Ezt tedd gorillamentés helyett

Számos vezet? döbben rá az életközepi forduló idején, hogy valami nagyot kellene tennie a világért. És egy kicsit önmaga üdvösségéért is. Ilyenkor a legextravagánsabb ötletek megvalósításától sem riadnak vissza ügyfeleim. De tényleg Ugandáig kell utazniuk, hogy a kihalófélben lév? gorillafajok megmentésével váltsák meg a világot?

Nem szükséges a világot megváltani. Megváltoztatni viszont lehetséges.

Az alábbiakban sem a midlife-crisisnek nevezett jelenséget, sem a vezet?i munka jellegzetességeit nem akarom részletezni. Mindkett?nek hatalmas szakirodalma van. Az alábbiakban inkább egy lehetséges alternatívára szeretnék rávilágítani.

Sokan döbbennek rá negyven- és ötvenéves koruk között, hogy hiába szárnyalt vezet?i karrierjük rakétaként a felh?k fölé, hiába szereztek pénzt, elismerést, presztízst, valahogy mégsem érzik teljesnek az életüket. Sokak számára eljön a pillanat, amikor nyomot akarnak hagyni a világban, jobbítani szeretnék azt – érthet? módon kihasználva vezet?i tapasztalataikat, networkjüket, szemléletmódjukat. Ilyenkor merülnek fel a leglehetetlenebb ötletek, mint például a gorillamentés.

Hirdetés

De mi áll a háttérben? Egy egész iparág épül a középosztály által – egyébként legtöbbször jogosan – érzett lelkifurdalást csillapító világjobbító tevékenységekre. Az indiai ashramok megteltek az kanosszát járó menedzserekkel, Afrikában pedig lassan elfogynak az örökbefogadható gyerekek. A gorillamentés kaland. Izgalmas. Sok középkorú vezet? elfelejti, milyen izgalmas kaland volt pályája kezdetén a világ valamely nagyobb repül?terén igyekezni a meetingre. Ez mára már megszokottá, s?t ny?ggé vált.

A gorillamentés mint világmegváltó projekt azt az érzést közvetíti, hogy az illet? valóban tesz valamit a világért. Ráadásul meg is er?ltette magát. Minél jobban, annál több értelme is volt! (Egyik nagyvállalati partnerünk vezet?i éveken át jártak az állatkertbe társadalmi felel?ségvállalás keretében önkénteskedni. A szakemberek bár nagyra becsülték ezt az áldozatvállalást, az utólagos interjúk során elmondták, hogy a laikus vezet?k több kárt okoztak, mint ha nem jelentek volna meg a helyszínen.)

Pedig a gorillamentés és társai nem önálló ötleten alapulnak, nem az adott vezet? által személyesen megtapasztalt kínok és nyomorok enyhítésére irányul, hanem másoktól készen kapott ötlet. Kipipálós ötlet, mert nagy áldozatvállalással jár (anyagiak, id?, kényelmetlenség), könnyedén kelti azt az érzést, hogy én már egy életre megtettem mindent.

Önmagában nem létezik jótevés, csak életút van. El kell fogadnunk, hogy életünk során teszünk jót is és rosszat is. Ráadásul relatív, mi a jó és mi okoz kárt. A legtöbbször csak évek múlva derül ki, hogy amit tettünk, jó-e. Nem szükséges (az elmúlt évezredek tapasztalata alapján nem is lehetséges) a világot megváltani. Megváltoztatni viszont lehetséges. Az életben minden pillanat önmagában egy komplett világmegváltás, még akkor is, ha ezt a divatmagazinok hirdetései közé szorult egyperces mindfullnes igazság-bonbonok írják, és nem magunk jövünk rá.

Amikor a fels?vezet? rádöbben: elegend? azért küzdenie, hogy a betanított munkások munkaid?-beosztása kedvez?bb legyen, hogy elérjék a buszjáratot, így id?ben hazamehessenek a családhoz, az egy olyan pillanat, amikor a világ máris egy jobb hellyé válik…