Hirdetés

Szerencsére a sportszövetségek nagyon nyitottak a kezdeményezésre, edz?k is akadnak szép számmal, akik szívesen részt vesznek a programban, és egyre többen vannak, akik megfelel? szakmai háttérrel is rendelkeznek. Az alapítvány igyekszik az edz?termeket is úgy berendezni, mintha ott hagyományos edzések zajlanának, hiszen a profi körülményeket mindenki megérdemli, és inspirálólag is hat a gyerekekre: egy-egy új felszerelés érkezése mindig nagy izgalommal és örömmel jár!

Természetesen az integráció kérdése itt is felmerül, vagyis hogy nem az volna-e a legjobb, ha épek és akadályozottak együtt edzenének. Valószín?leg sokan egyb?l rávágnánk az igent, de Lukácsi Tamás tapasztalatai szerint a helyzet ennél bonyolultabb. Próbálkoztak ?k is integrált edzésekkel, az ép gyerekek rendkívül nyitottak és türelmesek voltak, hosszabb távon azonban az integrált edzés nem a megfelel? keret a fejl?désre sem az épeknek, sem az akadályozottaknak. Az épek nem tudnak a maguk ritmusában fejl?dni, az akadályozottak számára pedig kevéssé inspiráló, inkább frusztráló lehet, ha azt látják, hogy egy-egy mozdulatot mások könnyebben, gyorsabban sajátítanak el, s akár szebben, látványosabban hajtanak végre.

Az ADHD prevalenciája világméret? átfogó kutatások szerint kb. 5–7% közé tehet?, de gyermekkorban elérheti a 10%-ot is. Ehhez az is hozzátartozik, hogy akár háromszor annyi fiú lehet érintett, mint lány, akiknek a küzd?sport sokkal inkább testhezálló, hiszen az épek populációjában is hatványozottan több fiút, férfit találunk az egyesületekben. Hasonló arányokat mutat az autizmus spektrumzavar is: sokkal több fiatal fiú van érintve, mint lány, bár az el?fordulása összességében alacsonyabb, mint az ADHD-nak.

Az Athlészisz Alapítvány immár országszerte szervez edzéseket – szerencsére az igény és a fogadókészség egyaránt megvan. A küzd?sportok a megfelel? keretek között kiváló hatással vannak a különféle akadályozottsággal él? gyerekekre, akik nagy élvezettel járnak az edzésekre, miközben több területen is komoly fejl?désen mennek keresztül.

Az Athlészisz Alapítvány m?ködésér?l, az edzések helyszíneir?l több információ az athleszisz.hu weboldalon található. A témában készült egy hosszabb beszélgetés is, amely az alábbi linken érhet? el a „Csak ha érdekel” podcast YouTube-csatornáján.

Leindler Milán

https://www.facebook.com/athleszisz

https://www.facebook.com/csakhaerdekel

https://www.youtube.com/watch?v=ROlOP80KZ2g&ab_channel=Csakha%C3%A9rdekel