"Ha a szemébe nézek, érzem magamban a jót. Elhiszem, hogy szerethet? vagyok.”
Hirdetés
2014-06 lapszámban megtalálható
Gratulálok, Apuka! Lánya született!
Sándor legkifejez?bben a testével beszél. Ha kislányáról kérdezem, még a tartása is megváltozik: lassan el?rehajol, széles vállait szelíden leengedi, és a tenyerére néz. „Alig mertem megfogni a kis rózsaszín csomagot, amit a szülészn? felém nyújtott.” Gratulálok, apuka, lánya született! – visszhangzik benne még ma is a mondat.
Miért épp most jön terápiába, mi köze lehet ehhez a kislánynak? – fészkel?dött bennem a kérdés. Néztem a férfit, az arcára volt írva, hogy szorong és mélyen magányos. A fiúkat saját részeinek érezte – tudtam meg elbeszéléseib?l, – az apai szerep mellettük azt jelentette, hogy még több pénzt kell keresnie a családra. Akkor még a szívével se volt semmi baj. Aztán jött ez a csöppség, akit ? valójában nem is akart. És most mégis itt van – és törékeny, egészen más, mint a fiúk voltak, szinte átlátszó –, és ? nem érti, miért, de máris védelmezni akarja!
Hirdetés
Amikor Sándor el?ször kopogtatott az ajtón, még nem tudta, mit mondjon, még nem tudta, mit?l szenved igazán. A felismeréséig sem jutott el annak, hogy kudarcainak, sikertelennek ítélt apaságának, saját magával szemben érzett elégedetlenségének bármi köze lehet hatalmasodó, s örökké jelen lév? apjának. Szenvedéseit a túlmunka terheit?l megviselt szervezetének tulajdonította. A családban „ráosztott” apai szerepre alkalmatlannak, esetlennek érezte magát...
A legkisebb gyermek születése nagy érzelmi vihart kavart Sándor életében. Érezte, kicsúszik a lába alól a talaj. Az anyjukat nélkülözni kénytelen fiúk egyszerre apát követeltek maguknak – s ? ekkor döbbent rá arra, hogy valójában nem is tudja, hogyan kell jelen lenni apaként! Ett?l folyton zavarban volt, és egyre csak n?tt benne a feszültség. Pedig nagyon igyekezett, és soha, egyetlen percre sem felejtette, hogy ? nem akar olyan lenni, mint az apja volt, de nem tudta, hogy kéne jól csinálni? Az apává válás tényét hideg fejjel valahogy elfogadta, de valahányszor „szembejöttek vele” ezzel kapcsolatos érzései, ? elfordította a fejét. Ilyenkor egyfajta nyugtalanság, sürget? érzés kerítette hatalmába, de nem tudott mozdulni, csak n?tt benne a feszültség. Egyszerre félt és vágyakozott...
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. számában olvasható
2014-06 lapszámban megtalálható
Ajánlott termékek
Ajánlott cikkeink
Az apaság születése
Az apaság születése mélyen a családba és a társadalomba ágyazott folyamat – egy sor jelent?s próbát kell kiállni, megküzdeni, megtanulni, megérni…
Apák és lányaik
A személyiség fejl?désével, a szocializációs készségekkel foglalkozó írásokban az anya-gyerek, illetve az apa-fiú kapcsolatok mellett méltatlanul kevés szó esik az apák és lányaik viszonyáról. Nem ...
A perinatális veszteség lélektana
A nyomok, amelyeket az átsuhanó babák hagynak bennünk
Az a kismama, aki vágyai, tervei szerint lett várandós, és nem tapasztalt meg a környezetében sem veszteségeket, nehezítettségeket, többnyire a pozitív terhességi tesztet követ?en örömmel, ...
Anyalelk? apák és apalelk? anyák
Hagyományos szül?i minták változásai
Freud, aki sokat tett a modern pszichológia és nevelés megteremtéséért, a szül?i szerepek terén igen hagyományos elveket vallott. A Férfiak dolga, hogy meghúzzák a határokat, megakadályozzák a ...
Hirdetés
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap
|
óra
|
perc
|
mp
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Feliratkozás
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.