"Duna-parti lakásból nincs sok az egész világon, különösen nem azokból, melyekb?l a nagy folyón túl ráadásul a Margit-sziget zöldjére látni. A víz és a zöld jelenlétének pedig felbecsülhetetlen léleksimító hatása van" – lelkesedik els? példának vett lakásunk friss tulajdonosa. A festményszer? kilátást valójában egyetlen ablak nyújtja, ugyanis a szóban forgó tér kifejezetten kicsi. S?t, sz?kös. Az egyszobás, 40 négyzetméteres garzon megvásárlásához bátorság és sok-sok fantázia kellett, mert els? látásra nemcsak a mérete, de borzalmas lelakottsága is eltántoríthatta volna a vev?t – panoráma ide vagy oda. ? azonban biztos volt a dolgában, és két enteri?rtervez?, Tímár Tímea és Hortobágyi Kata segítségével remek kis helyet varázsolt bel?le – azzal a nem titkolt szándékkal, hogy miel?bb kiadja. . “A legfontosabb ennek megfelel?en az volt, hogy optikailag táguljon a tér, hogy a természet, a természetesség itt is domináljon, akárcsak az ablakon kívül, és hogy az alapok kell?en semlegesek legyenek ahhoz, hogy a legkülönböz?bb ízlés? lakók is jól érezzék magukat benne.” - mondja a tulajdonos.

Az eredetileg szobára, konyhafülkére, el?szobára és kádas fürd?re felszabdalt lakásban ahol csak lehetett, elbontották a falakat, így egyetlen, összefügg? tér született, csupán a zuhanyzóssá átalakított fürd?szoba maradt szeparált, az így nyert területet pedig a konyha kaphatta meg. A felületek mind új életet nyertek, padlótól a plafonig. A falszín alapvet?en fehér, ehhez társul a fa látványa. “Ennyire sz?kös tereknél nagyon fontos az egységesítés, hogy ne akarjunk túl sokfélék lenni. Az el?térben, a konyhában és a szobában tölgy padló fut végig, hosszanti irányban lerakva az ajtótól az ablak felé. Hidegburkolatnak a konyhába és a fürd?szobába ugyanazt az egyszer?, fehér, kislépték? csempét választottuk, s valamennyi tárolószekrény ajtaja egyforma, sima fehér magasfény? felület, minimalista fogantyúval” – mondják a szakemberek. Ekkora helyen nem könny? elegend? tárolóhelyet kialakítani – márpedig a rendtartáshoz ez elengedhetetlen, így trükköket alkalmaztak: kihasználták a mosdókagyló alatti helyet, az el?szobába 40 centiméter mély szekrény került, a szokásos 60 centiméteres mélység itt nyomasztóan hatott volna. A konyhában az álmennyezetig építetették a tárolóelemeket, amiben persze nemcsak f?z?eszközöket lehet tartani. „Az ék alakban belógó álmennyezet logikus választás volt: egyrészt így érezzük arányosnak a konyha, másrészt újabb tárolóhelyként m?ködhet a ritkábban használt holminak, harmadrészt a szép, funkcionális világítást is úgy tudtuk a legjobban megoldani, hogy ebbe építettük bele a spotlámpákat” – mondja Tímár Tímea. A gipszkartonos munkák ráadásul olcsóbbak, mint ahogy az emberek általában hiszik, és nagyon látványos változtatásokat lehet velük elérni.

TISZTA FELÜLETEK, LÁGY FORMÁK

A berendezésben az enteri?rtervez?k a mindig is természet- és emberközeli skandináv stílusból indultak ki, mert a legtöbben kedvelik, és itthon is viszonylag könny? bútorokat találni hozzá. Fontos a fa meleg színe – mint itt a tölgypadló vagy a mosdótál alatti pult, amelyek miatt a fehér sem t?nik ridegnek –, és a fém; a krómszín csak kis részletekben jelenik meg, például a fogantyúkon, csapokon, meg egy-két kiegészít?ben. A szobában két falfelületen világosabb és sötétebb bézs árnyalatú tapétacsík t?nik fel,: rafinált megoldás, mert a térmélység illúzióját keltik, ugyanakkor arra is szolgálnak, hogy funkciókat definiáljanak a kislakásban: itt az étkezés helyét, ott a pihenését. A konyha és a fürd? kissé sarkos minimalizmusát a szobában organikus, lágy formájú bútorok oldják, s a szabálytalan, nagyon természetes állatsz?r sz?nyeg. A tárgyak zöme a dán design id?tállóságát dicséri: szépen megférnek egymás mellett a mai darabok az 50-es évekb?l származó kredenccel, vagy a klasszikussá vált, a mai napig gyártott design-székekkel. Mindez olyan stílusos, mégis neutrális közeg, melyben a beköltöz? még “kiélheti” saját személyiségét: a kék kiegészít?k ugyanúgy illenek ebbe a mili?be, mint a narancssárgák, a bútorok könnyedek és könnyen mozdíthatók, a látkép miatt pedig dekorációból nem kell sok. Ha valaki mégis gy?jtöget? típus, az ablakkal szemben lév? falon elhelyezheti kedvenc képeit, vázáit, vagy más szeretett tárgyait, melyekt?l nem tud megválni.

TÜKÖR ÁLTAL, ÉLESEBBEN

„A lakás olyan, mint egy másik lény, akivel együtt fogunk élni” – mondja dr. Vass Zoltán tanszékvezet? egyetemi docens, kifejezéspszichológiai szakért?. „Vannak olyan tulajdonságai, amiket nem tudunk megváltoztatni. És ha ráer?szakoljuk az akaratunkat, anélkül, hogy az ? természetét tekintetbe vennénk, az olyan, mintha rabszolgasorba vagy valamilyen szerepjátszásra kényszerítenénk. Válasszuk inkább az együttm?ködést és bánjunk tisztelettel, szeretettel különös «lakótársunkkal», azaz magával a lakással. Amikor el?ször megismerkedünk vele, érezzük meg a lakás lelkét, egyéni természetét! Érzékeny szemmel járjuk be a teret, és engedjük, hogy hasson ránk a lakás. Egy hasonlatot hozva: absztrakt alkotások elemzésénél szoktuk vizsgálni a kép «plasztikai terét»: ha a képet gondolatban bejárjuk, bizonyos helyeken azt érezzük, hogy összes?r?södik a tér, máshol kinyílik, megint máshol megindul el?re, vagy ránk nehézkedik, felemel, könny?vé vagy nehézzé válik.

Ugyanez még sokkal jobban érzékelhet? egy valós lakás terében. Miel?tt döntenénk a berendezésr?l vagy az átalakításról, mindenképp érdemes körbejárni, érzékeny módon felfedezni a lakás ránk tett hatását, majd a benyomásainkat lefordítani szavakra. Sokat tesz magáért az, aki felfedezi és utána meg?rzi, hogy a lakásnak melyik része hogyan hat rá, mert tudni fogja, hogy a különböz? területek különféleképpen érintik meg ?t. Ennek birtokában majd úgy rendezheti be a lakást és áttételesen az életét is, hogy ezeket a részeket, tereket és helyeket arra a célra használhassa, amire nemcsak lakberendezési, hanem pszichológiai értelemben is alkalmasak. Találhatunk például olyan sarkokat, ahol szeretünk gubbasztani, apró, hétköznapi regresszióba kerülni, amelyben észrevétlenül visszamehetünk az id?ben, és gyerekké vagy akár újszülötté válva, magunkra maradva, saját bels? energiánkból töltekezhetünk. És lesznek olyan részek, ahol kifejezetten aktív dolgokat szeretünk csinálni, ami csak ott megy jól.”

A szakért? hangsúlyozza, hogy a lakóhely milyen nagymértékben hat a lelki funkciókra – csakhogy ennek jelent?ségét a legtöbben fel sem ismerik. Ha nem új helyr?l, hanem a megszokott otthonról van szó, m?ködésbe lép a funkcionális rögzülés néven ismert jelenség, az, hogy már nem vagyunk képesek máshogy észlelni a környezetet, emlékezetünk sz?r?jén át nézzük, de nem látjuk a lakást. Hogy ezt a csapdát elkerüljük, néz?pontot kell váltani és új szemszögb?l kell körülnézni a lakásban: a létra tetejér?l, egy nagy tükörrel körbejárva, vagy akár fényképeken keresztül. Ezzel és hasonló praktikákkal el lehet távolodni a megszokott látványtól, és ismét friss szemmel láthatjuk a lakást – mintha most ismerkednénk meg vele el?ször.

Ha pedig a fizikai térben megváltozik valami, akkor az ember lelkében is – folytatja dr. Vass Zoltán. Az embernek ?sid?k óta szüksége van térre, és minél kisebb a lakása, annál jobban ki kell egészítenie küls? térrel. Ahhoz, hogy tágasabbnak érezzük, szükséges az egységes stílus a kicsi enteri?rben – ugyanakkor a léleknek az tesz jót, ha a lakóhely sokféle térb?l áll, és a funkciók valamennyire elkülönülnek. A túl kicsi lakás egyszer?en nem való arra, hogy sok id?t töltsünk benne, viszont alkalmas lehet a visszavonulásra. Ha ügyesen és megfelel? önismerettel alakítjuk ki, akkor hangulatos kuckó lehet, ahol jólesik magunkba nézni és elaludni.

TILTÓLISTA KIS LAKÁSOKHOZ

• Felejtsük el az albérlet-sárgát! Attól, hogy itthon még mindig ez dívik, nem szép, és nem tesz jót a kis térnek sem.

• Ne szabdaljuk fel különböz? stílusú kis darabokra a teret, használjunk minél kevesebb küszöböt és ajtót. Használjunk egységes felületeket, színeket, és ha-egy-egy élénkebb árnyalattal dekorálunk, ugyanaz t?njön fel több helyen.

• Ne er?ltessük a sötét színeket, kivéve, ha a személyiségünk egész biztos csak azokat tudja elviselni.

• Ne alkalmazzunk nehéz, komor bútorokat, valamint nagy lépték?, barokkos cirádákat se.

• Vigyázzunk a léptékekkel! A nagy minták harsognak, mintha kiabálnának egy csöndes szobában.

• Ne rakjunk minden falra tárolószerényeket, csak mert kicsi a hely. Inkább csak egy-egy falfelületre, és a belmagasságot használjuk ki a plafonig!

• Ne fokozzuk a sok, közel lév? sarok és szöglet szigorát! Bútorokhoz, kiegészít?khöz válasszunk inkább légies, íves formákat!