Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

Tegyük fel, hogy mutatnak Önnek egy lyukacsos szerkezet? téglát. Két perc alatt hány alternatív használatát tudná megnevezni a házépítésen kívül? El?fordulhat, hogy hirtelen nehezen tud elszakadni a berögzült válaszoktól. De az is megeshet, hogy kis id? elteltével sorolni kezdi az opciókat: a tégla lehet asztali tolltartó, ajtókitámasztó, levélnehezék vagy éppen olcsó súlyzó. Az ún. Szokatlan Használat Teszt els?re egyszer?nek t?nhet ugyan, ám a megoldásához olyan összetett képességekre van szükség, amelyek akár életet is menthetnek – és nem csak háborús id?kben.

Mi köze a vadászpilótáknak a kreativitáshoz?

Ma már anekdotaszámba megy a pszichológiában a kreativitás mérésére szolgáló els? eszköz kidolgozásának kalandos története. Történt ugyanis, hogy az amerikai hadsereg a II. világháború idején felkérte a korszak jeles intelligencia-kutatóját, Joy Paul Guilfordot a vadászpilóták szelekciójában való közrem?ködésre: segítsen eldönteni, kik azok, akik a leginkább alkalmasak az ellenséges területek feletti repülésre. Vele párhuzamosan megbíztak egy, a lélektanban járatlan veterán pilótát is ugyanezzel a feladattal – s az ?   jelöltjei kés?bb nagyobb számban maradtak életben a bevetések során, mint a Guilford által precíz mérési eljárásokkal kiválasztottak. Hogy lehet ez?

Könny? célpont az, aki kiszámítható

A szakmai kudarcot követ?en végül felülkerekedett Guilfordban a tudós ember kíváncsisága. Megkereste a veteránt, aki elárulta, hogy jóformán egyetlen kérdés alapján döntött: mit tenne az újonc, ha egy német gép l?ni kezdené a német légtérben. Aki a szabályzatnak megfelel? választ adta (magasabbra kell emelkedni), annak a kiválasztását helyb?l nem támogatta. Mint utóbb kiderült, nagyon helyesen, hiszen pontosan ez volt az a reakció, amire a németek is számítottak – a felh?k felett is rejt?ztek gépeik, hogy rajtaüthessenek a rutinszer? menekülési útvonalat választó pilótákon. A szokványostól való elvonatkoztatás képessége és a helyzetre reagáló rögtönzés, nem pedig az utasítások merev követése volt tehát a kulcsa annak, hogy valaki ép b?rrel megússza a támadást.

Több mindenhez kell tudni váltani, mint gondolná

A kognitív flexibilitás nemcsak a fegyveres ütközetekben vagy a sportban jelenthet gy?ztes stratégiát, hanem az élet számos területén segítheti a boldogulásunkat. Pszichológiai rugalmasságon tágabb értelemben azt értjük, hogy képesek vagyunk a viselkedésünket és a személyiségünket szisztematikusan módosítani, s optimalizálni tudjuk a környezeti elvárásoknak megfelel?en. Mi minden tartozik ide? Egy sor olyan jelenség, amir?l talán nem is feltételeznénk, hogy összefüggenek egymással. Rugalmasságot igényel például az, hogy képesek legyünk egy szabályról, egy feladatról, egy stratégiáról, egy bejáratott viselkedésr?l vagy gondolatról egy másikra váltani. El tudjuk engedni a kezdeti el?feltevéseinket, hogy valóban megismerhessünk valakit vagy valamit. Ha flexibilisek vagyunk, nagyobb eséllyel tudunk a „dobozokon” kívül, változatosan gondolkodni, újszer? asszociációkkal és eredeti ötletekkel el?állni, perspektívát váltani, ezáltal kreatívabbak és humorosabbak lehetünk. A rugalmasság abban is segíthet, hogy képesek legyünk újraszervezni mentális er?forrásainkat, amikor akadályokba ütközünk. Megfelel? váltások kellenek ahhoz is, hogy egyensúlyt tudjunk teremteni életünk különböz? területei között, vagy minden hétköznapi ügyünkt?l elszakadva, teljesen át tudjuk adni magunkat a jelen pillanatnak.

Tenni szeretne a mentális egészségéért? Legyen rugalmas!

A flexibilitás abban is megnyilvánul, hogy az egyén képes váltogatni a viselkedéses válaszok és a mentális, érzelmi folyamatok, beállítódások között – annak megfelel?en, hogy egy adott helyzetben mi a leginkább célravezet?. Nem igaz például, hogy mentális egészségünkre a kedves viselkedés univerzális használata van a legjobb hatással, teret kell biztosítanunk magunknak arra, hogy negatív érzelmeinket is meg tudjuk élni, s másokat nem bántva le tudjuk vezetni. Ehhez hasonlóan, hiába fejleszt valaki tökélyre egy bizonyos típusú megküzdési stratégiát, ha minden szituációban mereven azt használja, azt el?bb-utóbb pszichés jólléte sínyli meg. A vizsgálatok szerint is kevesebb szorongásos és depresszív tünetet mutatnak azok, akik az adott szituáció sajátosságainak függvényében rugalmasan váltogatnak a problémafókuszú (a helyzet megváltoztatására irányuló) és az érzelemfókuszú (a feszültségük enyhítésére szolgáló) stratégiák között.

Már egy ideje otthon vagyok, mégsem értem haza?

A pszichológiai flexibilitás másik jótékony hatása, hogy az ezzel jellemezhet? emberek hatékonyan képesek váltani az élet különböz? területei között. Mondjuk a munkából hazaérkezve, nem az elvégzetlen feladatokon vagy az irodai konfliktusokon pörög továbbra is az agyuk, hanem fejben gyorsan át tudnak állni a családi helyzetre, és élvezik a szeretteikkel való együttlétet. A rugalmasság tehát növelheti a jelentudatosságunkat, emellett abban is segíthet, hogy váltogatni tudjunk a rövid és a hosszú távú céljaink között: például amikor hónapokon keresztül egy megmérettetésre készülünk, de közben id?t szakítunk barátainkra, családtagjainkra is. 

A rigiditás egyenes út lehet a pszichés zavarokhoz

Rugalmasságunk elvesztése komoly problémákat okozhat lelki egészségünkre nézve: gyakorlatilag majd minden diagnózis tüneteinek hátterében szerepel egyfajta elakadás, rigiditás, merevség. A depressziós személyekre általában jellemz? a merev gondolkodás, a dolgokon való végtelen rágódás, az érzelemfókuszú megküzdés kizárólagos használata, a többi embert?l jöv? pozitív ingerekre (pl. mosolyra) való rugalmatlan válaszkészség, illetve az, hogy kudarcaikat hajlamosak bels?, megváltoztathatatlan, globális okoknak tulajdonítani – úgy vélik, azért nem sikerült valami, mert tehetségtelenek, semmi máshoz sem értenek – és ez soha nem is fog megváltozni. Ennél talán magától értet?d?bb a kényszeres zavarok és a rugalmatlanság kapcsolata, amikor valaki azt éli meg, hogy az akarata ellenére betör?, vissza-visszatér?, rögeszmés gondolatok, a sztereotip cselekedetek (pl. mosakodás, rendezgetés, ellen?rzés) és a különböz? mentális rituálék (pl. imádkozás, számolás) felett nincsen uralma.

Amikor a tökéletesség az egyetlen alternatíva – az anorexia

A perfekcionizmus különösen magas foka figyelhet? meg anorexiás személyek egyik altípusánál, akiknek a gondolatai megszállottan az étkezések, a kalóriák és a kinézetük körül forognak. Általában érzelmeik szabályozása is rugalmatlanságot mutat: negatív emócióikat igyekeznek elnyomni, a testük határainak feszegetése pedig az életük feletti kontroll visszaszerzésének illúzióját adja. Egyes kutatások szerint családjaikra is nagyobb arányban jellemz? a rigiditás és a túlzott beszabályozottság. Úgy t?nik, hogy a váltási képesség deficitje az anorexiával nem küzd? lánytestvérekre is jellemz?, így felmerül a genetikai meghatározottság kérdése is a zavar kialakulásában.  Egy vizsgálatban azt is megnézték, hogyan alakul az anorexia nervosával diagnosztizált serdül? korú lányok váltási képessége a szociodemográfiai háttérben és intelligenciában hasonló kontrollcsoport eredményeivel összevetve. McAnarney és kollégái* azt találták, hogy az anorexiás résztvev?k gyengébben teljesítettek a váltási képességet mér? feladatokban, illetve saját bevallásuk alapján, és szüleik véleménye szerint is több nehézséggel küzdöttek ezen a téren. 

Korán jelentkezhetnek tünetek, mégsem mindig veszik ?ket komolyan

Az széles körben ismert jelenség, hogy az anorexia nervosa jellemz?en a 16 éves kort megel?z?en jelenik meg, azt azonban talán kevesebben tudják, hogy a legtöbb tanulmány szerint az életünk során el?forduló mentális zavaroknak körülbelül fele a tízes éveink második feléig, háromnegyede a húszas éveink közepéig alakul ki. Ez nem véletlen, hiszen a serdül?kor biológiai, pszichológiai, szociális fejl?désünk kitüntetett id?szaka – egy számos lehet?séget, de sok veszélyt is magában hordozó szenzitív periódus. A szakért?k arra is felhívják a figyelmet, hogy a hangulat- és a szorongásos zavarok még egyéb pszichiátriai állapotoknál el?bb is elkezd?dhetnek. A tünetek eleinte valamivel enyhébbek ugyan, de így is jelent?s gondokat okozhatnak a fiatalok tanulmányi sikerességét, karrierterveit, emberi kapcsolatait, jöv?beni boldogulását illet?en.

További szomorú tapasztalat, hogy a problémák sokszor elkerülik a kamaszt körülvev? feln?ttek figyelmét – vagy nem veszik elég komolyan azokat. Egy 2017-es metaanalízis** megdöbbent? adatai például azt mutatták, hogy a mániás-depresszió felbukkanása és kezelésének els? id?pontja között átlagosan 6 év telik el. A tünetek súlyosbodásának és a járulékos betegségek kialakulásának megel?zése szempontjából nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos lenne, hogy a kamaszok minél el?bb szakszer? támogatásban részesüljenek. Ehhez persze elengedhetetlen az is, hogy legyenek magas színvonalú, bárki számára ingyenesen hozzáférhet? szolgáltatások, a lakosság (az érintettek, a szül?k, a tanárok) kell? tudatossággal rendelkezzen a lelki egészséggel kapcsolatos kérdésekr?l, és megsz?njön végre a mentális zavarokat érint? megbélyegzés, azaz ne legyen titkolni való, szégyenteljes dolog segít? szakemberhez fordulni.

 A képlékenységben rengeteg tanulási potenciál is van

Noha a tinédzsereket a pszichés és viselkedéses zavarok kialakulása szempontjából fokozott sebezhet?ség jellemzi, a serdül?kor egyben az élet egyik legkreatívabb id?szaka is. Biológiai jellegzetességeik arra predesztinálják a kamaszokat, hogy fogékonyak legyenek önmaguk, társaik és a világ felfedezésére. A kora gyermekkor után ugyanis a serdül?kor az agy második szuperrugalmas fázisa. Az idegrendszer alakíthatóságán, a neuroplaszticitáson túl a tinik különösen érzékenyek a dopaminra, amely akkor váltódik ki, amikor például a várakozásaikhoz képest pozitív kimenetekkel találkoznak, vagy nagy energiákat fektetnek egy feladat végrehajtásába. A ventrális striátum és az amygdala alacsonyabb szint? frontális kontroll melletti m?ködése az élménykeresés és a kockázatvállalás irányába tolja el a kamaszokat, illetve növeli a társas motiváció hatását. Egyes tanulmányok azt is meger?sítették, hogy a serdül?k er?teljesebben reagálnak az érzelmi ingerekre: intenzívebben élik meg például a negatív visszajelzéseket és gyorsabban tanulnak azokból, így hamarabb alkalmazkodnak a megváltozott követelményekhez. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az itt felsorolt biológiai tényez?k mind abba az irányba hatnak, hogy a kamaszok örömüket leljék az új ismeretek felfedezésében, tanuljanak, inspirálódjanak és szenvedélyesen vessék bele magukat az ?ket érdekl? dolgokba. 

Kamaszok a társadalmi mozgalmak élén

A tinédzserekt?l soha nem álltak távol a kulturális innovációk: elég csak a nyelvhasználatra, az öltözködésre, a zenére vagy a technológiához való gyors alkalmazkodásra gondolnunk. A fiatalok információfeldolgozásában, döntéshozatalában kitüntetett helyet foglalnak el az érzelmi és a társas információk. Ez azt is jelenti, hogy intenzívebben reagálnak például a természeti katasztrófák okozta pusztításról, a lesoványodott jegesmedvékr?l vagy a távoli népcsoportok ökológiai gyászáról szóló képekre. Gopnik és kollégái*** 2017-es vizsgálatukban azt is kimutatták, hogy a 12-14 éves serdül?k mind a 6 éves gyerekeknél, mind a feln?tteknél könnyebben engedték el kezdeti el?feltevéseiket és alkalmaztak újszer?, de helytálló hipotéziseket egy játékbaba viselkedésének magyarázatára. Szociális területen a tinik kifejezetten ügyesek lehetnek abban, hogy egy cselekedet, egy esemény olyan okait is feltérképezzék, amely felett a feln?ttek energiaspórolás céljából sokszor átsiklanak. A szociális környezet megismerésére való fokozott igényük motiválhatja a fiatalokat arra, hogy részt vegyenek az ?ket és a jöv?jüket érint? társadalmi kérdések megvitatásában, vagy olyan globális problémák kapcsán hallassák a hangjukat, mint például a küszöbön álló klímakatasztrófa. A kamaszok és fiatal feln?ttek el?ítéletmentesebb szemlélete, szociális érzékenysége és gyors tanulási, adaptálódási készsége felveti, hogy számos döntéshozatali folyamatban érdemes lenne figyelembe venni a véleményüket.

A rugalmasság drága kincs, ne vegyük el t?le!

Serdül?korban tehát a fejl?dés ablaka ismét kitárul a környezeti hatások formáló ereje el?tt. Ahogy fentebb láttuk, ez a képlékenység egyszerre jelent fokozott sérülékenységet, de óriási lehet?séget is a tanulásra. A kamaszok egyik lehetséges szuperereje, a pszichológiai rugalmasság pedig meghatározó jelent?ség? a mentális problémák és a viselkedéses zavarok megel?zésében. Hogyan érhetjük el, hogy meg?rizzék, illetve tudatosan fejlesszék a flexibilitásukat? Például azzal, hogy el?ítéletekt?l mentes, elfogulatlan látásmódra ösztönözzük ?ket: nem mi vonunk le helyettük következtetéseket, hanem mindig kivárjuk, hogy ?k maguk jussanak valamilyen megoldásra, és igyekszünk nem feltenni olyan kérdéseket, amelyekre csupán egyetlen helyes válasz létezik. Azzal is segíthetünk a rugalmasság fenntartásában, ha arra biztatjuk ?ket, hogy mondják el ugyanazt a történetet többféle néz?pontból, illetve különböz? forrásokból rekonstruáljanak egy történelmi vagy közéleti eseményt. Amikor pedig új ismereteket sajátítanak el, miel?bb teremtsünk lehet?séget arra, hogy más kontextusban is alkalmazni tudják a megszerzett tudást, akár m?vészi alkotásokat létrehozva bel?lük. Ha ezeket az irányelveket képesek vagyunk szem el?tt tartani a nevelésben, akkor nemcsak abban támogatjuk a kamaszokat, hogy széles látókör?, szerteágazó gondolkodású, kreatív feln?ttekké váljanak, hanem olyan útravalóval látjuk el ?ket, amely egész életük során hozzá járul lelki jóllétükhöz.

Rendhagyó vizsgálat a magyar serdül?k kognitív rugalmasságáról

A világon els?ként egy hazai kutatócsoport vállalkozott arra, hogy megnézze: a serdül?k kognitív váltási feladatokban nyújtott teljesítményének alakulása mennyiben függ az általuk megélt tapasztalatok mennyiségét?l, illetve érettségük szintjét?l. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Biológiai Érés és TApasztalat a serdül?kori agyi és kognitív fejl?désben (röviden BÉTA) projektjének munkatársai a résztvev?k váltási képességét többek között a játékos Nemo-feladattal mérik, amelynek során két hal színe, illetve haladási iránya alapján kell gyors döntéseket hozni, gombokat nyomni. A szabályok menet közben random módon változnak, s a kutatók leginkább arra kíváncsiak, hogy a váltások miként hatnak a reakcióid?re és a hibák számára. Ezt követ?en megvizsgálják, hogy a kognitív rugalmasság pontszámai hogyan viszonyulnak a fiatalok naptári, illetve biológiai korához. Ez utóbbit a nemzetközi szinten is abszolút újdonságnak számító ultrahangos csontkor-méréssel állapítják meg. Ha például kiderül, hogy a kognitív váltás inkább az érettséggel, semmint a naptári korral függ össze, az további türelemre inthet minket a kés?n ér? tinikkel kapcsolatban. Mivel érettség tekintetében 4 év eltérés is lehet az azonos naptári korú gyerekek között, jelent?s különbségek lehetnek az egy osztályba járó tanulók végrehajtó funkcióinak fejlettségében – például a hirtelen jöv? késztetések legátlásában, a figyelem akaratlagos fenntartásában, a tervezésben vagy az észben tartás képességében. – Ennek tudatában pedig egyre abszurdabbnak t?nik, ha továbbra is ugyanazt várjuk el t?lük az iskolában…

* McAnarney, E.R., Zarcone, J., Singh, P., Michels, J., Welsh, S., Litteer, T., Wang, H. & Klein, J.D. (2011). Restrictive Anorexia Nervosa And Set-Shifting in Adolescents: A Biobehavioral Interface. Journal of Adolescent Health, 49(1), 99-101.

** Dagani J, Signorini G, Nielssen O, et al. Meta-analysis of the interval between the onset and management of bipolar disorder. (2017). Canadian Journal of Psychiatry, 62(4), 247–258.

*** Gopnik, A., O’Grady, S., Lucas C.G., Griffiths, T.L., Wente, A., Bridgers, S., Aboody, R., Fung, H. & Dahl, R.E. (2017). Changes in cognitive flexibility and hypothesis search across human life history from childhood to adolescence to adulthood. PNAS July 25, 114 (30), 7892-7899.