Amikor rendben van, hogy a gyerek kezébe kerül az irányítás

A kisgyermekes szül?k egyik nagy félelme, hogy gyermekük addig-addig feszegeti a határokat, és éri el – meglep?en széles választékú stratégiákkal –, hogy az legyen, amit ? akar, mígnem teljesen átveszi az irányítást a család felett. A gyerekek életének egyik nagy fejl?dési mérföldköve a hírhedt dackorszak, amit az angol nyelvben találóan „terrible twos”-nak (borzalmas kétéves kor) is neveznek.

A riasztó névvel ellentétben a dackorszak a fejl?désnek egy olyan természetes és szükséges id?szaka, amikor a gyermek saját akarati élete kezd el kibontakozni. Megtapasztalja és szép lassan megtanulja azt, hogy képes önállóan, szüleit?l függetlenül is cselekedni, és ezt az újonnan felfedezett képességét igyekszik ekkor minél s?r?bben gyakorolni. „Én akarom!”, „Nem akarom!”, „Én csinálom!” – ezek a mondatok mind azt tükrözik, hogy a gyermek próbálgatja megélni saját autonómiáját és kompetenciáját, valamint tesztelni a határokat is. Fontos szem el?tt tartani, és emlékeztetni magunkat, hogy a dac és az akarat ebben a korban ritkán szól a szül? szándékos bosszantásáról, legf?bb célja az önállóság gyakorlása.

Hirdetés

A dackorszak kezelésér?l szóló kiadványoktól roskadoznak a könyvesboltok polcai, és szül? legyen a talpán, aki az összes tanácsot be tudja építeni a mindennapjaiba. Szerencsére a dackorszak kezelésének valóban léteznek alapvetései. Szül?i következetességgel, észszer? és betartható keretek és szabályok állításával el?segíthetjük azt, hogy a gyermek a szül?k által elvárt normákhoz igazítsa a viselkedését, miközben elegend? teret kap arra, hogy fejl?djön és önállósodjon.

A gyerekek – életkoruknál fogva – rengeteg dologban nem képesek még önálló döntéseket hozni. Nem dönthetik el, hogy be kell-e kötniük magukat a kocsiban, vagy sem, ehetnek-e kizárólag süteményt ebédre, vagy sem, elindulhatnak-e a mínusz 2 fokos hóesésben egy szál rövid ujjú pólóban, vagy sem. A szül?i elvárások és szabályok – bármily szükségesek is – sokszor frusztrálóak az önállósodást gyakorló gyermek számára. Van azonban egy terület, ahol bátran rájuk bízhatjuk az irányítást: ez pedig a játék.

Mi az a gyermek által irányított játék?

A gyermek által kezdeményezett és irányított játék során saját ötletei, fantáziái vezetik a folyamatot, míg a szül? aktív jelenléttel, de minimális beavatkozással csatlakozik ebbe bele. Ilyenkor a gyermek dönt a játékélmény témájáról, menetér?l és szabályairól. Jó, ha ennek nincs szigorú struktúrája vagy iránya, hanem inkább nyitott és szabad, hogy a gyermek szabadon alkothasson, képzelete szárnyalhasson. Ez a felállás lehet?vé teszi számára, hogy teljes mértékben megélje az önálló irányítást, ami létfontosságú önbizalmának, kreativitásának, problémamegoldó készségének és autonómiájának fejl?désében. Feln?ttként néha késztetést érezhetünk arra, hogy beleszóljunk gyermekünk játékába, mivel rengeteg ötletünk van arról, hogyan „kellene” egy adott játékkal játszani. A gyerek által irányított játékban lekerül a feln?ttekr?l ez a felel?sség: próbáljuk ki, milyen úgy együtt játszani, mikor kicsit hátrébb állunk, és megfigyeljük, mit is csinál, mir?l is szól a történet. Egy elfogadó, támogató, játékos környezet bátorítja a gyereket a függetlenségre, az irányítás gyakorlására, ahol megélheti, hogy szabad akarata van, terveket készít és döntéseket hoz. Mivel nemcsak a saját játékát irányíthatja, hanem a szüleit is, a dackorszakos konfrontációk miatti feszültsége is enyhülni fog. A gyermek által irányított játék arra is lehet?séget ad, hogy feln?ttként megfigyeljünk és megismerjük gyermekünk gondolkodását. Játék közben a gyerekek olyan forgatókönyveket, helyzeteket élnek meg, melyekb?l sok mindent megtudhatunk érdekl?dési körükr?l, er?sségeikr?l és gyengeségeikr?l is.

Néhány példa arra, hogy milyen jelleg? helyzetekben vagy játékokkal lehet ezt kipróbálni:

- Épít?játékok: Az épít?kockákból vagy más épít?elemekb?l való szabad alkotás lehet?séget ad a gyermeknek arra, hogy saját ötleteit valósítsa meg. Azt is megengedhetjük neki, hogy döntéseket hozzon a megépítend? struktúra vagy tárgy formájáról.

- Szerepjátékok: Ez lehet?vé teszi, hogy kifejezze kreativitását, és fejlessze szociális készségeit a karakterekkel való interakció során, különösen akkor, ha hagyjuk, hogy maga találja ki a történetet, ami mentén vele játszunk.

- Homokozójátékok: A homokozó remek hely a gyermek által irányított játékokhoz. Engedjük, hogy maszatoljon, sarazzon, formáljon a homokban, építsen homokvárakat vagy más építményeket, esetleg itt is kibontakozhat valamilyen szerepjáték.

- Társasjátékok szabad szabályokkal: Ha társasjátékokkal játszunk, kipróbálhatjuk, hogy a gyermek hozzon létre saját szabályokat, vagy változtasson a meglév? szabályokon. Ez fokozza a döntéshozatali és problémamegoldó készségeket.

Fontos, hogy a gyermek által irányított játéknak nincs konkrét szabálya, és korhoz sincsen kötve. A lényeg az, hogy a kicsik szabadon kifejezhessék magukat, miközben szüleikkel együtt élvezik a játék örömét.