Az els? szerelem jelent?sége

A szerelem különös és csodás érzés, a m?vészett?l a biokémiáig sokféle oldalról leírt és elemzett jelenség. A társas kapcsolatok fejl?désének lépéseit tekintve egyre több tapasztalattal rendelkezünk. A feln?ttkori társas kapcsolati problémáknál gyakran érdemes is ezekre visszatekinteni.

Már óvodáskorban, s?t néha el?bb is tapasztaljuk a kapcsolódás, szimpátia, barátság, köt?dés, bizalom, majd leválás, elválás dinamikáját. A kisgyerek is gyakran említi a „szerelem” szót, fontos téma, ki éppen a szerelme, barátja az oviban. Ez a társas kapcsolatok gyakorlásának, a szerepek, a szerepviselkedések, próbálkozások id?szaka. Az életkor el?rehaladtával egyre több ilyen tapasztalatunk alakul ki, és ezek mind beépülnek kés?bbi kapcsolati mintáinkba. Akinek korábban volt tapasztalata kapcsolatok kialakításában – legyenek ezek akár barátságok –, annak általában jobban megy az ismerkedés, mert megvan benne a kell? nyitottság. Így olyan kapcsolódás is létrejön el?bb-utóbb, amelyben már a szerelmet is megéli a fiatal.

Hirdetés

Mi az ÉFT?

A romantikus szerelem kialakulásának folyamatában a pár tagjai el?ször valami érdekeset és vonzót találnak egymásban, ezért keresik az alkalmat, hogy több id?t tölthessenek együtt. Kés?bb megosztják egymással az élményeiket, gondolataikat, érzéseiket, értékeiket, reményeiket és álmaikat is. A megosztással a lehetséges nézeteltérések, konfliktusok és elutasítás kockázatát is vállalják. Az intimitás akkor tud elmélyülni, ha érzékeny, sérülékeny pillanataikban is válaszkészek és egymásra hangolódottak. Ett?l érzik igazán biztonságban magukat a kapcsolatban, ett?l mélyül a köt?dés. Sue Johnson, az Érzelmekre Fókuszáló Terápia megalkotója a feln?tt kapcsolatokban is hangsúlyozza a szerelem és a köt?dés jelent?ségét. A szerelmesek kezdetben kizárják a barátokat, állandóan csak kettesben lennének. A kapcsolat fejl?dését jelzi, amikor képesek nyitni, és erre megadják a szabadságot a partnerüknek is. Ha megvan a bizalom, és m?ködnek a közösen kialakított szabályok, akkor lehet szabadon szárnyalni, és küls? élményekkel gazdagítani a kapcsolatot. Az, hogy a szabadságot, a külön töltött id?t mennyire sikerül megadni és elfogadni, már a köt?dési mintázatainkon és igényeinken is múlik. A biztonságosan köt?d? emberek képesek beleélni magukat a másik ember lelkiállapotába – azaz képesek empátiára –, szabályozni tudják az érzelmeiket, megbízhatónak tartják ?ket, és egészséges önbizalommal vágnak bele a kihívásokba. Párkapcsolataikban jól ráhangolódnak partnerük szükségleteire, biztos pontot jelentenek a párjuk életében, mellette állnak a stresszhelyzetekben, és nem féltékenyek akkor sem, ha a párjuknak önálló hobbijai, kedvtelései vannak.

A párkapcsolattá fejl?d? szerelem

A szerelem annak adatik meg, akiben megvan a feltétel nélküli elfogadásra és a teljes odaadásra képessé tev? mély bizalom. Ha a bizalom helyett a bizalmatlanság, az odaadás helyett a birtoklás vezérli az érzéseket, akkor a szerelem helyét felválthatja a gy?lölet is. Aki nem kapta meg sem gyerekkorában, sem kés?bb az odaadó szeretetet, annak számára ez az állapot nem elérhet?, és csupán a heves érzelmek megéléséig jut el. A szerelem azért tud gyógyító hatású lenni, mert a feltétlen elfogadás által megnyílhat az út a bizalom irányába. A „kamaszszerelmek” a kapcsolatnak a kezdeti szakaszát próbálgatják, ritkán jutnak el a stabilitásig, de rendkívül mélyek lehetnek a mindent elsöpr? szeretet, a teljes odaadás és a kölcsönös elfogadás érzése miatt. A tinik távolodnak a szüleikt?l, így nem onnan várják már ezeket az érzéseket, és mámoritó megélni valaki mástól az elfogadást, a szeretetet, a szerelmet. Számos szerelmi kapcsolat éppen azért romlik el vagy szakad meg, mert elmarad egymás igényeinek és érdekeinek összeegyeztetése.

A párkapcsolat alapja a feltétlen elfogadás, amikor szinte teljesen mindegy, hogy milyen és mit tesz a másik, úgy szeretjük, ahogy van. A párkapcsolat stabilitását ugyanakkor a keretek, a szabályozás, a „mi” létrehozása adja. A „mi ilyenek vagyunk, és így élünk” érzése er?t ad, egy lépést jelent a párkapcsolat identitásának megteremtéséhez. Mivel tinédzserkorban amúgy is hangsúlyos az identitáskeresés és -kialakítás kérdése, ilyenkor nagy hatással vannak egymásra a párok. A szerelem okán értékek is cserél?dhetnek, kialakulhatnak új érdekl?dési területek, új szokások. A közös célok és tevékenységek pedig tartalommal töltik meg a kapcsolatot. Ekkor már a közös felel?sség irányába haladnak. Ha megragadnak a szabad kalandozás, a szórakozás szintjén, akkor az együttlét súlytalan lesz, s bár ez a kapcsolat is sokáig fenntartható, a kiüresedés várható következmény lesz.

A szakitás fájdalma

Ha a pár tagjai együtt fejl?dnek, és közös, új céljaik lesznek, stabilizálódhat a kapcsolat. A pár identitásának kialakítása nehéz id?szak. Egy éretlen partner nem meri felvállalni az egységet, fél önmaga identitásának elvesztését?l, félti saját függetlenségét. Esetenként nem hagyja, hogy a partnere meg?rizze önnön identitását, teljes feloldódást vár el t?le a „mi” szintjén. A kapcsolatok igen nagy része ezen a ponton akad el, és ha nem szakad meg id?ben, hosszú távú pokollá válik.

Ha a pár új célokat t?z ki, akkor identitása is átalakul. A kapcsolat sikeresen zárul, ha közös megegyezéssel ér véget, mert a közös célok már nem adják ugyanazt a pár tagjainak, és ezt képesek belátni. Ez a belátás azonban sokszor fájdalmasan és csak sokára történik meg. A szerelem ugyanis azt az illúziót kelti, hogy ez a jó dolog sokáig, akár örökké is tarthat. Amikor megszakad, ez az illúzió is széttörik. Az, hogy a másik elfogadott, szeretett, és az, amikor a jelen boldogsága múlttá válik, hihetetlen és fájdalmas élmény a fiatal számára. Sokszor ez az els? komoly veszteségélmény. Ilyenkor megrendülhet az énkép, az épp kialakuló identitás, a „szerethet? és elfogadható vagyok” élménye. A veszteségfolyamat krízisének megoldása az elérhet? er?forrásokon is múlik: mennyi bels? mozgósítható er?, hányféle társas támasz áll rendelkezésre, van-e hobbi, sport, ami valamiféle pluszt adhat a talpra állásban. Fontos kérdés, mennyire vannak jelen a fiatal érzelmi életében a családtagok és a barátok, és képesek-e valódi támaszt és elfogadást nyújtani, elismerik és elfogadják-e a fiatal fájdalmát, érzéseit, veszteségét. A veszteség krízise is, mint minden seb, képes begyógyulni, így kés?bb nyitottá válunk az új szerelem, kapcsolat szépségére. Szinte mindannyian szívesen emlékszünk erre az els?, fontos kapcsolódásra az életünkben.