A megtakarítás pszichológiája

Ahány ember, annyi személyiség. A különböz? kognitív sémák és affektív jegyek számos viselkedésbeli jellemz?ben és döntéshozatali folyamat során megmutatkoznak – ez alól a pénzügyi tudatosság és a megtakarításhoz való hozzáállás sem kivétel. A spórolás egyfajta önuralmat követel meg, amelyet minden egyén különböz? szinten és mértékben képes gyakorolni, mindezt pedig a kulturális, a szociális, az ökonómiai, vagy akár a genetikai háttér is befolyásolhatja.Ez egy PR cikk, amely a Magyar Nemzeti Bank támogatásával született.

Természetéb?l fakadóan, rövid távon, az ember els?dleges célja általában a szükségleteinek, vágyainak kielégítése. A folyamat az agyban dopamint és endorfint szabadít fel, a közérzetet öröm és elégedettség hatja át. Egy vágy kielégítéséb?l ered? megnyugvás ugyanakkor a legtöbb esetben csak ideiglenes, amelyet követ?en egy újabb üti fel a fejét az ember tudatában, a körforgás pedig kezd?dik elölr?l. Ezen a ponton két széls?séges személyiségtípus rajzolható fel, a megtakarításokhoz való attit?d alapján: a költekez?, illetve a spóroló típus.

A két típus közti eltérés illusztrálásához remek példa egy, a hatvanas években, a kaliforniai Stanford Egyetemen elvégzett kísérlet. Ennek során két gyermeknek pillecukrot adtak azzal az ígérettel, hogy ha nem fogyasztják el azonnal, akkor egy meghatározott id?n belül kapnak még egyet. Természetesen az a gyermek feleltethet? meg a spóroló, a jöv?ben valószín?síthet?en nagyobb pénzügyi tudatosságot gyakorló embertípusnak, aki képes volt türt?ztetni magát, a költekez?nek pedig az a gyermek, aki a vágyának utat engedve azonnal felfalta a pillecukrot. A kísérlet minden olyan esetet modellez tehát, amikor az emberek, egy számukra kívánatos terméket meglátva mérlegelik, hogy megéri-e azt megvásárolni, ezekben a helyzetekben ugyanis megmutatkozik, hogy ki az, aki tudatosabban kezeli a pénzét, és ki az, aki kevésbé.

De miért alakulhatnak ki ilyen különbségek a fogyasztók pénzügyi szokásaiban?

Egyes tézisek szerint az emberek költekezési magatartása kulturális és civilizációs, generációról generációra örökl?d? szokásokra vezethet? vissza. Ted Klontz pénzügyi pszichológus kutatásai az ?sközösség törvényeire hivatkoznak: a kezdeti, sz?kebb közösségekben a magántulajdon nem volt alapvet?en meghatározó intézmény, a „kommuna” szabályrendszerében a spórolásra leginkább önkényes kisajátításként tekintettek, így büntetéssel, szám?zetéssel jutalmazták azokat az egyéneket, akiket manapság a fogyasztói társadalom „sikeres vállalkozó” jelz?vel tüntetne ki. Az elmélet szerint ez az antropológiai jelenség magyarázhatja a túlzott költekezésre való hajlamot.

Más elméletek nagyobb hangsúlyt fektetnek a szocializációra. Az els? és legfontosabb szocializációs közeg a család, a gyermekek ebben a sz?k közösségben tanulják el azokat a normákat és attit?döket, amelyek kés?bb meghatározzák a világnézetüket, a társadalomhoz való viszonyukat, és természetesen a szül?i minták alapján a pénz fogalmának és az azzal való bánásmódnak az elsajátítása is szorosan köthet? a családi háttérhez. Azonban megfigyelhet?, hogy szegény családból is származhatnak tehet?s emberek, és fordítva, gazdag családok gyermekei is elszegényedhetnek, továbbá egy adott családon belül két, korban nagyjából azonos testvér gyakran teljesen más megtakarítási attit?dökkel rendelkezhet.

A természettudósok figyelmen kívül hagyják az antropológiai, szociológiai magyarázatokat és kizárólag a biológia szemüvegén át közelítik meg a pénzügyi magatartás témakörét. A spórolás mögötti indítékokat neurológiai folyamatokon keresztül vizsgálják: jelent?s szerepet tulajdonítanak a központi idegrendszer úgynevezett „insularis kérgének”, amely az érzelmi élmények, a testi érzetek, a fájdalom és az empátia feldolgozásában, valamint a bels? fegyelem kialakításában kap kulcsszerepet. Akikre inkább a spóroló személyiségtípus illeszthet?, azoknál ez az agyterület nagyobb aktivitást mutat, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vásárlás neurológiai értelemben irritálóbb hatást kelt. Egy hasonlattal élve az insulát el lehet képzelni egy vészcseng?ként, ami akkor szólal meg, ha egy szükségtelen és drága termék megvásárlásának a gondolatát észleli.

A tudományon túl

Ahogy az esetek többségében lenni szokott, a tudományos magyarázatok valószín?leg együtt juttatnak minket a lehet? legközelebb az igazsághoz. A különböz? megközelítések azonban korántsem jelentik azt, hogy a költekezési hajlamait ne lenne képes bárki alakítani, fejleszteni.

A „költekez?” személyiségtípussal rendelkez?k a felel?s, tudatos pénzügyi magatartást kognitív technikák segítségével, például türelemfejleszt? gyakorlatokkal, megtakarítási célok kit?zésével, alapos pénzügyi tervezéssel és a bevételek-kiadások nyomon követésével, valamint a számlára fogyasztás, illetve a hitel felvételének elkerülésével is el? tudják segíteni. Egy dolog biztos: megtakarítások nélkül élni felel?tlenség.

A megtakarítási formák megismeréséért és további hasznos pénzügyi információkért, tanácsokért érdemes ellátogatni a Magyar Nemzeti Bank edukációs platformjára, a Pénzügyi Navigátorra.