Szüksége van egy babának fejlesztésre?

Biztos mindenkivel el?fordult már, hogy akár a saját gyermekének vagy valaki másnak ajándékötlet után nézve rákeresett az interneten arra, hogy „játékok babáknak”. Ha így tett, akkor valószín?leg az ? szeme elé is hasonló kulcsszavak kerültek, mint „fejleszt?játékok 6 hónapos kortól” „készségfejlesztés babáknak” „fejleszt?foglalkozások” „okos játékok”, de ott vannak a YouTube-on elérhet? és persze jó pénzért cserébe igénybe vehet? „kúszó-mászó fejleszt?” tornák és eszközök is. De valóban szüksége van egy 6 hónapos vagy annál is fiatalabb babának fejlesztésre? Ha nincsen, akkor mégis miért van erre ekkora kereslet és kínálat, illetve ha mégis van, akkor milyen típusú fejlesztésr?l beszélünk?

Agyfejl?dés és neurális plaszticitás

Manapság egyre szélesebb körben elterjedt az igény a tudományos alapokon nyugvó gyereknevelésre. A szül?k igyekezete örvendetes és figyelemre méltó, azonban óvatosnak kell lennünk, amikor az idegrendszer fejl?désér?l és alakulásáról született idegtudományi eredményeket értelmezzük. Számos tévhit terjed napjainkban részben a hiányos és leegyszer?sített információknak, részben pedig marketingszempontoknak köszönhet?en.

A médiában gyakran találkozhatunk azzal a nézettel, hogy az emberi agy csak az els? három évben változik rugalmasan, ezért ekkor kell a gyermekek számára minden lehetséges ingert biztosítani. Ez azt sugallja, hogy amit elmulasztunk, az bepótolhatatlan, és visszafordíthatatlan következményekkel jár.

Való igaz, hogy az emberi agy egy olyan szervünk, amely születéskor még nincs teljesen kifejl?dve. A sejtek többsége már jelen van, de a közöttük lév? kapcsolatrendszer még formálódik. Az újszülött agyában másodpercenként több mint egymillió új szinapszis (idegsejtek közötti kapcsolat) képz?dik. Ez egy jól szervezett, dinamikus folyamat, amely lépésr?l lépésre halad, a fogantatástól kezdve a magzati id?szakon és a kisgyermekkoron át egészen a feln?ttkorig tart. Az els? két életév során az agy gyors növekedést mutat, és eléri feln?ttkori méretének 80%-át. Hároméves korra a szinapszisok s?r?sége az agy minden területén nagyjából 50%-kal magasabb, mint feln?ttkorban. Azonban nincs bizonyíték arra, hogy a tréningek vagy fejleszt?játékok új szinapszisokat hoznának létre. A tapasztalat a már meglév? szinapszisok újraszervezésében és meger?sítésében játszik szerepet. A neurális plaszticitás egész életünkön át m?ködik, ezeken a mechanizmusokon keresztül vagyunk képesek új információkat megjegyezni.

De mi van akkor a szintén gyakran említett szenzitív, illetve kritikus periódusokkal? Kutatások szerint léteznek kritikus id?szakok, amikor bizonyos ingerek hiánya maradandó károsodást okozhat. Például ha kismacskák életük els? heteiben nem használhatták egyik szemüket, az érintett szemük egész életükben vak maradt. Ez az eredmény azt sugallja, hogy bizonyos funkciók fejl?dése csak az adott id?szakban megfelel? ingerek meglétével biztosítható. Ebb?l az eredményb?l azonban nem szabad absztrakt következtetéseket levonni. Sarkosan fogalmazva: igaz, hogy ha egy csecsem?t életének els? pár hónapjában egy teljesen sötét és zajmentes helyen tartanánk, egész életében vak és süket lenne. (Sajnos ismerünk hasonló eseteket, Genie Wiley-t apja 13 évig tartotta egy szobába zárva, de még ? is képes volt kiszabadulása után megdöbbent? fejl?désre szociális és kommunikációs téren.) A való világ azonban természetes fényeivel, zajaival és egy odafigyel? gondozási környezet minden stimulációt képes biztosítani, amire egy fejl?d? agynak szüksége van.

Kísérletek kimutatták azt is, hogy a komplex környezetben él? patkányok agya fejlettebb, és jobb tanulási teljesítményt nyújtanak, mint ingerszegény környezetben nevelkedett társaik. Ebb?l kiindulva feltételezhetnénk, hogy a csecsem?k számára biztosított extra ingerek hosszú távú hatást érhetnek el. Ez azonban egyáltalán nincs így. Bármilyenfajta játék, még egy kupak is „fejleszt?” hatással bír. Ki lehet próbálni, milyen a szánkhoz emelni, milyen hangja van, ha odaütjük különböz? tárgyakhoz, és mit csinál anya, ha ledobjuk a földre. Ez a fajta kísérletezés az, amivel a baba építi a tudását az ?t körülvev? világról és saját magáról.

Mire van tényleg szüksége egy babának? – A köt?dés

Az egészséges fejl?dés alapja az érzékeny, válaszkész szül?i gondoskodás, amit nem helyettesíthet semmilyen mesterséges tanulási helyzet. Manapság már közismert tény a fejl?déslélektanban, hogy a korai köt?dés, ami az els? életév során a csecsem? és gondozója között kialakuló egyedi és személyes kapcsolat, kulcsfontosságú nemcsak a túlélés, hanem a kés?bbi fejl?dés szempontjából is. A köt?dés a mindennapi interakciók során alakul ki, a csecsem? mentális reprezentációkat alkot a gondozókról, a saját személyér?l és hatékonyságáról, illetve az én-és-másik kapcsolatáról. Meghatározó szerepet játszik a kés?bbi kapcsolatainkban és a viselkedés szabályozásában.

Az anyai (vagy apai) szenzitivitás a leger?sebb el?rejelz?je a köt?dés biztonságosságának. Egyszer?en úgy lehetne definiálni, mint a csecsem? jelzéseire adott gyors és megfelel? válaszadás, elfogadás, együttm?ködés és pszichológiai elérhet?ség. Újabb kutatások azt sugallják, hogy a korai hónapokban a distresszjelekre adott érzékeny válaszadás, nem pedig az általános érzékenység a legfontosabb a köt?dés alakulásában.

Mi segíti és mi akadályozza a szenzitív válaszadást és így a köt?dési kapcsolat alakulását?

A szül?k pszichológiai jellemz?i

Az empátia, érzelmi stabilitás, rugalmasság és önbizalom er?sítik a gondozói érzékenységet, így hozzájárulnak a biztonságos köt?dés kialakulásához. A szül?k mentális betegségei, mint depresszió vagy szorongás, megnövelik a köt?dés kedvez?tlen alakulásának a kockázatát, mert gyakran együtt járnak elutasító vagy túlzottan kontrolláló gondozói magatartással, illetve csökkent érzelmi elérhet?séggel. A gondozók stressz-szintje szorosan összefügg a gyermekek köt?dési bizonytalanságával. A stressz megnehezíti, hogy a szül?k mentálisan is jelen legyenek, és megzavarja a harmonikus interakciókat, amik az „értve vagyok” érzés épít?kövei a fejl?dés során.

A szül?k elmetudatossága (mentalizáló-mentalitás)

Azok a gondozók, akik képesek gyermeküket „egyénként egy elmével” látni, és nem csak fiziológiai szükségleteik kielégítésére összpontosítanak, nagyobb valószín?séggel alakítanak ki biztonságos köt?dést gyermekükkel. A reflektív m?ködés, az a képesség, hogy a szül? felismerje és megértse gyermeke érzelmeit és gondolatait, javítja a szül?-gyermek interakciók min?ségét, mivel segíti a gyermek viselkedésére adott érzékeny és következetes válaszadást. Ezek a képességek mind fejleszthet?k megfelel? pszichológiai segítséggel.

A gyermek autonómiájának és explorációjának támogatása

Azok a szül?k, akik ösztönzik gyermekük explorációját (a tárgyi világ felfedezését) és önállóságát, er?sítik a gyermek biztonságos köt?dését, ami a gyermek önbizalmának és érzelmi stabilitásának alapjául szolgál.

A szül?k társas támogatottsága

A szül?k szociális kapcsolatai és azok min?sége közvetetten is befolyásolja a köt?dést. A támogató társadalmi hálózatok javítják a szül?k pszichológiai jóllétét, és segítik az érzékenység fenntartását. Egy konfliktusos párkapcsolat vagy érzelmileg elszigetelt anya vagy apa nehezebben képes a gyermek szükségleteire megfelel?en reagálni.

Kivételek

Természetesen léteznek olyan csecsem?k is, akik valamilyen szomatikus vagy fejl?dési zavarral jönnek világra. Az ? esetükben valóban szükséges fejlesztésr?l gondolkodni, és minél hamarabb megkezdeni a diagnosztikai és prevenciós folyamatokat. Ezeket minden esetben szakemberek végzik, úgymint gyermekorvos, gyermekpszichiáter, gyógytornász, pszichológus stb. ?k összetett és evidencián alapuló segítséget tudnak nyújtani, amennyiben úgy ítélik meg, hogy szükség van rá.

Összegezés

A korábbiakat összegezve, különösen káros lehet a bevezet?ben említett fejleszt?játékok és -foglalkozások tengere, ami a fiatal szül?ket napjainkban elárasztja. Ezek akaratlanul vagy nagyon is tudatosan azt sugallják, hogy valami baj van a teljesen egészséges gyermekükkel, vagy hogy ?k maguk nem elég jó szül?k. Növelik a gyermekvállalással normatívan is együtt járó pszichológiai stresszt, megnehezítik, hogy a szül?k a gyermekük valódi szükségleteire reagáljanak, és már korán képesek elültetni a „valami nem stimmel velem” gondolatát mind a gyermekben, mind a feln?ttben a szül?i szerepével kapcsolatban. Természetesen nem beszélhetünk közvetlenül káros hatásokról, nem tilos babaúszásra vinni a gyermeket, vagy fejleszt?játékokat venni neki. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a stressz, amit ezek az üzenetek ki tudnak váltani, károsítja azt, ami tényleg fontos egy baba els? pár hónapjában és igazából egész életében: a szül? és gyermeke között létrejöv?, minden más kapcsolat felett álló köt?dést.

Legyünk a gyerekünk anyukái/apukái, és hagyjuk meg a fejlesztést a szakembereknek. Amire egy babának mindennél jobban szüksége van, az egy, de inkább két ember, aki teljesnek és tökéletesnek látja ?t, és felh?tlenül jelen tud lenni a mindennapos interakciókban, kíváncsian és válaszkészen arra, amilyen ? valójában.

Molnár Kincs?

pszichológus