A méltatlan vég az egész kapcsolat történetét, az egész közös múltat átszínezheti, elértékteleníti
Hirdetés
2010-01 lapszámban megtalálható
Párkapcsolati veszteségek
Ha törik: szakad
Egy párkapcsolat megszakadása mindig fájdalmas. Ám a veszteség feldolgozását, az önbizalom megrendülésének mértékét meghatározza, hogyan is történik a szakítás. Ha valaki az iwiw böngészése során értesül róla, hogy partnere már egyedülálló, váratlan nagy ütést szenved el. Azt sem könny? elviselni, ha partnerünk az asztalon hagyott levélkében közli, többé már nem jön vissza. Nehéz fölvállalni az ?szinte magyarázatot arról, miért tört meg a szeretet, mi okozta a kiábrándulást, az elvágyódást.
Napjaink „áldása és átka”, a modernizáció a párkapcsolatok sokszín?ségét, a kísérletezés és a változtatás lehet?ségét, de egyben a veszteségélmények felszaporodását is magával hozta. A nemek közelebb kerültek egymáshoz – a lányok a fiúkéhoz hasonló párkapcsolati jogokat vívtak ki. A lehet?ségek széles kínálata és a fiatalkor meghosszabbodása fokozta a döntési bizonytalanságot, megnövelte a végleges elkötelez?dés életkorát. A párkapcsolatok stabilitása csökkent. Megfogyatkoztak a harmónia megteremtésére s a konfliktusok kezelésére tett er?feszítések.
Hirdetés
Az elkerülhetetlen veszteségek, kudarcok, szakítások – amellett, hogy a „másik” félben is nyomot hagynak – sok esetben látványosan megviselik elszenved?jüket. Feldolgozására, a megrendült önbizalom helyreállítására hiányoznak a megfelel? eszközök. Az érzelmi krízis feloldása bonyolult és id?igényes folyamat, meghatározhatja a kés?bbi kapcsolatok dinamikáját és harmóniáját. A sikeresség vagy a kudarc, a tapasztalatok és tanulságok értelmezése er?teljesen befolyásolja az önértékelést, a konfliktuskezelés stílusát, a párkapcsolatok, a szerelem tartósságába vetett bizalmat és az elkötelez?dni tudást.
Meghatározó sérülések
Ágnes négyéves volt, amikor szülei elváltak. Szorongó, bizalmatlan kislány lett, nagyon köt?dött édesanyjához. Tizenhét évesen indult els? komoly szerelmi kapcsolata. Szinte minden percét együtt akarta tölteni barátjával, megfullasztotta a szeretetével, gondoskodásával. Amikor két év múltán a fiú a nagyobb szabadság lehet?ségét kezdte bátortalanul pedzegetni, Ágnes kétségbeesett, dühös lett, sírt, veszekedett. Minden maradt a régiben. Ismét eltelt fél év, és a fiú meger?södve elválási szándékában, bejelentette: vége. Ágnes összeomlott. Nem értette és nem is akarta sem megérteni, sem elviselni a valóságot. Nem tanult, nem evett. Sírt és dühöngött, besz?kült, csak a veszteségével foglalkozott. Szülei, barátai belefáradtak megsegítésébe. Telefonjaival zaklatta a fiút, aki egyre elutasítóbbá vált. Ágnes ezt maradék önbizalma megtiprásaként élte meg. Végs? kétségbeesésében bevett egy doboz nyugtatót. Nem meghalni akart, csak fájdalmát és reménytelenségét szerette volna megszüntetni…
A gyermekkorban elszenvedett veszteségélmények – szül?k válása, egyik szül? halála, örökbefogadás – bizalmatlanságot, avagy túl szoros, „kapaszkodó” köt?dést eredményezhetnek. A szül?i párkapcsolat jó vagy rossz m?ködése a gyermekkor egyik alapvet? tapasztalata. A konfliktuskezelés stílusa is els?sorban a gyermekkori szocializáció során alapozódik meg. A szül?k válása, bármilyen kulturált legyen is az, a bizalom alapjait rendítheti meg. Ráadásul modellként szolgálhat arra, hogy ami nem m?ködik, azt ott lehet hagyni, ki lehet cserélni. A korai, fel nem dolgozott veszteségélmények, az egyik szül? mindennapi jelenlétének, szeretetének elveszítése a párkapcsolati köt?dés buktatóiban köszönhet vissza.
Hasonlóképpen meghatározó, ha valaki kamaszkorában nem bizonyult eléggé sikeresnek, kortársaitól nem kapott kell? meger?sítést. Önbizalmában sérül az, aki nem tudta felkelteni azok figyelmét, akikét szerette volna. Tinédzserkorban alapozódik meg a n?i és férfi viselkedés stílusa. Kialakul, hogy valaki a végzetes n?, a szívtipró férfiú szerepében érzi-e jól magát – avagy a támogatásra szoruló, a világfájdalomtól szenved?, a sóvárgó gyerek, vagy éppen ellenkez?leg: a mindent tudó szül? alakítása lesz csábító számára.
A szerepformálás egyben próbálkozás, a kísérletezés id?szaka. Vonzó és izgalmas állapot. Érthet?, hogy a fiatal nehezen cseréli föl a sokkal kevésbé kívánatos, kemény versenyekkel, er?feszítésekkel, lemondani tudással t?zdelt feln?ttkorra. Korunkban megszaporodtak a kamaszkort elhagyni nem képes huszonévesek, s?t harmincasok is. Nem divat feln?tté válni, nem divat a kor népszer? trendjeinek ellenállni.
A serdül? választását f?képp a barátainak való imponálás befolyásolja. Hogy választottja elnyeri-e a kortársak elismerését, egy fokkal fontosabb, mint az, hogy ?t magát elvarázsolja-e a partner. Aki kinézetben, öltözködésben, viselkedésben nem felel meg a divat el?írásainak, könnyen hátrányba kerülhet a párkapcsolatok „piacán”. Önbizalmának sérülése pedig kés?bb rossz választásokat, túlzott érzékenységet és sért?dékenységet, vagy akár elefántcsonttoronyba vonulást is eredményezhet
A kamaszkori szakítás – ha váratlan, ha egyoldalú, avagy a serdül? nem érti, érzelmileg nem tudja elfogadni, – súlyos krízist eredményezhet. Ilyenkor az egész személyiség sérül. A szerepek még nem különültek el eléggé ahhoz, hogy a csalódást más területen elért sikerekkel kompenzálja. A fiatal úgy érzi, nemcsak érzéseit, de formálódó személyiségét is elutasították. El?fordul, hogy tehetetlenségében saját maga ellen fordítja partnerére irányuló agresszióját. Szerencsére az önutálat leginkább világfájdalom, önostorozás, levertség, kisebbrend?ségi érzés képében jelentkezik, de veszélyesen önpusztító fantáziák és cselekedetek is el?fordulhatnak. A feldolgozatlan korai sérülések a kés?bbi kapcsolatokban ismét életre kelhetnek bizalmatlanság, féltékenység, ambivalens köt?dés, nehezen gyógyuló kishit?ség képében.
Korai zárás vagy elkötelez?dési pánik
A fiatal feln?ttkor egyik alapvet? feladata a párkapcsolati érettség, az elkötelez?dni tudás kialakítása. A korszak végére – ideális esetben – a családalapításig is eljut az ifjú. A tanulmányi id? kitolódása, a n?i szerepváltás, az egyéni érvényesülés el?térbe kerülése egyre hosszabbra nyújtotta a kísérletezés id?szakát. Ennek ellenére a lányok nagy része húszas éveinek második felében már tartós elkötelez?désre vágyódik, harmincas éveik környékén pedig rendszerint a gyermekvállalás is el?térbe kerül.
Gábor és Edina már öt éve éltek együtt, mindketten harmincas éveik legelején jártak. Gábor karrierje remekül ívelt el?re, Edina inkább hagyományos n?i szerepekben gondolkodott, gyerekre vágyódott. Minden egyes barátn? terhessége, szülése nagyon megviselte. Gábor ideges lett az esküv? gondolatára, amit a lány egyre gyakrabban emlegetett. Ilyenkor a kapcsolat hiányosságai jutottak eszébe: kevés a közös érdekl?dési terület, nincsen már lángolás, találhatna jobbat. Edina is elbizonytalanodott, de félt, hogy nem egykönnyen talál megfelel? partnert. Kit?zték az esküv? id?pontját. Teltek a hetek, hónapok, egyre több konfliktus, feszültség, ki nem mondott kétség húzódott meg közöttük. Pár héttel a jeles nap el?tt Gábor visszalépett. Edina maga sem tudta, hogy összeomlását a fiú elveszítése, a fárasztó és kétséges kimenetel? párkeresés eljövend? terhe, avagy a rokonai, ismer?sei el?tti szégyenérzés okozta.
Egy fontos párkapcsolat megszakadása minden életkorban, minden élethelyzetben fájdalmas. Felkavaró és halmozott veszteségeket kell elviselni. A szeretett „másik” jelenlétének, tör?désének elveszítése mellett a mindennapok biztonságos rendje is felborul. Hirtelen sok lesz az üresen maradt id?, megfogyatkozhatnak a barátok, megcsappan az önbizalom.
Természetesen nem mindegy, ki melyik oldalon állt, milyen pozícióban volt a kapcsolat befejez?désekor. Nem mindig az szakít, aki az el?nytelenebb oldalon volt. Sokan nem merik ?szintén megmutatni partnerüknek érzéseiket, hiányaikat, konfliktusaikat. A szakítást is inkább kiprovokálják, mintsem hogy felvállalják a zárás felel?sségét. Annak sem könny?, aki már kifelé tart egy kapcsolatból. Az els? megkönnyebbülés pillanataiban még nem érzi, hogy a veszteségek ?t sem kímélik – hiszen sokféle köt?dés, megszokás, intimitás, összehangolódás alakulhat ki két ember között.
A párkapcsolat alakításának két véglete: a gyakori partnerváltogatás és a korai zárás. A kamaszkorban induló, a fiatalkor derekába benyúló párkapcsolat sokszor a húszas évek közepére, végére válik kritikussá. A pár törvényszer?en elérkezik a döntést kikényszerít? pillanathoz: vagy még mélyebben elkötelez?dnek (összeköltözés, házasság), vagy vállalják a szakítás keserveit, az újrakezdés nehézségeit.
Az esküv? kit?zése, majd lemondása egyfajta döntésképtelenséget jelez, ami komoly válságot okozhat. A korán záró párok nagy gyakorlatot szereztek az együttm?ködni tudásban, de a kudarct?rés, az ismerkedés, a kezdeményezés területein lemaradtak. Az elbizonytalanodottak egy része bátortalanságból mégis együtt marad. (Úgysem találok jobbat). A fel nem dolgozott, elnyomott hiányok kés?bb teret követelhetnek maguknak.
A bátrabbak, elégedetlenebbek a változtatást választják. (Még nem éltem eleget. Találhatok jobbat). A legritkább esetben jut el egyszerre a pár két tagja ehhez a felismeréshez. Az egyik fél rendszerint még maradni szeretne, nem érti, hogy a hosszú szövetséget miért pont most bontja föl partnere. Az elválás lehet átmeneti, a közben megszerzett tapasztalatok segíthetnek megújítani az elkötelezettséget. A kudarc elviselésére a húszas életévek végén már adott az igényesebb eszköztár – persze annak, aki kell? önismerettel, önbizalommal, empátiával rendelkezik, és több szempontot is képes mérlegelni.
Az elkötelez?dni nem tudó vagy akaró fiatalok helyzete sem felh?tlen. Számos oka lehet annak, hogy valaki sorozatosan nem képes tartósan benne maradni egy párkapcsolatban. Bizalmatlanság, egoizmus, alkalmazkodni, áldozni nem tudás, az önelfogadás hiánya, ambivalens köt?dés, rejtett önértékelési zavar magyarázhatja. ?k a fogyasztói társadalom igazi gyermekei: pillanatnyi szükségleteiket, vágyaikat nehezen tudják „elhalasztani”, alig képesek ellenállni a csábításnak. Mindent akarni, mindent megszerezni, mindent átélni, megtapasztalni, mindent birtokolni egyszerre lehetetlen. Miközben függetlennek és szabadnak t?nnek, gyakran szinte hipnotizáltan követik a fogyasztás, a divat el?írásait. Az élmények kergetése pedig korai kiégéshez és köt?dési nehézségekhez vezethet… S hogy élik meg mindezt az aktuális partnerek? Szenvednek a bizonytalanságtól, az állandó elt?nésekt?l és h?tlenségekt?l, a kapcsolati definíció hiányától. Persze nagy kihívást jelent egy „nehéz eset” meghódítása és megszelídítése, ám kudarc esetén a krízis er?s lehet, nemcsak a befektetett érzések és energiák „meg nem térülése”, hanem a sok megaláztatás, a „nem vagy fontos” jelzések önbizalom-romboló hatása miatt is.
Elvágyódások az életút közepén
Az élet középs? szakasza a kiteljesedés, az alkotás, az eredmények id?szaka – de egyben a fiatalság záróakkordja is. Bármilyen értékes m? is születik, bármit „tettünk le az asztalra”, a lassan elt?n? ifjúság, szépség, der?, energikusság fájdalmas hiányokat hozhat felszínre. A modernizáció elnyújtotta és lehet?ségekkel töltötte meg az élet közepét. Még egy kicsit fiatal, még lehetne újrakezdeni, kipróbálni, önmegvalósítani, szerelmesnek lenni, megtapasztalni szokatlan élményeket… Nem véletlen, hogy a házasságok, párkapcsolatok kritikus id?szaka ez – mindkét fél számára, hiszen az elvágyódó, az álmait megvalósítani akaró fél visszafordíthatatlan sérüléseket okozhat a csöndesebb örömökre vágyó partnernek
Ádám harminchét éves volt, amikor súlyos, nehezen gyógyítható betegséget diagnosztizáltak nála. Megdöbbent, nem gondolta, hogy élete véges lehet. Hosszú hónapok alatt, megfeszített akarattal, sok-sok fájdalom, kiszolgáltatottság elviselését követ?en testileg meggyógyult. Lelkileg azonban nyugtalan maradt. Már nem töltötték el örömmel munkahelyi sikerei, csillogó szem? gyerekei, aggódó felesége. Új dolgokat akart: élményeket átélni, er?s érzelmeket érezni és kiváltani – megtapasztalni azt, hogy létezik. Ekkor toppant be életébe Orsolya. A dinamikus, szabályokat semmibe vev?, szókimondó fiatal n? elvarázsolta. Minden megfontoltság lepergett róla. Minden er?feszítése arra irányult, hogy együtt lehessen a lánnyal, hogy kiérdemelje csodálatát, szerelmét. Családja, barátai döbbenten figyelték jól felépített élete széthullását.
Az élet közepén törést szenvedett párkapcsolatok, házasságok rendszerint a teljes család kríziseként jelentkeznek. A partner elveszítése mellé felsorakozik a gyermekek válsága, a nagyon gyakori egzisztenciális megrendülés, a biztonság, a mindennapok megszokott rendjének elveszítése. Természetesen mindenkinek egy élete van, ezzel kell jól sáfárkodnia. Nem szerencsés, ha valaki mártírként feláldozza önmagát környezete nyugalmáért, de az sem, ha mintegy második kamaszkorként egyfajta élvezethajszoló kétségbeesésben zajlik az élet középs? szakasza.
A „korán zárók” gyakori válságid?szaka ez. Érett férfiként, n?ként, az elért eredmények magabiztosságában ingerl? hiányként jelenhetnek meg a meg nem élt lehet?ségek. Nemritkán nincsen alapvet? baj a házassággal, az elvágyódó csak még ki szeretne próbálni, meg szeretne tapasztalni… „Meg kellene állítani az id?t, hipnotikus álomba ringatni a partnert egy-két évre, kalandozni, azután visszatérni, következmények nélkül.”
Más esetekben a konfliktusokkal telített párkapcsolat mérettetik meg, és találtatik könny?nek. Az életút közepén – f?képp a magányosan maradt félnek – nehéz földolgozni a szakítást. Nem könny? megállítani a másikra zúduló harag valóságot torzító örvényét. Aki nem tud saját tanulságokat levonni, aki a maga hibáit nem, csak a partner vétségeit látja, kevés eséllyel indul mind az új párkapcsolat „megszerzése”, mind a stabilizálódás mezején. Akár megújult szövetségben folytatódik a kapcsolat, akár végleges lesz az elválás, a történések, szerepek, folyamatok megértése nélkül kevés az esély a tartós harmóniára.
Forgatókönyvek az újrakezdésre
Eszter több hónapig várta, hogy férje lezárja hirtelen jött szerelmi kapcsolatát. Kamasz gyermekük, sok-sok éves bens?séges kapcsolatuk „fedezet” volt arra, hogy türelmesen reménykedjen. Nyolc hónap után ultimátumot adott a férfinak. A döntésképtelenség fel?rölte. Javasolta a szétköltözést. Zaklatott állapotba került. Regisztrált két internetes társkeres?n, találkozott néhány férfival, az egyikkel tartósabb kapcsolatba is lépett. Labilitását, indulatosságát, boldogtalanságát, érzelmi ürességét azonban mindez nem tudta föloldani.
Egy párkapcsolat befejezése érzelmileg a gyász folyamatához hasonlít. A bánat, a harag, a fantáziálás igen intenzív az els? id?szakban. Sok indulat keveredik önváddal, b?ntudattal. A történések elmesélése, átélése újra meg újra segíti a feldolgozást, a megértést. Az érzelmeket fokozatosan vissza kell vonni a másikról – a hiányt, a szeretetet éppen úgy, mint a gy?löletet. Ez különösen akkor nehéz, ha „a régi kedves” nap mint nap jön a gyerekért, közösek a barátok, a munkahely. Nagy lelkier? kell annak elviseléséhez, hogy a volt partner nem szenved – s?t esetleg boldog valakivel.
A szakítás krízisét természetesen az is befolyásolja, hogy mennyire volt fontos érzelmileg a másik. Mennyi ideje, milyen mélységben fonódott össze életük. Vannak-e közös gyermekek, elosztandó anyagi javak, egyéb konfliktusforrások. Nem mindegy, létezik-e harmadik, megalázottnak érzi-e a magát a vesztesebb fél. S ami a legfontosabb: született-e magyarázat arra, miért nem sikerült? Aki csak a másikat hibáztatja, aki nem keresi saját részét a történtekben, annak meglehet?sen csekély valószín?séggel sikerül megtalálni a kudarc okát. A megérteni tudás, a közös történelem meg nem tagadása, a valóság elfogadása el?nyösen alakítja a személyiséget, támogatja az önbizalmat, s valódi esélyt ad egy új kapcsolat lehet?ségére, az igényes „fölállásra”.
Az újrakezdés érzelmi lehet?ségét befolyásolja a gyász megélése és feldolgozása, a bizalom helyreállítása. Nem érdemes kapkodni. Amikor valaki még nem elég er?s a feszültségek elviselésére, s inkább a dac, a bosszú, mint a kíváncsiság vezérli, jobb, ha „csupán” barátokat keres. Ne feledjük: új párkapcsolatot csakis harmonikus én-állapotban, nyitottan, der?sen, bizakodva érdemes elkezdeni…
„Búcsúzni csak nagyon szépen szabad…” (slágercím)
Egy párkapcsolat megszakadása mindig fájdalmas. Ám a veszteség feldolgozását, az önbizalom megrendülésének mértékét meghatározza, hogyan is történik a szakítás. Ha valaki az iwiw böngészése során értesül róla, hogy partnere már egyedülálló, váratlan nagy ütést szenved el. Azt sem könny? elviselni, ha partnerünk az asztalon hagyott levélkében közli, többé már nem jön vissza. Nehéz fölvállalni az ?szinte magyarázatot arról, miért tört meg a szeretet, mi okozta a kiábrándulást, az elvágyódást. Különös érzékenységet és ügyességet igényel a másikra vigyázva közölni kellemetlen dolgokat. A némaság azonban még az óvatlan közlésnél is kegyetlenebb. A bizonytalanság önmarcangolást szülhet, gúzsba köthet, görcsös tépel?dést okozhat, megtépázhatja az önbizalmat. Persze lehet, hogy új kapcsolatának felh?tlenségét nem szeretné b?ntudattal árnyékolni a magyarázatot nem adó fél. Lehet, hogy elbújik a nehéz helyzetek el?l, menekül a felel?sségvállalástól – s az is lehet, hogy a partner viselkedése sem támogatta a konfliktusok fölvállalását. A méltatlan vég az egész kapcsolat történetét, az egész közös múltat átszínezheti, elértékteleníti. Természetesen nem lehet minden párkapcsolatot véglegesíteni – arra viszont törekedhetünk ?szinteséggel, bátorsággal, empátiával, hogy a valamikor szeretett fél lehet?séget kapjon a helyzet megértésére, földolgozására, és a sérülésmentes „fölállásra”. Ne feledjük: a közös történelem egyben mindkét fél saját történelme is – méltó kezelése nem csupán partnerünk, hanem saját magunk érdekében is fontos.
2010-01 lapszámban megtalálható
Ajánlott cikkeink
Újrakezdés és megújulás
A klinikai pszichológia változatos élete cím? rendezvény keretein belül megemlékeztek arról, hogy a Klinikai Pszichológia Tanszék húsz éve csatlakozott a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karához
Ünnepi beszédében dr. Perczel-Forintos Dóra, a Klinikai Pszichológia Tanszék tanszékvezet? egyetemi tanára kifejtette, hogy az egyetemi integráció egyrészt önállóságot hozott – hiszen hamar kiderült, ...
Újrakezd?k - Szingli apák, akik újra párt keresnek
Szinglinek lenni a közbeszéd – és a kutatások tapasztalatai – szerint is sokszor egyet jelent a tudatos, önként vállalt egyedülléttel.
A világ összeomlik… A világ kettészakad - Gyermeki válás-narratívák
Mi, feln?ttek már könnyen megfogalmazzuk életünk történetét: jó esetben érezzük, hogy azonosak vagyunk önmagunkkal gyermekkorunktól egészen a jelenig. Fel tudjuk idézni gyermekkori élményeinket, ...
Tudástár - Válás, kapcsolattartás
Itt minden fontos információt megtalálsz válás, kapcsolattartás témakörben
Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány letölthet? szakmai anyaga
Aki él, az visszatérhet - Válás utáni gyász és remény
A válással járó gyászfolyamat
Minden megszakadt házasság, élettársi kapcsolat velejárója a gyász. A válást gyászfolyamat kíséri – vagy el?zi meg.
Gyermekek válás után
A váltott elhelyezés
Elengedhetetlen, hogy az elvált szül?k ne ellenséget, vetélytársat lássanak egymásban, hanem a gyerekük másik teljes érték? szül?jét, aki ugyanúgy képes gondoskodni a gyermekr?l és ellátni ?t...
Hirdetés
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap
|
óra
|
perc
|
mp
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Feliratkozás
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.