Vegyük észre, hogy a „Ki vagyok én?” kérdés jelen idej?.
Hirdetés
2018-02 lapszámban megtalálható
Az önbizalomról – kicsit másképp
Önbizalomhiány nem létezik. Merész, s?t már-már pimasz állítás, hiszen még szavunk is van rá.
Igen ám, de azért, mert valamire kitaláltunk egy szót, még nem biztos, hogy létezik. Példának okáért sárkányokról, unikornisokról, egyéb fenevadakról is beszélünk; történetek, mesék születnek róluk, azonban ez még nem bizonyíték a létezésükre. Így érdemes óvatosnak lennünk – különösen, ha a saját lelkünkr?l és annak hogylétér?l van szó, márpedig arról lesz szó...
Magyarázkodó, önmagunkat felment?, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felel?sek saját életünkért, önmagunkért, hogylétünkért, önbizalmunkért.
Hirdetés
„Így történt, így alakult” – szól a könnyed komment egy-egy negatív esemény után. Fel sem merül, hogy én alakítottam így, nekem is markáns részem volt benne!
„Ezt hozta az élet.” – Nem én hoztam, nem én engedtem be az életembe, s?t, szinte ott se voltam, egyszer?en csak lett, a semmib?l!?
„Tönkrement. Elromlott.” – Mondjuk egy kapcsolat… Milyen ritkán hallunk ilyet: „Tönkretettem a házasságomat.” Sokkal inkább a másik tette tönkre, ? a hibás, esetleg csak megtörtént, elvégre „Nem volt mit tenni. Ezt dobta a gép. Nem voltunk jókor jó helyen.” Következésképp „Nem tehetek róla. Nem az én hibám.” Teljesen felmentem magam az ilyen és ehhez hasonló mondatok alkalmazásával. De ez még nem elég, az igazán nagy önfelment?k kell? demagógiát is belecsempésznek saját szerencsétlenségük igazolásába:
„A sors akarta így.”, vagy „Isten akarata.”, esetleg „Így volt megírva.” Van ebben egy szemtelen g?g, mintha tudnánk, mi Isten vagy a sors szándéka. Önfelmentésre viszont kiválóak az efféle szentenciák, élünk is velük folyton folyvást. A teljes beletör?dés végül aztán a következ? szólással testesül meg: „Ez van, ezt kell szeretni.”
Ilyen talajon nem csoda, hogy önbizalmi kérdésekben bizony nagyon-nagyon nem állunk jól. Hogy is állnánk, mikor a változáshoz annak beismerése szükséges, hogy azért, amilyen vagyok, amilyenné lettem, vagyis tettem magam, els?sorban én vagyok a felel?s. Els?sorban – de nem kizárólagosan. Természetesen vannak olyan egyéni biológiai, pszichés és szociális konstellációk, amelyek nagymértékben hatnak a nap 24 órájában, de mégis, mindezek ellenére els?sorban mi vagyunk a felel?sek.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 2. számában olvasható
2018-02 lapszámban megtalálható
Ajánlott termékek
Ajánlott cikkeink
Bizalom és önbizalom a gyorsulás világában
Megjelent a Mindennapi Pszichológia ?szi lapszáma!
Honnét származik és mib?l táplálkozik az önbizalom? Önmagunknak adjuk, vagy másoktól kapjuk? Elégségesek vagyunk önmagunknak, vagy függünk mások elismerését?l? Az el?z? kérdésekre Ullmann Tamás ...
Miénk-e a sorsunk?
Van-e jogod elszúrni az életed? Akár igen, akár nem a válaszunk, lelkünk vágyik majd a kifejtésre, a magyarázatra, miként is reagálhatunk erre a részben filozófiai, részben mégis mélyen gyakorlati ...
A felfújt önértékelés
Hamis és törékeny, de legalább pozitív
Tegye fel a kezét, aki nem szeretne okosnak, szépnek és kompetensnek t?nni önmaga és mások el?tt! Ha az Ön kezei változatlanul az újság lapjain pihennek, akkor bátran kijelentheti, hogy ebben bizony ...
Hirdetés
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap
|
óra
|
perc
|
mp
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Feliratkozás
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.