„Semmit nem tudok a szexr?l, mivel mindig férjnél voltam.”

/Zsa Zsa Gabor/

Örömre születve

Születésünk pillanatától szexuális lények vagyunk – s?t, már azt megel?z?en is. Fiúmagzat esetében spontán péniszmerevedést akár már az ultrahangos felvétel is megörökíthet – a büszke apa nagy örömére –, de kislányoknál is igen korán, már csecsem?korban hüvelyi nedvesedés (lubrikáció) jelenhet meg a kellemes ingerek hatására. Az újszülött természeténél fogva keresi a számára örömöt szerz?, jóles? élményeket – már csak bels?, háborgó kis egyensúlya helyreállítása végett is –, s kerül mindent, ami rossz, kellemetlen, a szervezetére káros lehet: ez túlélésének záloga. Ahogy a képességei fejl?dnek, kezdi felderíteni a világot – és benne önmagát –, s testének azt a pontját, melynek érintése az idegszálak gazdag hálózata folytán a legkellemesebb érzést nyújtja: a genitáliák vidékét. Az örömbe azonban üröm vegyül, a jóérzéshez sietve társul a gyakran megszégyenít?, esetlegesen undort is kifejez? szül?i dorgálás, tiltás („Fujj, mit csinálsz, nem szégyelled magad? Viszed onnan a kezed?”) – s ezzel kezdetét veszi erotikus (majdani szexuális) életének kálváriája. (Vitathatatlanul a szül? szocializációs feladata elmagyaráznia a gyereknek, hogy az autoerotikus érintések nem tartoznak másra, nem illik mások el?tt végezni –ám mindezt az éledez? nemiség megfojtása, megszégyenítés és b?ntudat keltése nélkül kell kommunikálnia felé. Ez az egyik legfontosabb mérföldk? az egészséges, s a kés?bbiekben nem félelmekkel és szorongásokkal teli feln?tt szexualitás szempontjából.)

Tabuk és játszmák

A tranzakcionális játszmaelemzés megalkotója, Eric Berne – aki m?veiben a férfi-n? párkapcsolati kudarcok gyökereit a gyerekkorban elsajátított, s a feln?tt viszonyainkra is átvitt ’emberi játszmákban’ (hibás kommunikációs stílusokban) látja, – ezt így fogalmazta meg: „A szexuális tevékenység mindkét nemnél olyannyira folyamatosan összegabalyodik a szül?i véleményekkel, a feln?tt óvatossággal, a gyerekkori döntésekkel, a társadalmi nyomással és a szociális félelmekkel, hogy ez elnyomja, tönkreteszi, eltorzítja, félresiklatja és összezavarja a természetes késztetéseket és biológiai ciklusokat.”

A nemek anatómiai különbségeinek, így a kisfiúk WC-rutinjának köszönhet?en esetükben természetesebb marad a pénisz-kéz kapcsolat, míg kislányoknál ilyen „legális” tevékenység híján teljessé válik a kéztiltás. Serdül?korba lépve a nemi érettség jele fiúknál az éjszakai magömlés (pollúció, pollutarche), lányoknál az els? menstruáció (menarche) – és hát ugye, a két érzés azért nem ugyanaz… Tehát míg a fiúkat a természet spontán megajándékozza az orgazmus élményével, addig a lányoknak tanulniuk kell az örömhöz vezet? formákat, felfedezni az érintés értékét – minden korábban beépített tiltás és szégyenérzet ellenében.

Ezeket a tényez?ket azért fontos átlátnunk, hogy megértsük, miért egyre magasabb – a szakembereket is meghökkentve – a n?i látogatók száma az internet pornográf tartalmú oldalain. Közismert tény, hogy míg férfiak esetében a szexuális izgalom kiváltása els?dlegesen vizuális úton, látvány (vagy fantázia- illetve emlékkép) útján történik, addig n?knél inkább a kellemes hangnak, az érintésnek, s a másik közelségének van kiemelt szerepe. Ezért lepte meg a szexológusokat, szexuálpszichológusokat is, hogy a dominánsan a vizualitásra ható online pornográfia egyre inkább terjed a n?k körében is – egyes adatok szerint a feln?tt oldalakon már minden negyedik látogató n?.

N?k és az online erotika: itt szép lehetsz

Mit tud kínálni a n?knek – vagy megfordítva a kérdést: mit nem kapnak meg a n?k, amit még e „plasztik-romantika” is pótolni, csillapítani képes? Természetesen nem a szex az egyetlen válasz. N?k esetében népszer?bbek az interaktív cseveg?s-csettel?s, fantázia-szerepjáték elemeket tartalmazó szolgáltatások az online pornófilmekkel szemben – ami pedig a felszabadultság, anonimitás (a vágyak szabad kiélése, a titkos és másképp szégyellt kívánságok kimondása) mellett egyfajta köt?dési illúziót, a valakihez tartozás érzését is nyújtja, s a játékosságnak is teret enged. „Itt szép lehetsz, és akkor is örülnek neked, amikor egy olyan „rosszfrizurás” napod van” – vallja az egyik n?i felhasználó. A más területeken megélt kudarcok, a házastárs csökkent érdekl?dése, az önértékelési problémák, s az „én már senkinek sem kellek” érzésére gyógyír az itt megélt „vonzer?” – ha csak percekre is repít el ebbe a vágyott világba. „Annyira kívánatosnak és attraktívnak éltem meg magam! Már nagyon régóta nem éreztem ilyet.” (41 éves elvált n?) – ez tehát az egyik ok. A másik természetesen a szexuális öröm beteljesülése: „A férjemmel soha nem élveztem a szexuális együttléteket – itt pedig olyan élményeket élhetek át, amikr?l soha nem is álmodtam. Rájöttem, hogy másoknak is vannak „piszkos fantáziáik”, s ez felszabadított a szégyen és b?ntudat alól” (52 éves nagymama). A n?ket tehát nagyrészt a ma is létez? társadalmi sztereotípiáknak való megfelelés, a „jó feleség” imázs („Egy tisztességes feleségnek nincsenek szexuális kívánságai – igazi öröme a gyermekei boldogságában keresend?”) kényszeríti bele ebbe a kett?s életvitelbe. Szintén a szexualitás örömszerz? funkciójához köthet?, hogy a sivár hétköznapokban önjutalmazó jellege lehet, kárpótlás a sok lemondásért, túlhajszoltságért, munkáért – más, természetes örömöket is helyettesítve, illetve az érzelmi vákuumot tompítva. Ezek a tényez?k egyébként a férfiak esetében is megjelennek, ha kicsit kisebb súllyal is. A visszakapott fiatalság illúziója a fantázia szerepjátékokban, a ki nem mondható vágyak a partner felé, a hétköznapok monotóniájából való kiszakadás, az instant gyors feszültséglevezetés lehet?sége (lásd a szex stressz-csökkent? hatása) – s mindez elvárások, megfelelési kényszer, teljesítményszorongás nélkül. Fiatalabb férfiak esetében els?sorban a kíváncsiság, az új élmények, az információgy?jtés a jellemz? motívumok, míg az id?sebbeket az impotenciától való örök férfiúi félelem is a gép elé láncolhatja. Otthoni párkapcsolatában a mindennapi konfliktusok és játszmák (például a gyereknevelés, a számlák vagy a szemétlevitel kérdésköre) úgy beékel?dhetnek a hálószobába, annyi felgyülemlett feszültséget eredményezve, ami a természetes biológiai késztetéseket blokkolja. A „vágyak csendje” pedig férfiaknál rögtön az impotencia rémét idézi.

Férfias zavarok – zavarban a férfiak

Férfiak esetében köztudott, hogy a szexuális zavarok igen kis hányadában mutatható ki valóban testi ok, leggyakrabban lelki tényez?k – els?sorban szorongás, munkahelyi kudarcok, párkapcsolati konfliktusok – állnak a probléma hátterében. Ráadásul a „férfiúi lélek” sajátossága, hogy akár egyetlen objektív, küls? körülménnyel (fáradtság, trauma, zavaró környezet) magyarázható gyengébb „helytállás” is olyan szint? szexuális önértékelés-csökkenést, szorongást és negatív gondolati spirált képes beindítani, ami aztán valóban elvonva a figyelmet az élményr?l, önbeteljesít? jóslatként hatva (elvégre a férfi a kudarc lehet?ségére koncentrál, ezért egyre inkább szorong) végül kiváltja a rettegett hatást. Az internet élménydús világa a megrendült férfiúi önértékelést, s a saját m?köd?képességr?l való megbizonyosodást nyújthatja – elvégre itt nem „kell” teljesíteni, így szorongás sincs, csak a kívánságra váltakoztatható, egérklikkeléssel és kurzorral irányítható szexfantáziák. A „napi udvarlást” nem igényl?, vizuális túlingerlést jelent? online erotika (megunhatatlan mennyiség?, percenként cserélgethet?, extrém idomú hölgyek teljesítenek extra kívánságokat, túlhevült lelkesedéssel) biztos, szorongásmentes sikerélményt kínál. Az így megélt kielégülések azonban még inkább visszavetik a társsal töltött intim együttlétek számát (még ha kezdetben csupán vágykelt? élménygy?jtésnek szánja is a férfi). A másik fél, amikor rájön, hogy partnerét az online gyönyörök inkább vonzzák, mint a házastársi romantika, megcsalatva, becsapva, elárulva érzi magát, féltékenységet, visszautasítottságot és önértékelés-csökkenést él át, mintha egy valódi, hús-vér szeret? létére derült volna fény. Reménytelennek érzi, hogy ezekkel a képekkel együtt tudjon élni, de azt is, hogy versenyre keljen velük.

Függ?ség – szenvedélyes szenvedés

A kezdetben csak virtuális kalandnak induló cyberszex világa – legrosszabb esetben függ?ségig fokozódva (internetes szexuális addikció) – teljesen beszippanthatja az egyént. Más szenvedélybetegségekhez hasonlóan (pl. alkohol, drog) a tevékenység kényszeressé válhat: ekkor már nem az örömszerzés, hanem a hiányában jelentkez? tünetek tompítása (pl. extrém irritabilitás, szorongás, álmatlanság) válik céllá. A virtuális szex átveszi az irányítást: kitölti a személy minden gondolatát, s más, korábban fontos tevékenységeket – párkapcsolat, munka, hobbi – teljesen a háttérbe szorít. Természetesen leginkább a párkapcsolat sínyli meg, legvégs? esetben – ahogy a szexaholisták vallják – képtelenné tesz a valódi intimitásra, a fantázia megöli a hús-vér szerelmet, az irrealitás börtönné válik. Az internetez?k 42,7 százaléka néz pornót, de viszonylag kis százalék jut el (az ismert adatok szerint) a legvégs? szintre – ám káros hatásai más módon is megjelennek. Mindennem? pornográf tartalom védelmében a leggyakrabban felhozott érv, hogy olyan igényeket elégít ki, amelyeknek társadalmi szinten való kiélése csak valaki sérelmére lenne megvalósítható (itt els?sorban a kiskorúak elleni er?szakos cselekedetekr?l, illetve más agresszív szexuális b?ntényekr?l van szó). Valójában épp az ellenkez? hatás látszik igazolódni: korábban nem létez? vágyakat generál, mivel az el?ször izgalmas szexfantáziák kezdenek unalmas rutinná válni, s egyre intenzívebb, új, érdekesebb ingerek kellenek a szexuális izgalom kiváltásához. Ez a vizuális túlingerlés az, ami a hálószobák elcsendesedését is nagyrészt okozza: a színes, izgalmas, a pillanat igénye és ízlése szerint gyorsan váltakoztatható jelenetek tempójával a való világ nem tudja felvenni a versenyt. Az ingerküszöböt olyan magasra tolják, amihez a normál, illúzió- és torzításmentes ingerek (beleértve a partnert is) már kevésnek bizonyulnak. Némiképp analóg a vibrátorok által nyújtott mechanikus túlingerléssel: hozzászokás esetén férfi legyen a talpán, aki ezt a rezgésszámot teljesíteni tudja – így az intim együttlét kudarcát nagyrészt el?revetíti.

Illúziókba ágyazott felvilágosítás

Mint mindenben, itt is a mérték a lényeg: Mennyire válik rendszeressé? A vágykeltés (esetleg a páros el?játék része) vagy a kielégülés eszköze? Mennyire szorítja ki a partnerorientált élményeket, s válik kizárólagossá, ellehetetlenítve a valódi párkapcsolatot? S itt fontos kitérnünk a legveszélyeztetettebbekre, a kiskorúakra, akik megel?z? tapasztalat híján hiteles információforrásnak tekintik az interneten elérhet? pornófilmeket, ehhez mérik magukat, valamint az itt látott elemeket igyekeznek alkalmazni els? randevús szárnypróbálgatásaikban. Így ilyen szempontból a fiúk a veszélyeztetettebbek (jóllehet az apák sok esetben még büszkék is fiaik korai érdekl?désére), mivel ha az elrettent? férfiúi méretek és teljesítmények láttán esetleg bele is mernek vágni az els? testi aktus viszontagságaiba, a lánypartner részér?l nem azok az idomok, s még kevésbé azok a reakciók fogják fogadni, mint amiket a filmek ígértek. A pornó sajátossága, hogy hamis képet sugall: promiszkuitást hirdet (a történetek forgatókönyve szerint vadidegenek találkoznak, néhány szót követ?en heves szexuális kapcsolatba lépnek egymással, majd mintha mi sem történt volna, folytatják útjukat tovább –külön); s úgynevezett Nimfománia-Mítoszt kelt életre (a n?k túlf?tött szexuális vágyaik folytán folytonosan kaphatóak a szexre). Továbbá a szexualitás technikai oldalára helyezi a hangsúlyt (gyakran agresszív, er?szakos elemekkel kombinálva) – azegocentrikus örömhöz jutást er?síti az intimitás élménye, az érzelmi bevonódás helyett. Az illúzió kellékei még a rendkívüli teljesítményekért felel?s injekciók, pirulák, testplasztikák, filmtechnikai trükkök (pl. szünetek-vágások, ráközelítések), a testi adottságaik alapján szelektált (tehát nem a nagyátlagot reprezentáló) szerepl?k, s a gondosan, csapatmunkában megírt forgatókönyvek – mindezek által válnak teljesen életidegenné, ezáltal rendkívül vonzóvá, a valóságban azonban szinte kivitelezhetetlenné a látottak. Ami a valóságban viszont létezik: a különféle illatok (ezek vonzó-taszító jellegér?l a lap els? számában már volt szó – a szerk.), az örömélményt jelz? testnedvek, lélegzések és izzadtságcseppek, s mindaz, amivel egy hús-vér együttlét jár – szemben a számítógép steril világával. Így a valósággal való tényleges találkozás fájdalmas kudarcot, csökkent önértékelést, szorongást (mindezek nyomán potencia-problémákat), kisebbrend?ségi érzést, esetleg undort – és a szexualitás elutasítását eredményezheti. A kör bezárul, és a fiatal bent reked az internet által kínált szexualitás csapdájában, ami korai kiégéshez, a kortársaktól való egyre er?sebb elzárkózáshoz, párkapcsolati problémákhoz (leggyakrabban kezdeményezési képtelenséghez), s elmagányosodáshoz vezethet.

Summarize – egy vízió nyomán

Férfiak és n?k – különböz?ek vagyunk. Más okból, más vágyak, s más tartalmak vonzanak be a virtuális erotika világába. Míg a férfiakat inkább a hitvesi ágyban elszenvedett kurdarcok, a „mindig tettre kész férfi illúziójának” helyreállítása ?zi a számítógép elé, addig a n?ket a dicsér?, szép szavak elmaradása, a „vágy tárgyának” megélése, a ki nem mondható kívánságok beteljesülése láncolja oda.

Egyfajta falanszteri víziót idéz a jöv? szerelmi háromszöge: a férfi, a n? és a számítógép – merész képzelettársítással a robotok (el)szaporodását vetíti elénk. Legf?bb fegyverünk e „támadás” visszaszorításában szerelmi kommunikációnk javítása, valamint a minél átfogóbb tudás. Utóbbi jelent?ségét Maslow, a humanisztikus pszichológia kiemelked? alakja úgy fogalmazta meg, hogy meg kell értenünk a szeretet és a szerelem lényegét a maga legmélyebb valóságában, s?t tudatosan tanítanunk kell rá a jöv? nemzedékét, különben a világ (a technika fejl?dése folytán), egy elidegenedett és ellenséges hely lesz csupán.

Az érintés varázsát az újszülött veleszületett képességei jogán még önfeledten élvezi. Ezt a „tudást”, az adás és a kapás örömét azonban id?vel a környezete nagyrészt feledteti vele. Erre az ?si vágyunkra rímel Gunther tétele, aki szerint nem lenne több háború s er?szak, ha az év minden napján mindenkinek legalább egy félórányi simogatásban, ölelésben, érzéki örömben és szeretésben lehetne része – ezt viszont, a szemek dialógusával, a tekintetek egybefonódásával kiegészítve a számítógépekt?l nem várhatjuk el!