Klári mesélte, hogy néhány hete éjszaka – miközben aludt – felült az ágyában és elkezdett magyarázni valamit a párjának; mikor azonban ? visszakérdezett, Klári visszafeküdt és aludt tovább. Másnap reggel nem emlékezett az esetre, a párja mesélte el neki. Kíváncsiságból utánanéztek interneten a jelenségnek: „Dr. Google”[1] szerint a lehetséges okok lehetnek: gyógyszerhatás, REM-függ? magatartászavar, érzelmi megrázkódtatás, mentális problémák. Csak egyszer fordult el? ez a probléma, Klári mégis nagyon megijedt.

Kinek ne lenne ismer?s a fenti helyzet? Egy tünet, egy furcsa testi érzés és máris rákeresünk az interneten a lehetséges okokra. Hétköznapi reakció, ám sokszor több szorongást okoz, mint amennyit eloszlat, és hosszú távon talaja lehet a cyberchondria kialakulásának.

Mi is az a cyberhondria?

Idézzük fel röviden, hogy mi az a cyberchondria, és milyen hatással van ránk, valamint egészségünkre. Mint azt a cyber szóból következtetni lehet, a jelenség az online világhoz köt?dik, és az egyik leggyakoribb e-betegségr?l van szó. Mára az internet teljesen a mindennapjaink részévé vált, hiszen bármely témában találhatunk számunkra releváns információkat. Nem véletlen tehát, hogy az egészségügyi állapotunkkal kapcsolatban is gyakran az online világot hívjuk segítségül – mert egyszer?bb, kevesebb id?t vesz igénybe, mint elmenni az orvoshoz, és az anonimitásunk is meg?rizhetjük¹. Egy angliai kutatás eredménye igazolta ezt: 2007-ben a feln?tt populáció 18 százaléka használta az internetet az egészségével kapcsolatos információk böngészésére – 2016-ra ez a szám 51 százalékra emelkedett². A cyberchondria azonban az egészséggel kapcsolatos információk túlzott és/vagy ismételt online keresését jelenti, amit az egészséghez f?z?d? szorongások enyhítése motivál – a talált információ azonban sokszor még fokozottabb szorongáshoz vezet (ld. Tari Annamária írását: https://mipszi.hu/cikk/160415-dr-google-cyberchondria). A hangsúly ebben az esetben tehát az ismétl?d? és szorongást kelt? tevékenységen van³, hiszen mindenkivel el?fordult már, hogy utánanézett testi tüneteknek az interneten, mégsem soroljuk a kóros kategóriába⁴. Azt sem jelenthetjük ki, hogy az interneten található fórumok, betegtájékoztatók nyújtotta információk ne lehetnének hasznosak (ld. Purebl György cikkét: Böngésszünk-e a neten orvosi információkat?). Ekképpen találhatunk tehát az egészségügyi állapotunkkal kapcsolatban releváns adatokat is, de általában véve – és különösen az egészséghez kapcsolódó magas szint? szorongásra hajlamos emberek számára – mindez veszélyeket is tartogat[2]. Hazai viszonylatban, a Szinapszis Kft. által elvégzett kutatás szerint a megkérdezettek 30 százaléka utánanéz a tüneteinek az interneten, a 36-55 évesek ötöde pedig úgy nyilatkozott, hogy ha megbetegszik, nem megy el orvoshoz, mert úgyis tudja, hogy a szakember mit javasolna⁶ – ennek veszélyei pedig nyilvánvalóak.

Miért olyan népszer? az interneten történ? keresgélés?

A fentiek jobb megértése érdekében fontosnak láttuk empirikus vizsgálatnak alávetni a kérdést, és utánajárni, vajon milyen összefüggések állhatnak magyar vizsgálati személyek internetes kereséshez köt?d? viselkedése mögött? Miért olyan népszer? az interneten történ? keresgélés? Egyszer?bb, kevesebb id?t vesz igénybe, mint elmenni az orvoshoz? Talán az anonimitásunk meg?rzése lenne ezzel a cél? Vagy egyszer?en csak félünk a betegségekt?l, orvosoktól?

Kutatásunk során 88 – 18 és 41 év közötti – személyt kérdeztünk meg az egészségügyi információk internetes keresésével, a vizsgálatokhoz, orvosi beavatkozásokhoz való viszonyukkal, az egészségügyi rendszerrel – és specifikusan saját orvosaikkal való elégedettségükkel kapcsolatban. Eredményeink szerint a kor el?rehaladtával egyre nagyobb az esélye annak, hogy valaki az interneten utánanéz a tüneteinek vagy a betegségének – ezen adat értékelésekor azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vizsgálat kizárólag fiatal feln?ttek bevonásával történt, emellett az is elképzelhet?, hogy pusztán a kor el?rehaladtával valószín?bben megjelen? tünetek okozzák a gyakoribb keresést.

Az eredmény: inkább szorongás, mint megnyugvás

Igazolódott, hogy az egészségünkkel kapcsolatos internetes keresgélés valószín?bben és gyakrabban vezet szorongáshoz, mint a vágyott megnyugváshoz. Továbbá, jelen vizsgálatban meger?sítettük azt a klasszikus eredményt is⁷, mely szerint akár a magasabb egészségszorongás, akár az online böngészés által okozott szorongás valószín?bben vezet az egészségügyi ellátás felkereséséhez. A gyakorlati implikációkat tekintve különösen fontos eredménynek tartjuk, hogy azok a résztvev?k, akik az átlagosnál is jobban tartanak az orvosi beavatkozásoktól, vagy akár kifejezett fóbiás félelemr?l számoltak be ezzel kapcsolatban, hajlamosabbak inkább az interneten keresgélni tüneteikkel, lehetséges betegségeikkel kapcsolatban. Kutatásunk további, igen jelent?s eredménye, hogy mint kiderült, az internetes keresgélés gyakoriságát nagyban befolyásolja az is, mennyire vagyunk elégedettek orvosaink kommunikációjával, szakértelmével vagy elérhet?ségével. Eredményeink azt mutatják, hogy minél elégedettebb valaki általában véve az egészségüggyel – és különösen is orvosa kommunikációjával –, annál kisebb eséllyel érzi szükségét az internetes keresgélésnek, valamint annak, hogy egy esetleges kapott diagnózis után az interneten is utánanézzen annak.

Els?re paradox eredménynek t?nhet, ám véleményünk szerint inkább egymást kiegészít? utakról van szó, amikor azt is találtuk, hogy akik tüneteiknek nem, ám a kapott diagnózisnak utánanéznek az interneten, utóbbival kapcsolatban inkább tapasztalnak megnyugvást, mint szorongást. Talán nem túlzó a következtetés, hogy e szerint a legoptimálisabb, ha az egészségügyi szakembert?l a beteg megkapja a szükséges információkat, ám ha ezeket (szubjektíven) – min?ségében vagy mennyiségében – nem érzi kielégít?nek, akár segíthet és további információval is szolgálhat a célzott online keresés, amennyiben az egy megbízható, szakért?i diagnózisra épül.

Partneri orvos-beteg kommunikáció, elégedett páciens

Eredményeink szerint továbbá, akik elérhet?bbnek észlelik orvosaikat, kevésbé érzik szükségét annak, hogy az internet sokszor összezavaró és szorongást kelt? oldalain keressenek választ kérdéseikre. A harmadik vizsgált jellemz?vel, az orvos – a páciens által szubjektíven észlelt – szakértelmével kapcsolatban szintén érdekes eredményre jutottunk: minél elégedettebb valaki az orvosa szakértelmével, annál valószín?tlenebb, hogy felkeresi csak azért, hogy egy esetleges neten olvasott információt egyeztessen vele. Ekként, ha belegondolunk, milyen költségekkel terhelhetik mind az egyént, mind az egészségügyet a cyberchondria jelenségéhez köt?d? – akár orvosi szempontból alaptalan – vizitek vagy vizsgálatok⁵, ez egy további, gyakorlatban is fontos szemponttá válik.  Számos kutatás⁸ igazolta, hogy a betegelégedettség legfontosabb tényez?i nem objektív, inkább szubjektív tényez?k – ahogy ezt jelen kutatás is igazolta, összekapcsolva immár ezt az egészségszorongás és cyberchondria jelenségeivel.

Evolúciósan belénk kódolt alapelv, hogy a túlélésért mindent meg kell tenni – a fizikai jólétünk pedig szükséges tényez? a túléléshez. Így nem meglep?, hogy id?r?l id?re mindenkinek vannak az egészségével kapcsolatos gondolatai vagy akár aggodalmai. Úgy t?nik azonban, hogy azok az emberek, akik kevésbé elégedettek orvosukkal, jellemz?bben keresnek máshol – pl. interneten – megnyugtatást problémáikra. Mindez azonban – ahogy láttuk – egyenes út a fokozódó szorongáshoz és distresszhez, akár emelkedett egészségszorongás kialakulásához is. A fokozódó szorongás miatt azonban végs? soron valószín?bb az orvos felkeresése is: akár költséges, fájdalmas vizsgálatok vállalása és igénylése árán is – ez pedig az egyén szenvedésnyomása mellett jelent?s költségekkel terhelheti mind ?t, mind az egészségügyi rendszert. Az egymásnak ellentmondó internetes információk, valamint az orvostudományba vetett bizalom (akár ennek nyomán fellép?) csökkenésének hatására azonban elképzelhet?, hogy a fentiek ellenére sem csökken az egyén szorongása. Nyilvánvaló tehát, hogy egy önmagát generáló, negatív körfolyamatról van szó⁹.

Az ebb?l való kilépés útja lehetne ekként a kétirányú, partneri kommunikáció orvos és betege között, melyben célzott kérdésekkel felmérhet? lenne nemcsak a beteg elégedettsége¹⁰, de egyéni meggy?z?dései, szubjektív betegségmodelljei, akár ezekhez kapcsolódó fokozott szorongása is, mellyel megel?zhet? és kiküszöbölhet? lenne a fent leírt – a beteg szubjektív szenvedéséhez, az orvos frusztrációjához, az egészségügyi rendszer költségterheléséhez kapcsolódó – öner?sít?, ördögi kör.

Irodalom:

1. McMullan, R. D., Berle, D., Arnáez, S., & Starcevic, V. (2019). The relationships between health anxiety, online health information seeking, and cyberchondria: Systematic review and meta-analysis. Journal of affective disorders, 245, 270-278.
2. Prescott, C. (2015). Internet access—households and individuals: 2015. London: Office for National Statistics.
3. McElroy, E., és Shevlin, M. (2014). The development and initial validation of the cyberchondria severity scale (CSS). Journal of anxiety disorders, 28(2), 259-265.
4. Starcevic, V., és Aboujaoude, E. (2015). Cyberchondria, cyberbullying, cybersuicide, cybersex -“new” psychopathologies for the 21st century? World Psychiatry, 14(1), 97-100.  
5. White, R. W. & Horvitz, E. (2009). Studies of the escalation of medical concerns in Web search. ACM Transactions on Information and System Security, 27, 1-37
6. Juhász D. (2016). Mi a bajom, dr. Google?. Letöltés helye: https://nepszava.hu/1105705_mi-a-bajom-dr-google, Letöltés dátuma: 2019. december 10.
7. Eastin, M. S., & Guinsler, N. M. (2006). Worried and wired: effects of health anxiety on information-seeking and health care utilization behaviors. CyberPsychology & Behavior, 9(4), 494-498.
8. Lochman, J. E. (1983). Factors related to patients' satisfaction with their medical care. Journal of community health, 9(2), 91-109.
9. Muse, K., McManus, F., Leung, C., Meghreblian, B., és Williams, J. M. G. (2012). Cyberchondriasis: fact or fiction? A preliminary examination of the relationship between health anxiety and searching for health information on the Internet. Journal of anxiety disorders, 26(1), 189-196.
10. Ford, R. C., Bach, S. A., & Fottler, M. D. (1997). Methods of measuring patient satisfaction in health care organizations. Health care management review, 22(2), 74-89.

[1] A Mindennapi Pszichológia 2016/2. számában több írás is foglalkozott már az egészségügyi információk internetes böngészésével. https://mipszi.hu/lapszam/2016-02-aprilis

[2] Ld. pl. White és Horvitz (2009) kutatását⁵, mely kimutatta, hogy angol nyelven az „izomrándulás” szóra a legtöbb találat az amitrófiás laterálszklerózis volt, annak ellenére, hogy az ALS évente 55000 esetb?l mindössze egyszer fordul el?.