Mástól is ezt várod, hiszen így lesztek jó csapat. Nem utasítasz vissza munkát. Elvb?l. Inkább a szabadid?db?l adsz fel, de ami kikerül a kezedb?l, az csakis tökéletes lehet! A saját területeden te szeretnél a legjobb lenni. Ezért fejleszted magad. Plusz energiákat mozgósítasz. Odafigyelsz. Megszervezed. Kontrollálod.

Mi a baj ezzel? Látszólag semmi.

Newton. Gauss. Leonardo Da Vinci. Michelangelo. Beethoven. Kafka. Kubrik. Steve Jobs. Serena Williams. Christiano Ronaldo. És még sorolhatnám. Tudósok, m?vészek, sportolók, zseniális üzletemberek alkotó tevékenysége tesz tanúbizonyságot arról, hogy a világ szegényebb lenne a tökéletességre törekv? személyiségek nélkül. De milyen árat kell ezért fizetni?

A maximalizmus nem csupán a zsenik és tehetségesek kiváltsága. Az ezredforduló körül hirtelen megugrott a perfekcionisták tábora. Állásinterjún ma már trendi az mondani, ha a hibáidról és gyengeségeidr?l kérdeznek, hogy: „Maximalista vagyok. Inkább több id?t töltök egy feladattal, de szeretek tökéletes munkát kiadni a kezemb?l”. Az elvárások is egyre keményebbek. Harminc évvel ezel?tt elég volt „csak” a szakmádhoz érteni. Ma már beszélned kell legalább egy idegen nyelvet, tökéletesen kell kezelned a számítógépet, tájékozottnak kell lenned, hiszen bármire bármikor rákereshetsz. A legtöbb munkahelyen követelmény, hogy prezentációkat tarts, ami lelkileg meglehet?sen megterhel? feladat: megítélnek a kinézeted, a stílusod, a véleményed és az elkövetett hibáid miatt. Aztán ott van a közösségi média, ahol pontosan mérhet? a népszer?séged – vagy ennek hiánya. Egész kis korban, már az iskolában rászoktatnak arra, hogy állandóan a „jegyeid”, azaz a teljesítményed alapján vagy értékelve. Ha sportolsz, ott is konkrét visszajelzések érnek az eredményeid alapján. Divatos kifejezés a „feszegetem a határaimat” vagy „kilépek a komfortzónámból”.

Egy maximalista vagy perfekcionista személy magas elvárásokat támaszt saját maga – esetleg mások – felé is, de keményen dolgozik, kitartó és produktív a munkájában. Fegyelmezett és jól szervezett. Nem köt kompromisszumot. Élvezetet lel abban, amit csinál, és minden eredménye vagy sikere növeli az önértékelését. Mindez boldogságot okoz számára.  Akkor mégis mi a gond?

Mikor ölthet egészségtelen mértéket a maximalizmus?

Nos, az, hogy valaki maximalista, nem jelenti azt, hogy mindig tökéletes teljesítményt tud nyújtani. Ami teljesen természetes, mindannyian hibázunk id?nként. Viszont ha valaki nem elég rugalmas ahhoz, hogy elfogadja a kisebb hibáit, az átmeneti kudarcait és visszalépéseit, akkor ez bels? konfliktushoz vezet, ami viszont frusztrációt és elégedetlenséget szül. Majd jön a kudarckerülés és halogatás… Könnyen érthet?, hogy a maximalizmus csak bizonyos keretek között egészséges. Ezek a keretek pedig tágabbak vagy sz?kebbek lehetnek, az egyéni tolerancia függvényében.

A két legnagyobb probléma, amivel a túlzott maximalisták küzdenek: állandó elégedetlenséget éreznek és f?ként a hibákra fókuszálnak, anélkül, hogy a sikereket kell?képen kiélveznék. Bizony nem könny? evvel a teherrel élni!

Pár jel, amib?l felismerheted, hogy a maximalizmusod már nem egészséges:

• Nem tudod elfogadni a hibázás lehet?ségét.
• Irreálisan sok id?t töltesz egy feladattal, mert újra és újra ellen?rizned kell, nehogy bármilyen hiba legyen bene.
• Nehezen adsz ki a kezedb?l egy munkát, mert nem „elég tökéletes”.
• Nem mersz delegálni egy munkát, mert más nem tudja olyan jól megcsinálni, mint te, így mindennap túlórázol.
• Az önértékelésed csakis az aktuális teljesítményedt?l függ.
• Egy kevésbé produktív napot pocsék napnak tartasz.
• Nem tudod a sikereket kell?képpen kiélvezni, mert mindenben találsz hibát.
• Olyan magas mércét állítasz magaddal – és/vagy másokkal – szemben, amelyet lehetetlen teljesíteni.
• Elkerülöd azokat a helyzeteket, ahol úgy gondolod, hogy nem tudsz tökéletesen teljesíteni.
• Halogatsz: ha valamit nem tudsz tökéletesen megcsinálni, akkor nem is érdemes nekifogni.
• „Minden vagy semmi” elven m?ködsz: ha valami nem tökéletes, akkor elszúrtad.
• Katasztrofizálsz: ha valamiben hibázol, akkor véged van, vége a karrierednek, vége a megbecsülésednek.
• Tudni véled, mit gondolnak mások: „Biztos azt gondolják, egy cs?dtömeg vagyok”, „Mindenki nevet rajtam és lenéz, mert hibáztam”.
• Állandóan rágódsz az elkövettet hibákon, soha nem tudsz ellazulni.
• Kellemetlenül érzed magad, ha újraolvasod a munkádat, újranézed az el?adásodat vagy csak ránézel a fényképeidre, mert állandóan csak a hibákat látod.
• Sosem vagy elégedett a kinézeteddel.
• Az egészségedet is kockáztatod, csak hogy „tökéletes” lehess vagy „tökéletes” teljesítményt nyújthass.

Az alapvet? különbség tehát az egészséges és a túlzott maximalizmus között, hogy míg az els?k táborában f?ként a törekvések és a teljesítmény okozta öröm dominál, addig a kóros maximalisták inkább a hibákra fókuszálnak, és az állandó elégedetlenség érzése a meghatározó. Míg az egészséges maximalizmus pozitív önértékeléssel jár, a túlzott maximalizmusnál az önértékelés folyamatosan csorbul, hiszen az irreálisan magas elvárásoknak nem lehet eleget tenni.  

Hogyan lesz valakib?l túlzott maximalista?

Már hibáztattuk a társadalmunk által állított túlzott elvárásokat, a közösségi médiát is felel?ssé tettük, ahogyan ez sokszor teljesen kézenfekv? (többnyire jogosan). Hiszen annyi sikersztori vesz körül, ki akarna középszer? lenni? A következ? örök érvény? tényez? a gyerekkor. Milyen hatások értek? Hogyan neveltek a szül?k? Milyen tapasztalatok alakították a korai személyiségünket? Kétségtelen, hogy a szül?k elvárásai – legtöbbsz?r a legjobb szándék által vezérelve -– megteremthetik a talajt a kés?bbi, feln?ttkori perfekcionizmusnak. Például ha mindig csak akkor dicsérnek, amikor valamit épp jól csináltunk, vagy ha az szeretetüket f?leg akkor mutatják ki, ha az általuk elvárt viselkedést produkáljuk. A szüleink magas mércéit – bár gyerekkorban elutasítjuk és lázadunk ellenük –, kés?bb tudattalanul is interiorizálhatjuk és immár bels?, saját indíttatású elvárásokká alakíthatjuk.

Természetesen a maximalizmusra lehet örökletes hajlamunk is, amelyre aztán a szülök példamutató viselkedése még plusz meger?sítésként hat. Egyes maximalisták már gyerekkorukban magukon viselnek bizonyos árulkodó személyiségjegyeket: kényszeresen rendszeret?k, kellemetlen érzés számukra, ha valami nem úgy van, ahogy azt ?k szeretnék, ezért sajátos „szabályokat” hoznak létre, makacsok és önfej?ek, órákig el tudnak játszani egy bizonyos játékkal, nem zökkenti ki ?ket semmi abból, amit épp akkor csinálnak.

De maximalistákká válhatunk akár feln?ttkorban is, például a párunk velünk szemben támasztott túlzott elvárásai következtében, vagy csak egyszer?en egy új közösség hatására, amelynek értékeivel szívesen azonosulunk, szívesen követjük ?ket –  akkor is, ha ez számunkra er?nk feletti teljesítést jelent.

Lehetünk maximalisták csak egy adott tevékenységben, vagy az életünk minden területén. Van, akinek a maximalizmusa „csak” a munkájára vagy egy hobbijára korlátozódik, de sokan egyszer?en mindenhol helyt akarnak állni: a legjobb szakemberek, tökéletes szül?k, tökéletes házastársak, kiváló sportolók, a legjobb barátok akarnak lenni.

Nem is a törekvéssel van a gond, hanem a rugalmatlan hozzáállással, amikor nem képes valaki elfogadni, hogy id?ként hiba is csúszhat a gépezetbe, nem lehet mindennap egyenl?en magas szinten teljesíteni, megvan a jól megérdemelt pihenésideje is – és egyáltalán, nem attól leszünk szerethet? és jó emberek, mert tökéletesek vagyunk!

Milyen veszélyeket rejt a túlzott maximalizmus?

A kutatások (https://personalexcellence.co/blog/perfectionism-downsides/ ) szerint a rugalmatlanul és kényszeresen „tökéletességre” törekv? egyének nagyobb eséllyel szenvednek  a következ?  egészségügyi és pszichés problémákban: alvászavarok, állandó nyugtalanság, fejfájás, szorongás, szív és érrendszeri megbetegedések, irritábilis bél szindróma, depresszió, táplálkozási zavarok, f?ként anorexia.

Egy „sikertelen” maximalista gyakran érez szégyent, megsemmisülést, csökkent önértékelést. A sikerorientáltság náluk gyakran fordul át kudarc-kerülésbe. Az elszigetel?dés, a barátok elvesztése, a párkapcsolati problémák sem meglep?ek, ha valaki túl sok id?t tölt a munkájával vagy valamilyen más kényszeresen végzett tevékenységgel.

Paradox módon néha a sportolásnak is lehetnek pont ilyen káros hatásai, ha valaki nem képes az ésszer? határokat betartani. Már nemcsak n?knél gyakori, hogy a számukra elfogadható kinézetért az egészségesnél jóval több órát töltenek sportolással, vagy extrém diétákra kényszerítik magukat. Nem véletlen, hogy a táplálkozási zavarok és az önértékelés között szoros kapcsolat van. Egy amerikai kutatás során sportolók körében meglep? eredményeket találtak: a megkérdezettek  fele vállalna komoly egészségügyi kockázatokat egy olyan szer fogyasztásával, amely hozzásegítené egy kiemelked? nemzetközi eredményhez.

Mi az, ami megvéd a túlzott maximalizmustól?

Az egészséges, stabil önértékelés. A kiegyensúlyozott, komplex személyiség. Ha az élet több területén is energiát fektetünk valamibe, fejlesztjük magunkat, és így több területen van lehet?ségünk pozitív visszajelzéseket és sikert elérni. A reális célok. A jó készségek, képességek. Ha az elért teljesítmény visszaépül az önértékelésbe, folyamatosan er?sítve azt. A min?ségi társas kapcsolatok, feltéve, hogy megfelel?en ápoljuk is ?ket.  

Mit tehetsz, ha szabadulni szeretnél a túlzott maximalizmustól?

1. Fogadd el, hogy néha követsz el hibákat. Hogyan tedd meg ezt a gyakorlatban?  Küldj el néha úgy egy emailt, hogy nem olvasod át. Ha lesz benne helyesírási hiba, hát lesz. Tapasztalni fogod, hogy nem lesz semmilyen negatív következménye. Egy munkát, amit korábban hatszor átnéztél, miel?tt elküldted a f?nöködnek, küldd el rögtön, ahogy befejezted. Nem az a cél, hogy szándékosan hibázz, hanem az: dolgozz koncentráltan, de ne tölts el túl sok id?t azzal, hogy ellen?rizgeted magad. Azt az id?t sokkal hasznosabban felhasználhatod!
2. Ne a tökéletességre törekedj, hanem arra, hogy hozd ki magadból a legjobbat. Aki a tökéletességre törekszik, az gyakran halogat vagy hozzá sem lát a feladathoz. Ha nincs is ihleted egy munkához, csak kezdd el valahogy. Ne várj a „tökéletes” els? mondatra. Azt kés?bb is megírhatod. Néha egyszer?en nem lehetsz te a legjobb, de ha kihozod magadból a körülményeknek megfelel?en és a felkészülésed alapján a legjobbat, akkor elégedett lehetsz magaddal.
3. Állíts magad elé magas, de reálisan elérhet? célokat! A legtöbbsz?r az a gond, hogy túlzott elvárásokat támasztasz magaddal szemben. Ne siess. Haladj lépésr?l lépésre. A nagy célokat bontsd le részcélokra, amelyek sikert és elégedettséget okoznak.
4. Nem mindig a végcél a legfontosabb. Az út is nagyon élvezetes és jutalmazó lehet. Ne a jöv?ben élj! Élvezd a jelent, éld meg tudatosan a pillanatot.
5. Ünnepeld meg a sikereidet. Ha valamilyen jó eredményt értél el, állj meg és ünnepeld meg. Ne rohanj azonnal a következ? cél felé.
6. A teljesítményedet ne tedd mindig küls? mércékt?l függ?vé. Néha könyveld el magadban azt a sikert is, ami nem mérhet?, aminek nincs látható jele, de amit te fejl?désnek éltél meg. Írd le, mennyire büszke vagy erre. Tedd olyan helyre, ahonnan bármikor el?veheted, ha szükséged van egy kis önbiztatásra, önigazolásra.
7. A megítélésed nem csak a teljesítményedt?l függ. Hidd el, hogy néha szerethet?bb és szimpatikusabb leszel egy pár hibával, mint a tökéletes, mások számára elérhetetlen teljesítménnyel.
8. Egy hibától nem d?l össze a világ. Ilyenkor gondolj mindig arra: ki fog emlékezni erre egy év vagy öt év múlva? Vagy milyen jelent?sége van ennek az egy hibának a hosszú távú céljaidszempontjából?
9. Szempontváltás: gondol el, hogyan reagálnál te erre a hibára, ha más követné el? Mit tanácsolnál egy kétségbeesett barátodnak ebben a helyzetben, ha meg akarnád nyugtatni? Miért ne lenne akkor ez rád is érvényes?
10. A hibákból és kudarcokból rengeteget lehet tanulni. Többet, mint a sikerekb?l. Fogd fel a sors leckéjének, vond le a következtetéseket és lépj tovább.
11. Emlékeztesd magad gyakran arra, hogy már mennyi mindent elértél. Mennyit fejl?dtél! Légy hálás ezért, és ne elégedetlenkedj egy kis hiba miatt.
12. Állj mindig több lábon: ha mereven csak egy területre fókuszálsz, az önértékelésed és a lelki egyensúlyod túlságosan ki van téve az itt elért eredményeknek. Egy vagy két hobbi nagyszer? sikerélményt nyújthat, ha a munkádban átmenetileg ezt nem kapod meg. A család vagy a baráti társaság olyan érzelmi támogatást nyújt, ami jól jön a nehezebb id?szakokban.
13. Ne próbálj minden területen tökéletesen teljesíteni. Ez még senkinek sem sikerült. Akinek igen, az nem mond igazat.
14. Nem gond, ha néha megeszel egy kocka csokoládét. Ett?l még nem fog felborulni a diétád! S?t, az sem baj, ha egy héten tartasz egy olyan napot, amikor mindent megehetsz, amit megkívánsz! Egy kis csalás néha belefér!
15. Vedd észre és zárd ki a gondolkodási hibákat. Fogalmazd át az alábbi kijelentéseket:

• „Ha nem teljesítek mindig 100%-on, akkor nem vagyok elég jó”
• „Csak a tökéletes munka elfogadható”
• „A második hely kudarc. Csak a gy?zelem számít”
• „Ha nem tökéletes a prezentációm, elveszítem a szakmai presztízsemet”
• „Muszáj tökéletesen csinálnom mindent”
• „Nekem mindig a legjobbnak kell lennem”
• „Ha egyet is hibázok, mit fognak szólni?”
• „Egy kis hibáért is keményen elítélnek”

Az elméleti megértés természetesen még nem jelenti, hogy mindezt a gyakorlatban is azonnal alkalmazni tudod. De kis lépésekkel és odafigyeléssel szépen fogsz majd haladni. Elvégre mindenben a legjobbra törekszel, nem?