Háttérbe szorult testvérek

Keveset beszélünk róluk, pedig a legrosszabb, amit tehetünk, az az, ha figyelmen kívül hagyjuk ?ket. Speciális bánásmódot igényl? – krónikus beteg, fogyatékkal él?, esetleg függ? vagy b?nelkövet? – gyerekek testvéreir?l még mindig nagyon kevés a szakmai párbeszéd, pedig fokozott veszélynek vannak kitéve a mentális és pszichés zavarokat illet?e

Mit jelent a glass child?

A kifejezés Alicia Maples 2010-es TEDx-beszédében hangzott el el?ször nagy nyilvánosság el?tt, ahol a kiemelt figyelmet igényl? gyerekek testvéreit „glass child”-nak (tükörfordításban: „üveggyerekeknek”) nevezte. De miért pont üveg? Els?re azt gondolhatnánk, a kifejezés a testvérek törékeny állapotára utal, azonban másról van szó: Alicia szavaival élve „a szül?k annyira el vannak foglalva a testvéreink igényeivel, hogy amikor ránk néznek, keresztülnéznek rajtunk, mintha csak üvegb?l lennénk”.

Ilyen gyerekként „átvesszük a gondozói feladatokat, és magától értet?d? módon vagyunk arra kondicionálva, hogy ne legyenek problémáink” – mondta akkor a beszédében. – „Tökéletesnek kell lennünk. Amikor valaki megkérdezi t?lünk, hogy vagyunk, a válasz minden esetben ugyanaz: jól.”

Hirdetés

Alicia szintén ilyen családban n?tt fel, bátyját, Mariót 11 éves korában diagnosztizálták autizmus spektrumzavarral, de már 2 éves kora óta jelentkeztek a súlyos viselkedésbeli tünetek. Alicia szükségletei így egész gyerekkorában a bátyjáé mögé lettek sorolva, a szül?k minden idejét és figyelmét a különböz? vizsgálatok, fejlesztések, intézmények keresése, nem utolsósorban pedig az otthoni helyzetekben való helytállás kötötte le. Aliciának egy feladata volt: viselkedjen minél jobban, hogy szüleit ne terhelje még több nehézséggel. Ezzel az élethelyzettel nincsen egyedül. Egy 2020-as felmérés szerint csak az Egyesült Királyságban több mint félmillió olyan gyerek és több mint másfél millió olyan feln?tt él, akinek testvére krónikus betegségben szenved vagy valamilyen fogyatékossággal él.

Az el?adásának nagy hatása volt világszerte, családok és érintettek ezrei ismertek önmagukra, és szakmai körökben is el?térbe került a kérdés: hogyan segítsük ezeket a gyerekeket, akik kiemelt figyelmet igényl? testvéreik mellett háttérbe szorulnak a család mindennapjaiban?

Miért figyeljünk fokozottan ezekre a gyerekekre?

A fogyatékkal él?, krónikusan beteg vagy más miatt kiemelt figyelmet és gondoskodást igényl? gyerekek szülei gyakran olyan kihívásokkal néznek szembe, amelyeket sokan elképzelni sem tudnak. A mindennapi küzdelmek során sok család beleesik abba a hibába, hogy az egészséges testvérek érzelmi jóllétét természetesnek veszik. Hiszen ha megkérdezik, hogy vannak, érkezik az automatikus válasz: jól. Azonban minden olyan érzelmet – fájdalom, düh, frusztráció, félelem, aggodalom, reményvesztettség –, melyet a szül?k egy speciális igény? gyermek mellett átélnek, az egészséges testvér ugyanúgy átéli, de egy gyerek megküzdési képességével.

Egy 2012-es metaanalízis szerint ezek a gyerekek a szül?kt?l vagy más családtagtól való segítségkérés helyett hajlamosak elfojtani a problémáikat, és gyakoribbak náluk az internalizáló tünetek. Egy másik, 2013-as tanulmányban a szül?k fokozott kihívásokról számoltak be a személyközi kapcsolatok, iskolai m?ködés és a szabadid? eltöltése területein az egészséges gyereküket illet?en, egy 2022-ben megjelent metaanalízis szerint pedig ezek a gyerekek fokozottan ki vannak téve a depresszió kockázatának.

Glass child történetek a TikTokon is

A közösségi média egyik nagy el?nye kétségtelenül az, hogy platformot biztosít a közös tapasztalatok megosztására – így történt ez a glass child testvérek történeteivel is. Egy új, virális TikTok-trend bemutatja a testvérek által nap mint nap átélt küzdelmeket, melyek sokszor évekig, akár egy egész gyermekkoron keresztül rejtve maradnak a család el?tt. A TikTokon több mint 70 millió megtekintéssel rendelkez? #glasschild és #glasschildsyndrome hashtagekkel feltöltött videókban fiatalok mély ?szinteséggel osztják meg egymással és a világgal a megéléseiket.

„A glass child trauma azért olyan frusztráló, mert nincs kit hibáztatni. Nem hibáztathatod a testvéredet, amiért extra segítségre van szüksége, mert nem az ? hibája. Nem igazán hibáztathatod a szüleidet sem, mert ?k mindent megpróbálnak. Szóval magadat hibáztatod valamiért, amire nincsen semmi ráhatásod.”

„Glass childnak lenni annyit jelent, hogy arról fantáziálsz, hogy eltörik egy csontod vagy megbetegszel, csak hogy a szüleid egyszer végre rád figyeljenek.”

„Glass childnak lenni olyan nehéz. Nem hibáztatom a testvéreimet semmiért, de olyan, mintha az én mentális problémáim nem számítanának, mert nekik fogyatékosságaik vannak. Fájdalmas nézni, ahogy a szüleim félretolják az érzéseimet, mert a testvéreimmel kell foglalkozniuk. Olyan, mintha átlátnának rajtam.”

"A szobádban kell ülnöd, miközben a szüleid ott állnak a fürd?szoba ajtaja el?tt, amíg a bátyád zuhanyzik, és ellen?rzik, hogy jól van-e. De neked is elég rossz napod volt. De nem tudsz szólni, mert úgy érzed, hogy ezzel csak tovább nehezítenéd a dolgokat."

„Anya és apa mindig azt mondták, hogy én vagyok a legmegért?bb lány a világon. Nem tudom, ez mennyire van így. Csak azt tudtam, hogy a családom nem bírna elviselni még egy gondot.”

Mit tehetünk ezeknek a gyerekeknek az érdekében?

Az együtt töltött id? jelent?ségét nem szabad lebecsülni, fontos és szükséges, hogy legyen lehet?ség a szül?kkel kettesben, hármasban id?t tölteni. Minden gyereknek igénye van arra, hogy szülei egy ideig kizárólag vele foglalkozzanak, a testvéreket kis id?re „nélkülözve” az együttlétb?l, ez nincsen másképp kiemelt figyelmet igényl? gyereket nevel? családokban sem. Elengedhetetlen, hogy érezzék, ?k is fontos tagjai a családnak, még ha a mindennapi nehézségek mellett nem tudnak a szül?k rájuk ugyanannyi id?t fordítani, mint sérült vagy beteg gyerekükre. Adjunk nekik teret és id?t arra, hogy megoszthassák élményeiket, érzéseiket, feltehessék kérdéseiket. Vonjuk be ?ket a beszélgetésekbe, és lássuk el ?ket – életkoruknak megfelel?en – kell? információval a család aktuális helyzetér?l. Ha tabuként kezelünk dolgokat, még ha jó szándékból tesszük is, sok felmerül? kérdést, aggodalmat inkább elfojtanak, amivel szorongásuk csak mélyülhet. Rengeteget segíthet egy gyereknek, ha szülei meghallgatják és elfogadják az érzéseit.
Sok érintett elszigetelve érezheti magát a kortársaitól, ezért próbáljuk felfedezni a lehet?ségeket, ahol kapcsolatba kerülhetnek más, hasonló helyzetben lév? gyerekekkel. Különböz? segít? csoportok olyan megért? és validáló teret biztosítanak számukra, ahol biztonságban oszthatják meg megéléseiket, és ahol a hasonló hátter? csoporttagok támogatást nyújthatnak a nehéz élethelyzetekben.