Játék, határok nélkül?

A póker nagyjából az utóbbi tizenöt évben robbant be itthon is a köztudatba, egyszerre rengetegen kezdtek el játszani. Játszani? Dolgozni? Szárnyalnak a sikersztorik, sorra nyílnak az online termek, akár egy dollárral is nekivághatsz, hogy felépítsd a vagyonkád, és persze trendi – olyan ez, mint az aranyláz.

Meggazdagodhatsz. De mit fizetsz érte?

Hát kell ennél jobb állásajánlat? Lehet játszi könnyedséggel ennél több pénzt keresni? Szerencsejáték ez egyáltalán? Meggazdagodhatsz – de mit fizetsz érte? Mit?l nem válsz a szereppé, amit a teremben felveszel – a konzervatív megfontolt, az agresszív játékos, az örök blöfföl?? Mennyire tartod kézben – vagy inkább ? téged? Végül is mi a póker? Ártatlan játék? Ártatlan? És játék egyáltalán?

Válassz stratégiát!

A játék izgalma a kockázat Az, hogy nincs teljes bizonyosság, a modell sosem tökéletes, mindig marad egy rész, amely bejósolhatatlan, amely nem rajtunk múlik. Mindezt rengeteg racionális és irracionális – szükségképpen általunk sz?rt – tényez? alakítja, s persze a szerencse kiszámíthatatlanságából is fakad.

Hirdetés

Szerkezetében is nagy a különbség a különböz? játékok és azok lehetséges hatásai között. A pókerben nem a gép ellen játszunk, mint a nyer?gépeknél – és nem a bank ellen, mint a Blackjackben. Mindig emberek, játékostársak ellen, így valóban lehet következtetéseket levonni a játék egyes fordulóiból, és valóban lehet stratégiai modelleket felállítani a játék további menetére vonatkozóan. De hol a határ és mi az arány? Reálisan mennyire érezheti kontrollja alatt az adott helyzetet egy pókeres? Hogyan választható szét az, amire még befolyással tudunk lenni, és az, amire már nem? A szerencsejáték-függ?knél általában épp ez az egyik sarkalatos pont: megszemélyesítik a gépet vagy a szerencsét („gyerünk, ne légy szemét!”), és különböz? illuzórikus oksági modelleket állítanak fel, így illuzórikus kontrollba ringatják magukat, amelynek alkalmazásával hitük szerint befolyásolhatják az eredményt. Például: „Ha koncentrálok, kedvezni fog a szerencse”, „El?ször csak egy dollárt adok, nehogy elkapassam” vagy „Azért nem nyertem, mert nem mentem át id?ben a másik asztalhoz…”

Ám a pókernek nem ez a gyenge pontja. Bár ez is szerencsejáték annyiban, hogy Fortuna jelen van, de forgandóságából adódóan hosszú távon a variancia eloszlik a játékosok között, ezzel nem érdemes tör?dni s számolni sem vele – emellett azonban számos matematikai és pszichológiai faktor is megjelenik (lapok és tétek esélye, pozíciók súlya, trükkök, irányítási helyzetek, a többiek játékstílusa, stb.), amelyek a tudás részét képezhetik, s amelyek hiteles alapot adhatnak különböz? stratégiák kidolgozásához.

A szerencsejátékban elmerül? tehát épp azt hagyja figyelmen kívül, hogy a fordulók alakulása nem képességeit, el?relátását, körültekintését és választott stratégiáját tükrözi vissza, hanem pusztán azt a tényt, hogy a játékban megnyilvánuló események nem bejósolhatóak. Ezzel szemben a pókerben, az élethez hasonlóan, ténylegesen alkalmazhatóak stratégiák, hiszen bizonyos szinten valóban befolyással tudunk lenni az eseményekre – nem csupán azzal, hogy beszállunk-e vagy sem.

Pszichológia az asztalnál

Persze nagy a különbség az internetes és az él? játék között, némileg más készségeket igényel: online egyszerre több meccs fut, sokkal több leosztás megy ki egy óra alatt, ezért egy-egy handnek kisebb is a tétje, kisebb a nyomás. Online csak a licitmintázatok látszanak: az, hogy a másik hogyan hív, emel, dob vagy megad; ennek kell a gyengéit kiaknázni és megfelel?en alakítani játékunkat. Él? játékban azonban az asztalnál ül?k egy közös világot építenek fel, melyben jóval több szerep jut az emberismeretnek és a pszichológiának. A játék érzelmileg is sokkal megterhel?bb és magával ragadóbb, inkább szól a metajátékról, a szerepekr?l és a benyomáskeltésr?l – arról, amit a játékos kialakít magáról. Tökéletes színdarab, melyben – Goffman képével élve – mindenki felvesz egy szerepet és védi nemcsak a saját, hanem a másik „homlokzatát” is. Eközben azonban igyekszik a másik színfala mögé férk?zni, és úgy elültetni a „befolyásolás magjait”, hogy illeszkedjenek a másik rendszerébe, így az ne fogjon gyanút, mégis a szándéknak megfelel?en változzon viselkedése. Kis túlzással a játékban a szerepstátuszok reflektálnak egymásra. Egy jó pókerjátékos valószín?leg igazi Machiavelli: nemcsak hogy hisz az emberek manipulálhatóságában, hanem hajlandó és képes is rá. Jó a helyzetfelismer? készsége és kezdeményez?, adekvátak és gyorsak a reakciói, hamar átveszi az irányítást – és ami igen fontos, finom határérzékkel rendelkezik. Érzi, meddig mehet el a lebukás veszélye nélkül, hogy a másik saját, szabad döntéseként élje meg befolyásoltságát, míg végül a neki legtöbb hasznot hajtó döntést hozza…

Amennyiben azonban a játék egy teljes mikroközösséget hoz létre annak minden jellegzetességével, s a pénznek köszönhet?en igencsak megjelenik egyfajta „tét” is, mennyiben marad mindez játék? Mennyiben az élet egy leválasztható szelete; mennyiben más, mint a mindennapi élet? A pókerben és az életben használt stratégiák mennyiben fedik egymást? Fontos pont: a játékok éppen arra vannak, hogy segítségükkel elpróbálhassuk mindennapi helyzeteinket – tét nélkül, ám az izgalom hevével.

A hatékonyság élménye

De hol van itt a határ a „gyakorlás” és az „éles” helyzet között? Meddig munka, és mikortól edzés, mikortól szórakozás? Mennyire választhatóak szét mindezek? Kézenfekv? lenne a feltételezés, hogy a szerencsejáték-függ?knél a rengeteg kognitív torzítás, melyet játék közben alkalmaznak (illuzórikus okság és kontroll, szelektív emlékezet, események bejósolhatóságának hiedelme, nyereséget és veszteséget illet? téves attribúciók), képviselteti magát a játékon kívüli életükben is. Igen meglep?, de a helyzet általában éppen ennek a fordítottja: „normális” életüket cs?dként élik meg, mely fölött nincs kontrolljuk, s éppen emiatt fordulnak olyan helyre, a játékterembe, ahol hatékonyságélményük önmegtéveszt? mechanizmusaiknak köszönhet?en megélhet?, s?t irreálissá fokozható .Az események befolyásolhatóságára vonatkozó hiedelmek azonban egy kiegyensúlyozott pókerjátékban nem irracionálisak és nem is hiedelmek, hanem sok szempontból reális lehet?ségek, s helyénvalóságuk finom visszajelz?je a játékostársakkal együtt felépített érzékeny rendszer.

A pókerrel ezért tehát más a helyzet – számos stratégia és modell átültethet? a mindennapokba: például a szerencse ingadozásának elviselése és ennek a saját teljesítményr?l való leválasztása, valamint a rendszerben gondolkodás, hogy csak kett?t említsünk. Egyfel?l tehát tökéletes szociális készségfejlesztés lehet, annak köszönhet?en, hogy a társas helyzetek egy nagyon speciális és s?rített csomagját tárja elénk, melyben hiányos információk alapján a lehet? leggyorsabban kell a lehet? legtöbb szempont figyelembevételével a lehet? legjobban dönteni. Másfel?l azonban ezekben a mintázatokban minden játékos magányos – a bizalom a másik iránt maximum annyiban nyilvánul meg, hogy bízunk benne: saját el?rejelzéseinknek megfelel?en fog viselkedni.

És amennyiben életszer?sége miatt nem érezzük az alapvet? különbséget a játék és mindennapjaink között, s életünk egyre nagyobb részét tölti ki a játék, id?vel mit?l nem válik ez az alapvet?en haszonelv? hozzáállás az egyetlen életviteli elvünkké? Mit?l nem lesz életünk helyzetek sora, melyben a játék során tökéletesített stratégiáinkat hatékonyan bevethetjük, és környezetünk mesteri alakítói lehetünk – csak éppen nem emberek, hanem reagáló és nekünk a lehet? legtöbb hasznot hajtó gépek között…

Játékosok és nyertesek

Sál, kapucni, napszemüveg – megszokott kellékek egy pókermérk?zésen. A játékosok igyekeznek mindent elfedni, ami lapjaikról árulkodhatna az ellenfélnek. A játék folyamán figyelik egymást, a test minden apró rezdülését észreveszik. Blöfföléskor felgyorsul a lélegzés, kitágulnak a pupillák, ezért a napszemüveg, sálra a nyelés leplezéséhez van szükség. Jeff Sarwer, a világ egyik legtehetségesebb pókerjátékosa (képünkön) viszont legfeljebb egy napszemüveget szokott viselni – azt mondja, ennyi is elég annak, aki megtanult uralkodni a testén és teljes kontroll alatt tartja érzéseit. Ha az ellenfél megpróbálná „leolvasni” érzelmeit, egyszer?en átnéz a feje felett, mintha ott sem lenne… Ezért nem szokott online játszani, hiszen ott hiányzik a testbeszéd, ami fontos információkat árulhat el az ellenfél lapjairól. Jeff az év felében úton van, a világ sok versenyz?jéhez hasonlóan mérk?zésr?l mérk?zésre utazik. Három év alatt félmillió dollárt keresett a pókerrel, de nemcsak a játékból szerez jövedelmet, egy ingatlancég résztulajdonosa. Karrierjét fiatal sakktehetségként kezdte építeni – még tízéves sem volt, amikor elnyerte a világbajnoki címet, s ösztöndíjat ajánlott neki a Yale Egyetem. A sakkban szerzett képességei – az el?re tervezés, a stratégia és az önfegyelem – a pókerben is jól hasznosíthatók. Minden döntés meghozatalakor végiggondolja a célja eléréséhez vezet? lehetséges útvonalakat, mérlegeli a kockázatokat és a kilátásokat, akár a sakkban – meséli a Spiegel riportjában. A póker részben szerencsejáték, hosszú távon persze egyre kisebb szerepet játszik a szerencse – s egyre nagyobb hangsúlyt kap a matematika. Egy pókerjátékosnak pontos megfigyel?nek kell lennie, és az sem árt, ha jó memóriával – és legalább két bankszámlával – rendelkezik. Jeff az ingatlanbizniszb?l származó vagyonát jól elkülöníti a pókerezéssel nyert pénzt?l. Szerinte ugyanis egy profi pókeresnek különösen fontos, hogy a pénzhez semlegesen viszonyuljon, hiszen sok ezer euró múlik egy-egy döntésen, s nem szerencsés, ha a vesztés félelme befolyásolja a stratégiát.

Perczel Júlia ELTE PPK egyetemi hallgató

2011-03 lapszámban megtalálható