Egy új korszak kezdete – Óvodakezdés pszichológusszemmel

Hogyan fog alkalmazkodni az óvodai közeghez? Traumaként éli-e majd meg a t?lem való elválást? Mi lesz, ha nehezen boldogul a közösségben? Az ?sz közeledtével sok család életében aktuálissá válik az óvodába való beszoktatás, és ilyenkor sok szül? kétségek között ?rl?dik. Cikkünkben néhány hasznos tanáccsal próbáljuk könnyebbé tenni ezt az id?szakot!

A gyermekt?l való elválást, az intézményesítést sokan sokféleképpen élik meg. Azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy minden ezzel kapcsolatos megélés érvényes, nincsenek jó vagy rossz érzések. Vannak szül?k, akik izgatottan várják, hogy visszatérjenek a munka világába, és ily módon is produktívak legyenek, míg mások tartanak t?le, mi vár gyermekükre az óvodában. Az óvodakezdés miatti aggodalom teljesen természetes, hiszen gyermekünk eddig születése óta az otthon biztonságában nevelkedett, ahol természetes módon ? volt a család középpontjában, a nap minden órájában nyomon tudtuk követni, mit csinál, hogyan érzi magát, és csak egy karnyújtásnyira voltunk, ha segítségre volt szüksége.

Hirdetés

Hároméves kor körül azonban eljön az id?, hogy bekerüljön egy új közegbe, ez pedig gyereknek, szül?nek egyaránt új terep, hiszen ilyen mérték? szeparációt eddig egyikük sem élt meg. Nem csak az elválásról van azonban szó, új szabályok, keretek, szituációk várnak a gyermekre, amelyekhez id?vel alkalmazkodnia kell. Egy ekkora változás teljesen új alapokra helyezi a család életét, ami természetes módon bizonyos mérték? szorongással is együtt jár a feln?tt részér?l.

Új id?számítás kezd?dik – mindenkinek!

Ezt az id?szakot a pszichológusok normatív krízisnek nevezik, hisz valóban egyfajta krízishelyzetr?l van szó, igaz, nem negatív értelemben. A gyerek intézménybe íratásával elkezd?dik a szül?r?l való leválás természetes folyamata, melynek során mindenki új kihívásokkal, megoldandó nehézségekkel kerül szembe. Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy ezek szükségszer? lépések ahhoz, hogy a gyermek a jöv?ben egészséges, önálló személlyé váljon, és sikeresen beilleszkedjen a társadalomba.

Egyfajta életszakaszváltás ez, érdemes az egész családot megvizsgálni annak tekintetében, hogy az egyes családtagok miként élik meg mindezt. A legtöbb esetben az édesanya (vagy az édesapa, amennyiben ? maradt otthon a kicsivel) is ekkor tér vissza a munka világába, ami szintén kihívás lehet az otthon töltött évek után. Megváltozik a jól megszokott szerepe, feladatköre, mindennapi teend?je, és összességében az egész család napi rutinja. Érdemes ilyenkor megvizsgálni a saját érzéseinket, és megbeszélni azokat a párunkkal is. Hogyan érint bennünket a gyerekt?l való elválás gondolata? Milyen érzések kavarognak bennünk az új élethelyzet kapcsán? Mik az elvárásaink? Várjuk-e a munkába való visszatérést, vagy inkább tartunk t?le? Sokat segít a beszoktatás folyamatában, ha a szül?k is tisztában vannak saját érzelmeikkel, küzdelmeikkel, és tudják, milyen változásokra kell számítaniuk az óvoda megkezdésével.

Nem árt megvizsgálni azt sem, mi magunk hogyan emlékszünk vissza az óvodakezdésre, negatív vagy pozitív tapasztalataink vannak-e ezzel kapcsolatban. Így elkerülhetjük azt, hogy a saját, esetleg negatív tapasztalataink által táplált aggodalmunkat a gyerekünkre is kivetítsük. De lássuk részletesebben, milyen konkrét dolgokat tehetünk azért, hogy megkönnyítsük az óvodába való beszokást!

Hogyan segítsünk a gyerekünknek?

Készítsük fel az önállóságra! Mivel a gyermeknek az óvodában immár egyedül (legalábbis a szül?k nélkül) kell szembenéznie bizonyos helyzetekkel, készítsük fel azokra a feladatokra, amelyeket az oviban is elvárnak majd t?le. Ilyen lehet például az önálló öltözködés. Hasznos lehet, ha az óvoda megkezdése el?tt már rábízzuk, öltözzön fel egyedül otthon is. Kiválaszthatja például, hogy mit szeretne felvenni, ezzel azt az érzést is er?sítjük benne, hogy képes hatással lenni a környezetére. Ide kapcsolódva megemlíthetjük az önbizalom er?sítését is, amit valószín?leg már alkalmazunk, például amikor megdicsérjük, ha valamit ügyesen, jól csinált. Ezek a sikerélmények meger?sítik benne azt az érzést, hogy képes bizonyos dolgokra, képes irányítani bizonyos helyzeteket, tudja kontrollálni a környezetét.

Meséljük el, mi vár rá! Az óvoda megkezdése el?tt nem árt, ha a gyerek tisztában van vele, mi változik. Fontos, hogy ne egyb?l az esetleges nehézségekkel kezdjük (az ráér majd akkor, ha már látjuk, hogy problémája adódott), és ne legyen er?ltetett téma a családban. Az azonban nem árt, ha néha elolvasunk egy-két mesét ezzel kapcsolatban, de akár a személyes történeteinkkel is közelebb hozhatjuk hozzá a témát. Ha tudja, hogy anya és apa is járt oviba, amikor kicsik voltak, nekik is volt óvodai jelük, ?k is bent aludtak az oviban, akkor az ? számára is természetesebb és kézzelfoghatóbb lesz, mi vár rá. Az is segíthet, ha már a nyári id?szakban elkezdjük otthon is követni az óvoda rendjét (hasonló id?ben legyen a reggeli, a délutáni alvás stb.), így nem az óvodában kell átállnia egy teljesen eltér? napi rutinra.

Minimalizáljuk az újdonságokat! Segíthet, ha a gyermek már legalább kívülr?l megismerkedik a hellyel. Egy-egy séta alkalmával el lehet kanyarodni az óvoda épülete felé, meg lehet nézni közösen, hogy merre van, hogy néz ki, mik vannak az udvarban stb. Ha tudjuk, hogy melyik csoportba kerül, el?zetesen felvehetjük a kapcsolatot néhány szül?vel, így a gyerekek már akár egy játszóterezés alkalmával is megismerkedhetnek egymással.

Vonjuk be a felkészülésbe! Az óvoda elkezdése együtt jár néhány konkrét teend?vel is. Ilyen például az oviszsák megvétele, ahol maga választhatja ki, melyiket vinné szívesen az oviba, vagy megrajzolhatjuk el?re a jelét, amit kiszínezhet. Az ilyen kis momentumok segítik, hogy az óvoda elkezdésének ténye a hétköznapok részévé váljon, így nem lesz váratlan vagy ismeretlen a szeptemberi kezdés.

Nem vagyunk tehát eszköztelenek, ha az óvodára való felkészítésr?l van szó. Olyan dolgok ezek, amelyeket észrevétlenül beépíthetünk a mindennapjainkba, megkönnyítve ezzel a szül?t?l való elválást, az új közegbe történ? beszokást. Ha azonban úgy érezzük, hogy extrém mérték? szorongást okoz a kérdés, amivel egyedül nem tudunk megbirkózni, vagy a gyermekünknek okoz fokozott nehézséget az új helyzet a beszoktatást követ? sokadik hónap után is, akkor érdemes szakért? segítségét kérni.