Hogyan tartsam meg ?t?

Sokan, sokféle módszert bevetve dolgoznak azon, hogy megtartsák párjukat – néha anélkül, hogy tudnának err?l. A lélektan az utóbbi évtizedekben megpróbálta feltérképezni a leggyakoribb pármegtartó technikákat, melyek között vannak jobbak, rosszabbak és olyanok is, amelyek szinte biztosan visszafelé sülnek el.

A párkapcsolat els?sorban lelki és testi vonzalmat jelent, érzelmeket, megértést, két ember bens?séges összetartozását, míg az állatvilágban nagyon is gyakorlatias funkciója van: az utódok létrehozása, a gének átörökítése a következ? nemzedékekre. Ezt azért fontos szem el?tt tartani, mert az ember párkapcsolati dinamikáját ma is er?sen befolyásolja a genetikai sikerre való törekvés ?si késztetése. A „genetikai logika” áll annak hátterében, hogy a férfiak nagyon érzékenyek párjuk szexuális h?tlenségére. Ha ugyanis egy n? nem a férjét?l szül gyereket, akkor az apa – pontosabban az, aki annak hiszi magát – evolúciós értelemben veszteséget szenved, hiszen olyan utód nevelésére fordít er?forrásokat, aki nem viszi tovább a génjeit. Ezért a férfiak örökölt hajlamaikat követve próbálják megtartani maguknak a párjukhoz való kizárólagos „szexuális hozzáférést”. A n?k számára viszont a férfi érzelmi h?tlensége a legnagyobb veszély, mert ez azzal fenyeget, hogy elveszíthetik társukat, akire szükségük van a sikeres gyermekneveléshez. Vagyis lehet, hogy más-más okból, de férfiak és n?k egyaránt érdekeltek abban, hogy megtartsák a számukra értékes párjukat.

Hirdetés

Örök udvarlás

A legpozitívabb stratégia a társ megtartására az, ha valaki igyekszik annyira kellemessé tenni a kapcsolatot, hogy a másiknak eszébe se jusson másfelé kacsingatni. Ehhez az eszköztár lényegében megegyezik az udvarlás, hódítás módszereivel: az emberek bókolnak, ajándékokkal kedveskednek, ügyelnek a külsejükre, hogy az párjuk számára vonzó legyen, kifejezik az érzelmeiket, odafigyelnek a másik igényeire, igyekeznek minél több min?ségi id?t tölteni társukkal. Szó se róla, egy csokor virág is hatásos lehet, de azért, hogy teljesebb képet kapjunk, érdemes egy pillantást vetni Michael N. Pham és Todd K. Shackelford kutatására, melynek során 351 heteroszexuális, párkapcsolatban él? férfit kérdeztek meg, szokták-e az orális szex örömeiben részesíteni párjukat. A kutatók azt is felmérték, a résztvev?k milyen mértékben alkalmazzák a vonzáson alapuló pármegtartás módszereit – és pozitív összefüggést találtak a kett? között. Ez azt jelenti, hogy akik egyéb eszközökkel is igyekeztek kellemessé tenni a kapcsolatot, a szexualitás terén szintén próbáltak partnerük kedvére tenni. Összhangban van ezzel Mariana C. Biermann és munkatársainak kutatása, melyr?l 2021-ben jelent meg beszámoló az Evolutionary Psychology cím? folyóiratban. A kutatók 295 heteroszexuális kapcsolatban él? brazil n? kérd?íves vizsgálata alapján megállapították, hogy azok, akik kevésbé jónak érezték kapcsolatukat, hajlamosabbak voltak orgazmust színlelni a párjukkal való együttlét során. A kutatók feltételezése szerint a n?k ezzel kellemesebbé kívánták tenni a szexuális életet a férfiak számára, hogy ezzel is er?sítsék a kapcsolatot. Alighanem férfiakra és n?kre egyaránt igaz a mondás, hogy valakit nem elég csak egyszer meghódítani.

Szigorú ?rizet

A partner megtartását szolgáló módszerek repertoárjában a másik f? csoportot a korlátozó viselkedésformák alkotják. Itt nem a párkapcsolat fenntartásáról, ápolásáról van szó, hanem arról, hogy az egyik fél szinte fizikailag akadályozza meg, hogy párja h?tlen legyen hozzá vagy elhagyja ?t. Ennek gyakori technikája a közvetlen felügyelet: az egyik fél folyamatosan ellen?rzi, hol van, mit csinál a másik, rátelefonál, elolvassa a leveleit, üzeneteit, átkutatja a holmiját, társaságban pedig mindig szemmel tartja, nemigen engedi, hogy másokkal beszéljen. Kisajátítja az idejét is, mindig együtt kell lenniük, a „börtön?r” nem engedi, hogy társa mással menjen el valahová. Ezzel a gyakorlattal két nagy baj van; az egyik az, hogy hatástalan. Ahogyan Berzsenyi Dániel írja Féltés cím? nagyszer? versében: „A bézárt Danaét érctorony és acél- / Závárok s iszonyú ?rebek ?rizék. / A pajkos Szerelem mint kacagott ezen!” Egy embert aligha lehet úgy elszigetelni, hogy ne tudjon kilépni egy kapcsolatból, ha akar, és ha van hozzá lelkiereje, önbecsülése. Másrészt lehet, hogy az állatoknál a partner fizikai ?rizete némi eredményre vezet, mert csökkenti annak valószín?ségét, hogy a n?stény másik hímmel párosodjon, de az embernél az effajta felügyelet éppen a kapcsolat lelkét pusztítja el, az egymás iránti bizalmat semmisíti meg, így a partnert maradás helyett sokkal inkább távolodásra készteti, és ezáltal az elérni kívánttal ellentétes eredményre vezet.

Manipuláció és er?szak

Negatív hatással operáló társmegtartó eszköz az érzelmi zsarolás („Ha elhagysz, nem élem túl!”), valamint a fenyegetések sötét arzenálja is. A néha ordítva elharsogott fenyegetések általában arra vonatkoznak, milyen büntetésre számíthat a másik h?tlenség vagy a kapcsolatból való kilépés esetén. Az a legszörny?bb, hogy az eredetileg a társ megtartására irányuló indulat féltékenységgel, bosszúvággyal, hatalomvággyal, nárcizmussal és más romboló lelki folyamatokkal összekapcsolódva verbális agresszióból tettlegességbe, b?ncselekménybe csaphat át. Egy 2003-ban publikált amerikai kutatás során 30 n?vel készítettek mélyinterjút; mindegyikük olyan gyilkossági kísérlet túlél?je volt, melyet párja követett el ellene. Kiderült, hogy a támadások az esetek több mint 70 százalékában akkor történtek, amikor az áldozat kilátásba helyezte, hogy kilép a kapcsolatból.

Helyzet van!

Néha hirtelen fokozódik a késztetés, hogy tenni kell valamit a társ megtartásáért. Ez általában akkor fordul el?, ha valaki úgy érzi, megnövekedett annak a valószín?sége, hogy párja h?tlen lesz hozzá. Ilyen helyzet például az, ha valakinek hosszabb id?t külön kell töltenie a másiktól. Vagy amikor… De ehhez nézzük meg a prágai Károly Egyetem kutatója, Jitka Lindová és munkatársai kísérletét, melyben a kutatók egy nagyszabású felméréshez készítettek interjút 47 párral, melyeknek tagjai legalább három éve voltak együtt. A kutatók úgy döntöttek, egy füst alatt elvégeznek egy – az eredeti felmérést?l független – megfigyelést is, kihasználva azt, hogy az interjúkat készít? munkatárs kifejezetten vonzó külsej?, fiatalabb hölgy volt. Hogyan viselkednek a párok n?i tagjai, ha felt?nik a közelben egy „lehetséges rivális”? Nos, a videófelvételeken látni lehetett, hogy a n?k önkéntelenül is alkalmazni kezdték a pármegtartó technikákat: igazgatták a hajukat és a ruházatukat (hogy „versenyképesebbek” legyenek), a partnerük felé küldött hosszú, érzelmes pillantásokkal igyekeztek hangsúlyozni a kettejük közötti összetartozást, bens?séges viszonyt, vagy éppen éles szemvillanásokkal fejezték ki rosszallásukat, ha párjuk nem úgy viselkedett, ahogy szerették volna. Amint ez a kísérlet is jelzi, evolúciós múltunkból örökölt késztetéseink és a mindenkori jelen pillanat között szlalomozva próbáljuk védeni, megtartani azt, ami érték a számunkra, amir?l úgy érezzük, jobbá teszi az életünket. Bárcsak mindenki sikerrel járna ebben!

MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2023/3 Tanulás és tudás lapszámban megtalálható