Nemrégiben aggódva hívott fel egy édesanya. Sírva mondta el, hogy a család kiskutyáját hirtelen, tragikus körülmények között elvesztették. Gyermeke szorosan köt?dött a kutyához, sok id?t töltöttek együtt, éjszakánként együtt aludtak. Az édesanya kétségbeesve mesélte, hogy hétéves kislánya a történtek utáni napon már „új kiskutyát” kért. Aggódott, hogy „nem látja gyermekét gyászolni”. Feln?tt fejjel ijeszt?nek látta a kislány reakcióját – nem tudta eldönteni, hogy az „normális folyamat” vagy „valami baj lehet” gyermekével. Hasonló kétségbeesést élt át az a házaspár, akik szerencsétlen balesetben elvesztették kisebbik fiukat. ?k maguk mélyen gyászoltak, miközben azt látták, hogy nagyobbik, 10 év körüli fiuk „nem annyira szomorú, mint ?k”, gyakran játszik is, s?t van, hogy játék közben nevetgél, jól érzi magát. Ez a szül?k számára azt fejezte ki, hogy életben maradt fiuk nem gyászolja elhunyt gyermeküket.

Sok esetben találkozhatunk hasonló helyzettel: gyakori, hogy a szül?k, a közvetlen környezet nem érti, furcsállja, vagy éppen megijed attól, ahogyan a gyermek egy közeli hozzátartozó elvesztésekor viselkedik. Leginkább az riaszthatja meg a feln?ttet, amikor a gyászhoz kötött „szokásos” – azaz kulturálisan, társadalmilag is megszokott, elvárt – reakciókat (sírás, tartós szomorúság) nem, vagy csak kisebb mértékben tapasztalja nála. Pedig a gyermekek mindkét fenti példában „gyászban voltak” – csak másképp gyászoltak, mint a feln?tt környezet.

Veszteség és játék

Természetesen a gyermekek és a feln?ttek gyászában több közös vonás – hasonló gyászreakció – is tapasztalható: szomorúság, kedvetlenség, levertség-érzés, a veszteség miatt érzett er?s lelki fájdalom, a társas környezett?l való eltávolodás vagy bizonyos testi tünetek (csökkent étvágy, alvással kapcsolatos problémák). Mindezek mellett azonban a gyermekeket – életkorukból fakadóan – az érzelmek eltér? megélése és kifejezése jellemezheti a gyász folyamatában. Nagyon gyakori például, hogy a játékában fejezi ki a veszteséggel kapcsolatos érzéseit – szomorúságát, kétségbeesését, csalódottságát vagy akár haragját, hogy az elhunyt „magára hagyta”. A gyermekpszichológiai rendelésen rendszeresen el?fordul, hogy a más tünettel beutalt gyermek játékában, rajzaiban megjelennek a gyász jelzései. A gyermek „nyelve a játék”, megcselekszi, kijátssza magából azt, ami foglalkoztatja, megjeleníti a térben, dramatikus formában – másrészt pedig küls? képpé alakítja, például úgy, hogy lerajzolja. Tapasztalatom, hogy a veszteséget átélt gyermek játékában – különösen, ha a gyász valami miatt nehezített számára (például a környezet valamit titkol az elhunyttal vagy a halál körülményeivel kapcsolatban) – felsejlenek a gyász szimbólumai.

Egy 11 éves kisfiú például, aki édesapját veszítette el, a terápiában, miközben „harcosat” játszott, sorra betemette homokkal a „harc közben elesett” katonákat. Ez a szimbolikus temetési rítus nagyon sok ülésen keresztül ismétl?dött, míg végül a terápiás folyamatban és az édesanyával együttm?ködve megindult a gyász feldolgozása. A kisfiú a játéktérben szó szerint megdolgozhatta az apa elvesztésével kapcsolatos érzéseit, félelmeit, kétségeit. „Kijátszhatta” magából és kimondhatóvá, elbeszélhet?vé is tette azokat, hiszen a játék egyes elemei kapcsán sokat beszélgettünk az ?t foglalkoztató dolgokról. Fontos adalék az esethez, hogy a gyermek nem lehetett ott édesapja temetésén, s az apa távolban lév? sírját sem látogathatta meg. Meg kell említeni azt is, hogy a kamaszkor el?tt álló fiúban az apáról az az emlékkép élt, hogy nagyszer? és bátor katona volt. Mindezek fényében érthet?vé válik a játékban eltemetett katona szimbolikája: tisztes búcsú az elhunyt apától, aki még halálában is pozitív mintát képvisel a gyermek számára, h?sként – harcban – vész el. A gyermek játékában egyúttal – szintén több terápiás alkalmon át ismétl?dve – megjelent az elesett katonák „feltámadása” is.

Fantázia és valóság

Mib?l fakadhatnak a gyermekek feln?tt gyászreakcióktól eltér? viselkedésformái?

• Az egyik ok a gyermeki gondolkodásban és világképben keresend?: különösen kisgyermekkorban a fantázia és a valóság könnyedén egymásba csúszik, összeolvad. Emiatt számos dologgal kapcsolatban jelennek meg félelmek, irreális hiedelmek, a feln?ttek számára furcsa elképzelések (pl. az elhunyt feltámad és éjszaka visszatér). Ez az ún. mágikus gondolkodás jelensége, amely a gyermekek halálfogalmának fejl?désében is jól nyomon követhet?.*

• A másik ok, ami miatt a gyermeki gyász bizonyos tekintetben különbözhet a feln?ttét?l, éppen a gyermek feln?ttekt?l való érzelmi és fizikális függésében rejlik. A kisgyermek szeretete, figyelme alapvet?en a sz?k családra koncentrálódik. Emiatt a természetes dependencia miatt, ha a formálódó személyiség közeli, netán a legközelebbi hozzátartozóját veszíti el, a gyászfolyamat számos fejl?dési területet érinthet rövid és hosszabb távon egyaránt. Leginkább az érzelmi életre van befolyással, de azzal összefüggésben kihathat a gondolkodás, az emlékezet, a figyelem, így a tanulás, vagy például a viselkedés és a kontrollfunkciók (pl. a szobatisztaság) területeire is. Gyakori az is, hogy közeli hozzátartozó(k) elvesztésekor a gyermek elkezdi fokozottan félteni életben lév? szeretteit és saját magát. Életet fenyeget? veszélyt lát hétköznapi történésekben, indokolatlanul er?sen szorong esetleges betegségekt?l vagy balesetekt?l. Gyermekeknél a tapasztalatok szerint a hipochondria hátterében sok esetben éppen a veszteségek miatt feler?södött halálfélelem áll.

Gyászreakciók és életkori szakaszok

A gyermeki gyászreakciók az egyes életkori szakaszokban is sajátos vonásokat mutatnak.

• Kisgyermekkorban leginkább a fejl?désben való visszacsúszás jelentkezhet – azaz korábban már meghaladott viselkedésmintákat kezd ismét követni. (Ezt a jelenséget a pszichológia regressziónak nevezi.) Jellemz? lehet például, hogy a kicsi gyermek a veszteséget követ?en újra bepisil vagy bekakil, holott korábban már szobatiszta volt. Lehetséges az is, hogy aki el?z?leg már tisztán és folyamatosan beszélt, szótlanná válik vagy dadogni kezd.
• Az óvodáskor – Sigmund Freud vetette fel, hogy kb. 3,5-5 éves korban a kisgyermek intenzív érzelmekkel fordul a szülei felé: rajong az ellenkez? nem? szül?ért, miközben az azonos nem? szül?t vetélytársként éli meg, s el?fordul, hogy haragjában a halálát kívánja. Hozzátehetjük, hogy ezek a „halálkívánások” nemcsak az azonos nem? szül?vel való versengés során jelenhetnek meg, hanem akkor is, amikor a gyermek valamit nagyon szeretne, de a szül? abban korlátozza. Miután ebben a korban alapvet?en még kívánságai, vágyai vezérlik, akadályoztatás esetén az a fantázia alakulhat ki benne, hogy jó volna az akadályozótól megszabadulni. Amennyiben ez a természetes módon megjelen? kívánság egybeesik annak halálával, akivel kapcsolatbanígy gondolkodott, azt élheti meg, hogy kívánsága „teljesült”. Vagyis a  kisgyermek – mágikus gondolkodása miatt – úgy véli, hogy az ? gondolatai miatt következett be a tragédia. Ennek következménye er?s b?ntudat, szorongás, kétségbeesés, hiszen saját vétkességét éli meg a szeretett személy elvesztésével kapcsolatban. Emiatt elengedhetetlen, hogy ha a gyermekben a vétkesség-érzés felmerül, az életben maradtak biztosítsák arról, hogy az elhunyt halálában neki semmilyen szerepe nincsen, s magyarázzák el neki: gondolatoktól és kívánságoktól nem lehet meghalni.

• Iskoláskortól a gyermekek gyászában f?ként a szorongásos tünetek és a szomorú hangulat dominálnak. Ez a külvilág számára leginkább a gyermek tanulmányi teljesítményének csökkenésében,  társas kapcsolatainak besz?külésében jelentkezhet.
• Végül, serdül?kortól a gyászreakciók már nagy hasonlóságot mutatnak a feln?ttek gyászával. Természetesen a közvetlen környezetnek ebben az életkori szakaszban is nagy a szerepe, egyben a felel?ssége is abban, hogy a gyászfolyamat viszonylag akadálymentesen haladhasson.

Maga a kapcsolat az ember elemi szükséglete. Ha ez – bármely életkorban is – megszakad, gyászreakciók jelentkeznek. Hogy milyenek, az – a körülményekt?l, a környezett?l, a kultúrától, a vallási hagyományoktól és a gyászoló személyiségét?l függ?en – egyénenként és életkoronként különböz? lehet. A gyermeki gyászreakciók empatikus megértésekor ezt mindenképpen tartsuk szem el?tt! Ne feledjük, a veszteségekhez való viszonyulást, a megküzdés mintáit a gyermek leginkább a közvetlen környezetéb?l veszi – éppen ezért meghatározó, hogy a feln?tt hogyan megy keresztül a gyászfolyamaton, s eközben hogyan képes segíteni a gondjaira bízott gyermeket.

*A gyermekek halálfogalmának fejl?désér?l szóló cikket lásd 2016. 5. számunkban