Pszichológiai vakcina

Tagadhatatlan, hogy elöntenek bennünket a „fake news”-ok, azaz álhírek, legyen szó pandémiáról, háborúkról, politikáról vagy akár egészen hétköznapi dolgokról – a téves információk az internet és a közösségi média térnyerésével villámgyorsan a mindennapjaink részévé váltak.

Az egyik legnagyobb velük kapcsolatos probléma, hogy igen nehéz kisz?rni ?ket, és bár sokan gondolják magukról, hogy immunisak az álhírekkel szemben, a valóságban ez nem így van. Egy felmérésben a megkérdezettek 50%-a vélte úgy, hogy felismeri az álhíreket, ez azonban mindössze 4%-uknak sikerült.Az egyik legnagyobb velük kapcsolatos probléma, hogy igen nehéz kisz?rni ?ket, és bár sokan gondolják magukról, hogy immunisak az álhírekkel szemben, a valóságban ez nem így van. Egy felmérésben a megkérdezettek 50%-a vélte úgy, hogy felismeri az álhíreket, ez azonban mindössze 4%-uknak sikerült.

De miért is ilyen könny? áldozatul esni? Életünk legtöbb területén nem számítunk arra, hogy megtévesztenek bennünket, így alapvet? tulajdonságunk, hogy hiszünk a minket körülvev? környezetnek. Enélkül szinte lehetetlen is lenne végigcsinálni egy napot, hiszen minden egyes beérkezett információ valóságát újra és újra ellen?riznünk kéne. Ha azonban olyan környezetben vagyunk – például a közösségi médiában –, ahol a dezinformálás és az álhírek aránya sokkal magasabb, érdemes résen lennünk.

Bizonyos álhírek gyakran sokkal gyorsabban terjednek, ezáltal több emberhez érnek el, mint az igaz hírek. Ezzel kapcsolatban kezdett el kutatni Sander van der Linden, a cambridge-i egyetem szociálpszichológusa. Könyvében – igen találóan – az orvosi világból kölcsönzött hasonlattal írta le a dezinformálás jelenségét: a téves információ tulajdonképpen mint egy vírus terjed az emberek között, és sokan, akikhez eljutott, újabb és újabb embernek adják tovább. Van der Linden szerint ahogy a vírusok a sejteket, úgy a téves hírek az elménk gyenge pontjait célozzák meg. Jó példa erre az „illuzórikus igazság” hatás, vagyis az, hogy ha valamit ismételten hallunk – még ha tudjuk is, hogy téves –, egy id? után mégis igazabbnak, érvényesebbnek fog hatni.

Felmerül a kérdés: ha a dezinformációk úgy terjednek, akár a vírusok, oltóanyag is létezik ellenük? Van der Linden szerint igen. Ezt a technikát „prebunking”-nak nevezi, az angol „debunking” (leleplezés) szóból eredeztetve. A prebunking a téves információk ellen?rzésének egyfajta megel?z? technikája, ami két részb?l áll. Az els? rész egy el?zetes figyelmeztetés, ami aktiválja „pszichés immunrendszerünket”. Figyelmeztetjük az embereket, hogy valaki manipulálni szeretné ?ket, ennek hatására el?vigyázatosabbá és szkeptikusabbá válnak. A prebunking második része során pedig kapnak egy kis részletet egy álhírb?l, valamint különböz? tippeket arra vonatkozóan, hogy ezt hogyan is tudják a jöv?ben kisz?rni. A dezinformálás során számos technikát alkalmaznak annak érdekében, hogy egy hír a valóságtartalmától függetlenül hihet?bbé váljon. Van der Linden szerint ha az emberek figyelmét felhívják ezekre a technikákra, akkor képesek lesznek ezeket a jöv?ben kisz?rni, és kritikusabban állni egy adott információhoz, így végs? soron ellenállóbbá válnak a valótlan állításokkal szemben.

Kutatásuk során a Google-lel együttm?ködve több rövid animációs videót készítettek, amelyek jól érthet?en mutatják be a különböz? manipulációs technikákat, mint például a hamis dilemma, a b?nbakképzés vagy az érzelmileg manipulatív nyelvhasználat. A videók hatásosnak bizonyulnak: úgy találták, hogy a kisfilmek segítségével az emberek könnyebben kisz?rik a téves információkat. A kutatás során használt kisfilmek megtekinthet?ek a YouTube-on.

https://www.youtube.com/watch?v=gDfQHWQwJ8Q&t=89s

Bár az álhírek kora még korántsem járt le, jó tudni, hogy vannak ellenük megoldások. Van der Linden szerint a prebunking technikája ugyan nem jelent végs? megoldást a problémára, de segíthet bennünket ébernek és kritikusnak tartani a dezinformációkkal szemben.