Közérzet és biztonságérzet az iskolában

A kutatásban az iskolai biztonságérzetre, közérzetre vonatkozóan 11 – a diáktársak és a tanárok által teremtett közeg tapasztalataira vonatkozó – állítást értékeltek a megkérdezettek. A kérdések többek között kitértek arra, hogy mennyire érzik magukat megbecsülve a diákok az osztályban, hogy a tanárok mennyire tör?dnek az osztályközösséggel, valamint arra, hogy segítenek-e a tanárok azoknak, akiknek problémája van a beilleszkedéssel.

• A tizenévesek 56%-a a közepesnél valamivel jobban érzi magát az iskolában. Az átlagosnál a gimnáziumok és a technikumok tanulói érzik jobban magukat. 
• Kifejezetten rosszul érzi magát a tanulók 5%-a, 12% kettessel értékelte a helyzetet, vagyis kifejezetten negatív visszajelzést adott.
• Általános iskolában, szakképz? iskolában, kisebb településen él?k között magasabb azok aránya, akik alacsonyabb biztonságérzettel rendelkeznek.

Zaklatási tapasztalatok

A kutatásban iskolai zaklatásnak tekintették a fizikai er?szak mellett a szóbeli bántalmazást és a kiközösítést, a közös programokból való kizárást is. Az offline és az online történt bántalmazások egyaránt a vizsgálat tárgyát képezték.

• A kutatás kérd?ívét kitölt?k 85%-a állította, hogy volt már áldozata offline zaklatásnak. Az online és az offline bántalmazás áldozatainak köre er?sen összefügg, az iskolában bántalmazottak 49%-át az online térben is zaklatták. 
• Bántalmazási fajták a következ?képpen oszlanak meg: lelki/szóbeli 94%, kiközösítés 57%, fizikai 32%.
• Csupán a fiatalok 15%-ának nincs semmilyen bántalmazási tapasztalata.
• A fizikai bántalmazások az általános iskolában és a szakképz? iskolában jellemz?ek leginkább. A fiúk körében gyakoribb ennek elszenvedése (34%), mint a lányoknál (21%). Fizikai bántalmazás gyakrabban fordul el? azokban az esetekben, amikor nem kortárs, hanem id?sebb gyerek követi el a bántalmazást.
• Az érintettek fele 6–10 évesen (alsó tagozatos korban) tapasztalt el?ször bántalmazást az iskolában.
• A kutatás eredményei alapján az iskolai bántalmazás legfontosabb helyszíne az osztályterem (81%). Ezt követi az iskola folyosója és udvara (59%, illetve 47%). Ezeknél kevésbé, de ugyancsak jellemz? helyszíne a zaklatásnak a menza és a táborok, s?t, a további válaszok alapján az öltöz?k és a tornatermek is. Kiderült, hogy az osztálykirándulások is gyakran biztosítanak alkalmat a bántalmazóknak.
• A feltárt bántalmazási tapasztalatok kimagasló többsége nem egyszeri, hanem ismétl?d? volt (66%). A fizikai bántalmazásoknál még ezt is meghaladja a visszatér? zaklatások aránya (83%). Ezeknek az eseteknek csaknem a felében napi szinten vagy ennél is gyakrabban ismétl?dött a bántalmazás; igaz volt ez különösen a fizikai er?szak esetében, az iskolatípusok közül pedig a szakképz? iskolákban és az általános iskolákban volt jellemz?.
• A bántalmazások kimagasló többségében osztálytársak a bántalmazók; mindössze az esetek 7%-ára jellemz?, hogy mások bántalmazták az áldozatot, és az osztálytársak nem. 
• A tanárok is részt vesznek valamilyen módon a bántalmazásban (21%). Ez átlagon felüli arányban fordul el? a szakképz? iskolákban.
• A válaszadók harmadával el?fordult már, hogy nem ment iskolába, mert attól tartott, hogy bántani fogják. A szakképz? iskolába járók, a kisebb településen él?k és a fizikai bántalmazások elszenved?i az átlagnál magasabb arányban próbálták már így elkerülni a zaklatást. Ez a stratégia a lányok körében jellemz?bb.

Zaklatási tapasztalatok az online világban 

• A vizsgált populáció 44%-a állítja, hogy szenvedett már el online zaklatást. Jóval magasabb arányban voltak azok, akiknek offline bántalmazási tapasztalatuk is van, de nem kizárólag ?ket érintette. 
• Összefoglalva a különböz? bántalmazási tapasztalatokat: a válaszadók 42%-át online és az iskolában is zaklatták, 44%-ukat csak az iskolában, és 3%-ukat csak online. 
• Az online bántalmazás elszenvedése a lányok körében elterjedtebb, mint a fiúknál. 
• Az online zaklatás is az osztálytársakhoz köthet? a leggyakrabban, de korántsem olyan kiemelked? arányban, mint a fizikailag megvalósuló zaklatások esetében. Az online bántalmazások áldozatainak 58%-ánál voltak az osztálytársak a zaklatók. Ennél a típusnál az sem ritka, hogy a bántalmazott nem ismeri az elkövet?t (23%). 
• Online zaklatást a legtöbb érintett privát üzenet formájában tapasztalt (67%), de jellemz? platform az Instagram (34%) és a Facebook (26%) is. 

Iskolai élet – a konkrét (személyes) bántalmazási élményeken túl

• A válaszadók háromnegyede úgy látja, hogy a kortársai bántják egymást online vagy él?ben. Körükben az a legjellemz?bb tapasztalat (47%), hogy online és él?ben egyaránt gyakori a zaklatás. A válaszadók tapasztalatai alapján azt mondhatjuk, hogy nagyon elterjedt az online bántalmazás, de nem adta át a helyét a személyes zaklatásnak, gyakran azt kiegészítve jelentkezik. Budapesten és a gimnáziumokban elterjedtebb lehet az online zaklatás, mert ezekben a csoportokban átlag feletti arányban gondolják a válaszadók, hogy jellemz?bb az internetes bántalmazás, mint a személyes. 
• A válaszadók harmada volt már maga is elkövet?, bántalmazó a saját bevallása szerint. Az iskolai közeg fontosságára irányítja a figyelmet az a tény, hogy az áldozatok körében jelent?sen magasabb azok aránya, akik elkövet?k is voltak, mint azok körében, akiket nem zaklattak, vagyis valószín?leg bizonyos közösségekben jellemz?bb, gyakoribb a zaklatás, aminek néha az elkövet?i, néha az áldozatai között találja magát valaki. 
• A válaszadók, akik saját maguk voltak már bántalmazók, jellemz?en lelki sérelmet okoztak, fizikai bántalmazást mindössze 15%-uk vallott be. Az elkövet?kön keresztül vizsgálva is az derül ki, hogy a fizikai bántalmazás az átlagosnál jellemz?bb a szakképz? iskolákban. 
• A bántalmazók 78%-a csak személyesen zaklatott mást, vagyis ilyen módon közelítve is kisebbnek t?nik az online bántalmazás jelent?sége a személyesnél.
• A válaszadók 38%-a olyan osztályközösségben tanul, ahol van rendszeresen csúfolódó és rendszeresen kigúnyolt tanuló is. Csak a válaszadók ötöde jár olyan helyre, ahol sem bántalmazó, sem bántalmazott nincs. 

Segítségnyújtással és beavatkozással kapcsolatos tapasztalatok

• A tanulók szerint a tanárok az esetek körülbelül 40%-ában tudnak róla, hogy van probléma egy osztályban, és mindössze 14%-ában lépnek közbe. A közbeavatkozás 4%-ban abban merül ki, hogy rászólnak az illet?re, 1%-ban pedig valamilyen büntetést adnak. Komplexebb megoldást (beszélgetést, az egész osztályközösség, esetleg a szül?k bevonását) az esetek 7%-ában alkalmaznak.
• A válaszadók által látott bántalmazások 11%-ában mindig közbelépett feln?tt, 58%-ában néha közbelépett, néha nem. A válaszadók negyede volt szemtanúja olyan bántalmazásnak, amelybe egyáltalán nem avatkozott be feln?tt. 
• Az iskolákban, ahol el?fordul bántalmazás, jellemz?, hogy vannak olyan tanulók, akik tesznek valamit, felszólalnak mások bántása ellen (64%). Különösen magas arányban jellemz? ez a 6 vagy 8 osztályos gimnáziumokban. 
• A tanulók jelen?s része (36%) nem tudja megítélni, hogy inkább kedvez? vagy inkább kedvez?tlen azok megítélése, akik a bántalmazott fél védelme érdekében beavatkoznak. Az érdemi válaszok inkább a kedvez? irányába húznak (35%), de jellemz? az a vélemény is, hogy kedvez?tlen (29%). Figyelemre méltó, hogy azok, akik voltak már zaklatás áldozatai, jellemz?bben gondolják úgy, hogy veszélyes beavatkozni (kedvez?tlen a megítélése), mint azok, akiknek nincs ilyen tapasztalatuk.
• A tanulók els?sorban barátokhoz, osztálytársakhoz és a szüleikhez vagy az osztályf?nökhöz fordulnak segítségért, ha bántalmazzák ?ket. A tanárok közül az osztályf?nökök szerepe nagy ezen a téren, 39% fordulna hozzájuk segítségért; a többi tanár szerepe és az iskolapszichológus szerepe jóval csekélyebb.
• A válaszadók negyede úgy érzi, senkihez nem fordulna segítségért. A korábban már zaklatást elszenved?k körében jóval magasabb azok aránya, akik szerint nincs kihez fordulni (27%), mint azok körében, akik nem rendelkeznek ilyen tapasztalattal (9%). 
• A segítségkérés az eredmények szerint az esetek körülbelül felében hatékony, érdemi változást idéz el?. Leginkább a szül?kt?l, az osztályf?nökt?l és az osztálytársaktól kaptak segítséget azok, akik problémájukkal felkerestek valakit, és javult is ezáltal a helyzetük.

Megel?zés 

• A válaszadók fele úgy látja, hogy a tanárai tesznek valamit az iskolai bántalmazás megel?zése érdekében. (Annak ellenére, hogy a problémás eseteknél alacsonynak mérték a tanárok beavatkozási arányát, s?t azt mutatták az eredmények, hogy a diákok szerint sokszor nem is tudnak a problémáról.) 
• Különösen a 6 vagy 8 osztályos gimnáziumokban igaz, hogy még az online felületeken történ? bántalmazás megel?zésének és kezelésének a kérdésére is kitérnek az iskolában. A tanulóknak a kutatásban összetett módon mért iskolai biztonságérzete er?s összefüggést mutat azzal, hogy tapasztalataik szerint tesznek-e valamit a tanárok a megel?zés érdekében: azon tanulók csoportjában, ahol az online bántalmazással is foglalkoznak, mindössze 6% azok aránya, akiknek alacsony szint? a biztonságérzetük, míg azok körében, akiknek a tanárai nem tesznek semmit a bántalmazás megel?zése érdekében, 49%. 
• A válaszadók 47%-a úgy tudja, hogy az iskolája tanórák keretében vagy más módon foglalkozik az iskolai bántalmazás témájával. Ez a 6 és 8 osztályos gimnáziumokra jellemz? a leginkább (61%), a legkevésbé pedig a szakképz? iskolákra (30%). 
• Annak ellenére, hogy a különböz? iskolatípusok meglehet?sen különböznek abban, hogy mennyire tesznek lépéseket a megel?zés érdekében, a hatékonyság terén nem térnek el nagyon egymástól a tanulók beszámolói alapján. A 6 vagy 8 osztályos gimnáziumba járók 25%-a szerint nem sikeres az iskolája a bántalmazás kezelésében; a szakképz? iskolák esetében ez az arány magasabb, de nem jelent?sen (32%). 

Attit?dök

• A kérd?ívet kitölt? fiatalok jelent?s többsége elítéli az iskolai er?szakot: 79% teljes mértékben, és további 11% a közepesnél nagyobb mértékben. 
• A bántalmazással kapcsolatban valamennyire megenged? álláspontok közül az a legelterjedtebb, hogy „természetes, hogy egy közösségben vannak er?sebbek és gyengébbek, így a bántalmazás sem kerülhet? el”; ezzel 37% „inkább” egyetért. Mindössze 4% ért egyet azzal a problémát kicsinyít? állásponttal, hogy „senkinek nem lesz baja attól, ha kigúnyolják vagy kiközösítik az iskolában”. 
• Az iskolai er?szakkal kapcsolatos attit?dök összegzése: a válaszadók közel kétharmada teljesen elítél?, 37%-a ambivalens, és csak 2%-a megenged?, vagyis bagatellizáló. A bántalmazást elszenved?k 63%-a, míg a tapasztalattal nem rendelkez?knek csak 46%-a elítél?.
• A lányok magasabb arányban tartoznak a bántalmazást elítél?k csoportjába (67%), de a fiúkra sem jellemz? a megenged? attit?d: körükben inkább az ambivalens véleménnyel rendelkez?k aránya magas. 
• Az id?sebbek, legalább 17 évesek körében jellemz?bb az er?szak elítélése, mint a fiatalabbak csoportjában.

A témáról még többet olvashatnak az UNICEF oldalán: www.unicef.hu/bullying