De tudjuk-e valójában, mit is jelent ez, hogyan m?ködtetjük igazán jól az empátiát? Vajon tényleg csak pozitív hatásai vannak ennek a sokat emlegetett, kapcsolatokat segít?, köt?déseket mélyít? jelenségnek?

Arra vonatkozóan számos kutatás látott napvilágot, hogy az empátiának milyen pozitív hatásai lehetnek. Csak néhány érdekesség ezek közül: A Harvard Medical School kutatói egy vizsgálatukba irritábilis bél szindrómában szenved? betegeket vontak be. A résztvev?k úgy tudták, hogy a kutatásban az akupunktúrás kezelésnek a tüneteikre gyakorolt hatását tanulmányozzák. A csoport egyik felénél egy odafigyel?, érdekl?d?, kedves, tehát empatikus szakember végezte a kezeléseket, míg a csoport másik felénél ugyanazt a kezelést egy csendes, szigorúan csak a kezelésre fókuszáló szakember végezte. A vizsgálatban azonban volt még egy csavar, ugyanis mindkét csoport álakupunktúrás kezelést kapott, a t? még a b?rüket sem karcolta. Az eredmény szerint az empatikus kezel?vel találkozó betegek mindegyike javulásról számolt be, olyannyira, hogy az a gyógyszerrel megegyez? hatású volt, míg a másik csoportnál ilyen típusú javulást nem tapasztaltak. Ted Kaptchuk, a kutatás vezet?je a hatást az empatikus kommunikációnak, az odafigyelés következtében kialakult eredménynek tekintette.

Az empátia dimenziói

De mi történik az empatikusan odaforduló segít?vel, vagy akár azzal, aki közeli barátját hallgatja igazi ráhangolódással? Ilyenkor tulajdonképpen agyunk leképezi ugyanazokat az érzéseket, amikr?l a másik beszél, amit látunk rajta. Egy ezt a jelenséget célzó kutatásban képalkotó eljárással (fMRI) orvosok agytevékenységét vizsgálták, miközben a betegek megélt fájdalmaikról beszéltek nekik. Az eredmények szerint az orvosok fájdalomért felel?s agyterületei aktivizálódtak a páciensek kezelése közben. Ezen a ponton joggal merülhet fel a kérdés: ezek szerint ha a mentális egészségünk fontos nekünk, kerülni kell az empátiát? Természetesen nem, csak érdemes megismernünk néhány alapvet? jellegzetességét. Els?sorban azt, hogy több dimenzióból álló jelenségr?l van szó, és különböz? összetev?inek mértéke, ezek egymásra épülése fogja meghatározni, hogy végül egy minket is feltölt? és a másikat is segít? képességr?l beszélhetünk-e, vagy olyan eszközr?l, amely az azt hivatásszer?en használó kiégéséhez vezet.

Automatikus szinkronizáció

A legegyszer?bb megközelítésben az empátiát két fontos alkotórészre bonthatjuk, az affektív (érzelmi) és a kognitív (tudatos) dimenzióra. Ezek egymást kiegészítve, váltogatva jelennek meg egy jól m?köd? empátiás ráhangolódás esetében. A Buda Béla által használt gyöngyhalászpélda mentén látható a két dimenzió egymást kiegészít? m?ködése. A gyöngyhalász szeretne minél több lemerüléssel egyre tovább a víz alatt maradni, fontos azonban, hogy ismerje a határait, id?ben fel tudjon bukkanni, hogy ne károsodjon a szervezete. Hasonlóan m?ködik az empátia is: ha túl hosszan a másikra hangolódunk, anélkül hogy lenne „felbukkanás”, azaz tudatosítás, akkor ezeknek az élményeknek nem történik meg a kognitív feldolgozása, ami a segítségnyújtás akadályává is válik.

Az affektív empátia gyakran az érzelmi fert?zéssel összefügg? fogalom. Azokban a helyzetekben, amelyekben valaki másra figyelünk, és fontos nekünk, hogy megértsük, mi zajlik benne, a hallgatóban automatikus szinkronizáció alakul ki. Terapeuták például gyakran beszámolnak arról, hogy azon kapják magukat, hogy egy id? után testtartásukban tudattalanul „lemásolják” a páciens testtartását. És ami talán még érdekesebb: a viselkedéses jelekben mutatkozó összehangolódásnak mélyebb rétegekben is megtalálták a lenyomatát, mert ilyen helyzetekben a részvev?k agyi elektromos aktivitása is hasonlóvá válik.

„Tükrözve vagyunk”

A másokra hangolódás automatikus megjelenése már születésünkkor is bennünk van, gondoljunk csak arra, hogy amikor egy újszülöttosztályon az egyik baba sírni kezd, a sírás mint futót?z terjed el. Ebben a korai id?szakban az összehangolódás képessége segít minket abban, hogy kívülr?l befelé haladva, a másik (az anya vagy az apa) által tanuljuk az érzéseket (optimális esetben, ha tükrözve vagyunk). A kés?bbiekben is megmarad az a képességünk, hogy a partner érzelemkifejezésének látványa vagy akár annak elképzelése aktiválja bennünk ugyanazon érzelem idegrendszeri reprezentációját. Az elmúlt évtizedekben ennek a képességünknek megtalálták az idegrendszeri hátterét is a premotoros kéregben és a hátsó parietális lebenyben, speciális tükörneuronok formájában. A tükörneuronok pedig automatikusan, tudatosság nélkül leképezik a megfigyelt viselkedést és érzelmeket.

Ezeknek a tapasztalásoknak a tudatosulása jelenti az empátia kognitív komponensét. Annak a tudása, hogy az adott helyzetben a másik mit érez, a különbségtétel a másik és a saját érzésem között, illetve az automatikus érzelmi válaszaink szabályozása. Az affektív és kognitív empátia bizonyos esetekben nagyon látványosan különül el. Két mentális probléma, az autizmus spektrumzavar és az antiszociális személyiségzavar jól mutatja ezt. Autizmus spektrumzavar esetében az empátia kognitív komponense hiányzik, a személyben megjelennek az automatikus érzelmi reakciók, ezek elöntik, arra a néz?pontváltásra azonban nem képes, ami segítene neki eligazodni az átélt érzelmi viharban, tehát átveszi az adott érzelmet, ezt azonban sajátjaként éli és szenvedi meg. Ezzel szemben az antiszociális személyiségzavar esetében (annak is a korábban pszichopátiának nevezett típusánál) az affektív komponens nincs jelen, vagyis a személy tudja, mit érezhet a másik, ám nem képes átérezni, ezáltal sokszor manipulálásra, a társas szabályok kikerülésére használja tudását.

Empátia a gyógyításban

Ahol kiemelten fontos ennek a fentiekben taglalt automatikus rezonanciának a tudatossá váló használata, az a pszichoterápia. Ebben az esetben az érzelmi rezonancia olyan eszköz, melynek helyes használata nagymértékben hozzájárul a páciens gyógyulásához. A rezonancia jelentkezhet egyszer? gondolatoktól az érzéseken át a testérzetekig, és mindnek fontos információértéke van, nagy segítséget nyújtanak a páciens megértésében. Tudatosulásuk fontos részét képezi a terápiás munkának, hiszen egyrészt a páciens élménye, hogy megértik ?t, és a visszajelzések, kérdések segítségével ? is könnyebben megérti saját magát. Nem utolsósorban pedig a saját tükrözési folyamatainak fejlesztése, tudatosulása is kialakul, ami segíti a magáról kialakult kép differenciálódását.

Ha a másik személy érzéseinek átvétele tudatosulás nélkül történik, akkor az illet? stresszállapota azonos mérték? stresszé válik a hallgató számára. Ilyenkor a megfigyel?ben kialakuló érzelmi válasz olyan er?s distresszt (negatív érzelmi állapotot) okoz, ami miatt a figyelmét csak önmagára, a kialakult rossz érzés csökkentésére fókuszálja, és ez a néz?pontváltás akadályává válhat. Ennek a folyamatnak köszönhet?en találkozhatunk id?nként olyan gyógyító szakemberekkel, akik esetleg érzéketlennek t?nnek, vagy túlzottan sok szakszó használatával igyekeznek eltávolítani magukat az érzelmileg megterhel? helyzett?l. Ha azonban megtörténik az automatikus érzelmi válaszok szabályozása, a különbségtétel a másik érzései és a saját érzések között, akkor ki tud alakulni a másik felé irányuló figyelem, amelyben az odafordulás, empátiás tör?dés dominál.

A segít?k saját mentálhigiénéjének gondozása kiemelked? fontosságú a terápiás hatékonyság szempontjából is. Fontos módszer a szupervízió, az esetek, illetve az esetvezetés folyamán keletkez? saját érzések megbeszélése, feldolgozása. A szomatikus orvoslásban ismert a Bálint-csoport, ahol egy-egy megterhel? eset kapcsán megjelen? érzések feldolgozása történik. A jó segít?ben kialakul az úgynevezett bels? szupervizor, amely a professzionális segít? kapcsolatban három néz?pont között tudja rugalmasan váltogatni a figyelmét: a páciens érzéseinek megfigyelése mellett a saját érzéseit monitorozza, illetve egy szakért?i, küls? néz?pontból is képes az alakuló folyamatot figyelemmel kísérni. Emellett a saját érzésekre való effektivitás (az érzések felismerése, megnevezése, differenciálása) is egy olyan fontos képesség, amely a segít? szakmákban nélkülözhetetlen, de a mindennapok személyközi kapcsolatainak kezelésében is fontos szerepet játszik.

Dr. Fülöp Em?ke – klinikai szakpszichológus