Hirdetés
2014-02

2014-02 lapszámban megtalálható

A világ összeomlik… A világ kettészakad - Gyermeki válás-narratívák

Mi, feln?ttek már könnyen megfogalmazzuk életünk történetét: jó esetben érezzük, hogy azonosak vagyunk önmagunkkal gyermekkorunktól egészen a jelenig. Fel tudjuk idézni gyermekkori élményeinket, emlékeinket, és azonosulni tudunk akkor énünkkel (legfeljebb már bölcsebbek lettünk bizonyos dolgokban). De ki hallja meg a gyermek történetét?  A gyermekét, akiben saját élettörténete számunkra még láthatatlanul alakul, nem fogalmazódik meg, illetve csak az ? töredékes közléseib?l rakhatjuk össze – ha egyáltalán képesek vagyunk meghallani a gyermek hangját, és valóban kíváncsiak vagyunk arra, mit akar mondani.
A világ összeomlik… A világ kettészakad - Gyermeki válás-narratívák
De ki hallja meg a gyermek történetét?
Hároméves kortól a gyermekben már kialakul a saját élettörténeti narratívájára való rálátás. Képes arra, hogy visszanézzen kisbabakorára, és saját identitását, létezésének élményét az id?ben átélje, megfogalmazza. Ebben a szül?i háttér és kultúra segíthet azzal, ha közösen felidézik a „régmúltat”, azt, hogy milyen örömmel várták, milyen volt, amikor megszületett, hogyan gondozták, szerették, milyen szokásai voltak csecsem?korában. A fényképek közös nézegetése elengedhetetlen segítség a gyermek számára ahhoz, hogy megfogalmazza önmagát, saját létezésének élményét egy történetbe foglalja, aminek ? a f?szerepl?je. Ez az egészséges fejl?dés nélkülözhetetlen feltétele.

Ha a gyermeket trauma éri, a történet megszakad, addigi élete összeomlik – ez egy katasztrófaélményhez hasonlítható az ? élményvilágában. Válás estén ez mindig megtörténik. A válófélben lev? szül?k gyermeke gyakran lejátssza ezt az élményt a terápiás szobában. Felépít dolgokat, amelyeket szisztematikusan, újra és újra lerombol. Olyan játékokat játszik, amelyben a szerepl?k földrengés áldozatává válnak, egy szörny lerombolja a házukat, vagy újra és újra egy szakadékba zuhannak. A katasztrófa-történések egymásba ágyazódhatnak, kombinálódhatnak, és megfigyelhet? az, hogy a gyermek ezt spontán, a lelkének legbels? részéb?l érkez? impulzus hatására játssza és újrajátssza Ez nála kísérlet az öngyógyításra, hiszen a benne lev? élményt így megfogalmazza, „kiteszi magából”. A katasztrófaélmény, az összeomlás megélése szükségszer? – de nem mindegy, hogy ebben az élményben meddig marad benne a gyermek. A szül?k odafigyelése és segítsége szükséges ahhoz, hogy  ezt a krízis-szakaszt „túlélje,” és a legrövidebb id?n belül túl tudjon lépni rajta. Egy hétéves gyermek a terápiában heteken át a Titanic elsüllyedését, ennek különböz? fázisait rajzolta, így fejezte ki a benne lev? katasztrófa-élményt. Aztán egyszer csak abbahagyta a Titanic-téma rajzolását, és ez már annak a jele volt, hogy túllépett az összeomlás szakaszán, elkezd?dött a gyógyulás, önmaga felépítésének-felépülésének szakaszába lépett.

Hirdetés

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 2. számában olvasható

2014-02

2014-02 lapszámban megtalálható

Hirdetés
Éves print el?fizetés
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap | óra | perc | mp

Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!

Kosár Előfizetek

Körvonal

Mentális egészség

Mindennapi filozófia

Önismeret

Párkapcsolat

Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL

Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.

Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.

Feliratkozás

Kérje a MIPSZI hírlevelét

Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.