A Fontos Másik

El?ször is szögezzük le, hogy amikor apákról beszélünk, akkor nem feltétlenül csak a vér szerinti apákra gondolunk. Az apai státuszt ugyanis ki lehet érdemelni azáltal, hogy valaki gondosan és odaadóan, felel?sséggel neveli párja gyerekeit vagy a saját, nem vér szerinti gyerekeit – bárkit, aki rá van bízva.

A pszichológiában létezik egy általam nagyon kedvelt szókapcsolat, a Fontos Másik. A Fontos Másik (vagy Másikak) olyan releváns személyek az életünkben, akik tartósan meghatározóak számunkra, az ? reflexióik, tekintetük tükrében vagyunk biztonságban, alakulunk és formálódunk. Számít a véleményük. Fontos Másikból kevés van, de jó esetben a szüleink a feln?ttkor eléréséig (és szerencsés esetben még kés?bb is) ilyen szerepet töltenek be az életünkben. Anyánk és apánk egyaránt.

Az anya-gyerek kapcsolat a méhen belül kezd?dik, tehát szinte adott, hogy a születést követ?en szoros, szimbiotikus viszony alakul ki az anya és csecsem?je között. Ebben a meghitt, er?sen egymásra utalt kapcsolatban az apa a „harmadik” – ha az anya-gyerek duáluniót nézzük, akkor ? a külvilágot képvisel? Másik. Bár az apák is sokszor töltenek be gondozói szerepet, jelenlétük – pszichológiai értelemben – alapvet?en a szabályok, a keretek, a normák számonkérésének és betartásának a záloga.

Az anyákhoz kötjük a „feltétel nélküli elfogadás” fogalmát, ? az, aki „olyannak szeret, amilyen vagyok”. Az apai tekintethez pedig a büszkeséget, az elvárásokat, a teljesítményt – ? az, aki „szereti bennem, hogy ilyen vagy olyan vagyok, hogy ezt vagy azt csinálok...”. Természetesen ez a fajta szétválasztás meglehet?sen er?s és leegyszer?sít?, azonban témánk megértése szempontjából hasznos.

Apánk büszke tekintetében látjuk és húzzuk ki magunkat, amikor kisgyerekként megnyerjük a karateversenyt, legügyesebben szavaljuk az anyák napi verset, vagy a szép pörg?s szoknyánkban mi vagyunk a farsang legszebb királylányai az óvodában – és sorolhatnám.

Az apák szerepe a pszichoszexuális fejl?dés során

Az apa-lánya témánál maradva emeljük ki a pszichoszexuális fejl?dés szempontjából nagyon fontos két id?szakot, amikor az apák szerepe – az egyébként is biztonságot, támaszt nyújtó, határokat és kereteket szabó jelenlét mellett – külön hangsúlyt is kap.

Az ödipális id?szak

Ebben az id?szakban – ami nagyjából az óvodáskor ideje – a gyerekekben felébred a kíváncsiság a nemiség iránt. Papás-mamást, „orvosost” játszanak egymással, észreveszik és különös érdekl?déssel tanulmányozzák a fiúk és lányok közötti különbséget, maszturbálnak, szerelmesek lesznek egymásba, az esküv?jüket, a leend? családjukat tervezgetik. Ilyenkor gyakran hallhatjuk: „Ha majd nagy leszek, feleségül megyek apához. Akkor anya, mikor te már meghaltál. Vagy ha nem halsz meg, akkor segíthetsz nevelni a gyerekeinket.” A második mondat szabadon variálható... Szinte minden család életében vannak olyan emblematikus, sokszor emlegetett mondatok, amik ebb?l az id?szakból származnak, és az apa csodálatáról, az iránta való versengésr?l, illetve az anyával kapcsolatos féltékenységr?l, a vele való rivalizációról szólnak. Nem csoda az apa iránti rajongás, hisz ? az els? férfi az életünkben, az els? er?teljes férfiminta (akár jó ez nekünk, akár rossz), aki akarva-akaratlanul is meghatározza kés?bbi választásainkat, kapcsolati döntéseinket.

Természetesen ezek nem mindig ilyen szembeötl? (néha vicces) közjátékok, néha csupán arról van szó, hogy a kislány szívesebben tölt id?t az apjával, keresi a társaságát (lehetnek ezek akár szerelési munkálatok, vagy a gyerekek szempontjából látszólag unalmasnak t?n? apai hobbiban való részvétel), esetleg olyan ételeket választ, amit az apja is eszik. Bármi, ami az apa értékelésér?l, kiemelt szerepér?l szól. S hogyan reagálhat erre jól az apa? El?ször is közel kell engednie a lányát, elfogadni, értékén mérni, elismerni és visszatükrözni a vágyait, gesztusait és szükségleteit. Lehetnek ennek a feln?ttek számára id?nként zavarba ejt?, erotikus elemei is, azonban azt mindig tudni kell, hogy ezek nem mérhet?k a feln?tt szexualitással; a feln?tt felel?ssége, hogy ezekre ne erotizált, szexualizált módon reagáljon, hanem felismerje és megértse bennük a gyermeki intimitás-szükségletet, az életkor szerinti természetes vágyat és rajongást. Ebben az id?szakban különösen fontos a kislánynak az apai tekintet, ami szépnek, értékesnek, elismerésre méltónak látja ?t, ami azt tükrözi vissza, hogy ? a legszebb, legügyesebb, legokosabb a föld kerekén – az apja számára mindenképp. Ezek nem feltétlenül dicsér? szavak garmadát jelentik (bár a dicsér? és elismer? szavak kimondására is szükség van), sokszor elég egy elismer? pillantás vagy egy mosolyba bújtatott visszatükrözés, ahol megélhet?vé és átélhet?vé válik, hogy fontos vagyok az apám számára. Nemcsak szeret, de elismer és értékel is.

A kamaszkor és a fiatal feln?ttkor

Bár a pszichoszexuális fejl?dés szempontjából ez tekinthet? a következ? kiemelt id?szaknak, de ezt a közben eltelt évek apa-lánya kapcsolata is jelent?sen befolyásolja. Az apa érzelmi és fizikai elérhet?sége (vagy éppen elérhetetlensége), esetleges bántalmazó, abuzív magatartása ugyanis meghatározza lányának a férfiakhoz való viszonyulását. ? a minta a lánya számára: vagy követend?, vagy elkerülend?, de mindenképp minta – amit kés?bbi kapcsolataiban, párválasztásaiban figyelhetünk meg. Az apa n?khöz (az anyához, a kislányához) való viszonya meghatározza, hogy lánya milyen kapcsolati mintákat követ, milyen viselkedést, érzelmeket vár el e téren a másiktól (és önmagától). Ha egy serdül? lány jó kapcsolatot ápol az apjával, kisebb a valószín?sége, hogy nem a megfelel? embert fogja tartósan párjának választani. Hisz tudja, érzi, mit akar, el tudja dönteni, mi a jó (vagy éppen nem jó) neki, ennek függvényében folytatja vagy szakítja meg a kapcsolatait. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a próbálkozások egy része nem végz?dik szakítással, de pont ez a lényeg: el tudja dönteni, hogy kivel és hogyan érzi jól magát.) Gyakran tapasztalható azonban az is, hogy akinek „apahiánya” van – ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy az apja távol él t?le, lehet, hogy pusztán érzelmileg elérhetetlen számára –, az apa-korú férfiakat választ párjául, abból a vágyott fantáziából fakadóan, hogy a t?lük kapott szeretet és tör?dés pótolja, korrigálja a korai hiányokat. Ugyanebb?l ered?en elképzelhet?, hogy „örök harmadikként” szeret?i viszonyokban marad, mivel nehezen tudja elhinni, hogy méltó lehet a kizárólagos figyelemre és szeretetre. Ám a korai kapcsolati mintákat az abuzív kapcsolatok elviselésében is felfedezhetjük: a bántalmazás fájdalmasan „biztonságos” ismer?ssége mellett a trauma újbóli és újbóli ismétlésével megjelenik az az illuzórikus vágy, hogy talán a következ? (és következ?) alkalommal majd más lesz, nem fog bántani, bocsánatot kér... ha nem is az apám a régi sérelmekért, de legalább a párom.

A tinédzserkor fizikai és érzelmi változásai (a lányok n?vé válása) átalakítja, árnyalja az apákhoz f?z?d? addigi viszonyukat is, amire a feln?ttnek nagyon érzékenyen kell reagálnia. A bimbódzó n?iesség és az ezzel kapcsolatos dilemmák, szorongások er?teljesebben jelölik ki a határokat, f?leg ami az érintéseket, öleléseket, odabújásokat jelenti. Míg korábban jóles? és biztonságos lehetett a lány számára egy szoros apai ölelés, lehet, hogy most zavarba ejt?vé válik. Ahogy az évek alatt az apák (és az anyák is) lassan kiszorulnak a fürdetés, a tisztálkodás, az öltözködés területér?l, ahogy az intim zóna szükséglete egyre er?teljesebbé válik, ahogy az apró titkok kijelölik a lélektani határokat, úgy jelölik ki a testi határokat azok a gesztusok, amik az elhúzódással, az óvatosabb érintésekkel, a siet?sen adott puszikkal nagyobb távolságot képeznek. Ezek a változások természetesek, a fejl?dés velejárói, nem kell miattuk megsért?dni. A serdül? részér?l nem a szeretet visszavonásáról szólnak, hanem a kapcsolat átalakulásáról: két feln?tt ember, egy férfi és egy n? viszonyáról.

Az apai tekintet

Az tehát, hogy feln?ttként milyennek látom, érzékelem magam, a korai/korábbi apai tekintett?l is függ. Ahhoz, hogy egy n?nek egészséges önbizalma, stabil identitása és megfelel? önbecsülése legyen, elengedhetetlen az apától kapott értékelés és elismerés, ez adja meg azt a biztonságot, amivel önmagát képes meghatározni a világban. Meghatározni és értékén mérni. Mindezt úgy, hogy nincs érzelmileg kiszolgáltatva mások elismer? vagy esetleg becsmérl? visszajelzéseinek. (Természetesen ez nem azt jelenti, hogy vakká és süketté válik a külvilág jelzéseire, csupán azt, hogy nincs szüksége folyamatos visszajelzésekre ahhoz, hogy miként érzi magát a b?rében. Nem érzi magát kevésnek, bizonytalannak és elveszettnek akkor sem, ha éppen nincs, ki „tükröt tartson” neki.)

Most sokan elgondolkodhatnak, vajon mi lesz azokkal a lányokkal, n?kkel, akiknek nincs vagy nem volt „elég jó” apjuk. Remélhet?leg van vagy volt körülöttük olyan feln?tt férfi, aki státuszából fakadóan (nagybácsi, nagyapa, a család férfi barátja, egy jó tanító stb.) az apai szerepb?l, feladatokból és gesztusokból néhányat átvéve ki tudta elégíteni azokat az érzelmi szükségleteket, amit egy fiatal lány az apjától vár. Ha pedig mégsem, akkor is bízhatunk feln?tt kapcsolataink, saját választásaink reparatív, korrektív és gyógyító erejében.