Tévhitek az ADHD-ról

Egyre gyakoribb, hogy valakir?l azt halljuk, ADHD-s – ez azonban korántsem jelenti azt, hogy igazán jól ismert lenne ez a kórkép. Épp ellenkez?leg, a mai napig sok tévhit övezi az ADHD-t, más néven a figyelemhiányos hiperaktivitás zavart. A tévhitek már rögtön az elnevezésnél kezd?dnek, mely arra a három f? területre utal, ahol az érintetteknek nehézségei adódhatnak: figyelemzavar, hiperaktivitás és impulzivitás. Azt azonban sokan nem tudják, hogy nem kell mindhárom terület érintettsége ahhoz, hogy valaki ADHD-diagnózist kapjon. Nézzünk néhány további tévhitet az ADHD-val kapcsolatban.

Az ADHD-s gyerekek nem tudnak sok ideig koncentrálni.

Sok gyerek az iskolában tapasztalt figyelmi nehézségek miatt kerül a diagnosztikai folyamatba, ezért sokan feltételezik azt, hogy az ADHD-s gyerekek nem tudnak néhány percnél tovább koncentrálni valamire. Az igazság azonban az, hogy ha valami meger?sít? vagy lebilincsel? tevékenységet folytatnak, például egy izgalmas kalandregényt olvasnak, akkor hosszú ideig is tudják figyelmüket fókuszálni. Dr. Caroline Mendel, a Child Mind Institute klinikai szakpszichológusának elmondása alapján a zavar elnevezése ellenére valójában nem is maga a figyelemhiány a probléma, hanem az, hogy nehezen irányítják figyelmüket olyan dologra, amely nem különösebben érdekes vagy jutalmazó számukra – beleértve a szül?k és tanárok utasításait. S?t, sok ADHD-s személynél tapasztalható az úgynevezett hiperfókusz, amikor intenzív figyelmet fordítanak a számukra érdekes dolgokra, tevékenységekre.

Hirdetés

Ha egy gyerek nem hiperaktív, akkor nem lehet ADHD-s.

Az ADHD kapcsán többféle megjelenési típusról beszélhetünk: dönt?en figyelemhiányos, dönt?en hiperaktív-impulzív, valamint kombinált típusról. Ezek alapján tehát nem szükséges egy gyereknek hiperaktív tüneteket mutatnia ahhoz, hogy megkapja a diagnózist. Ha egy gyerekre a hiperaktív-impulzív megjelenési forma jellemz?, akkor a tünetek közé tartozik, hogy nyugtalan és rendkívül aktív, fészkel?dik, szaladgál, nem tud csendben ülni, de ide tartozik az impulzív viselkedés is: ha nehezére esik várakozni, gyakran mások szavába vág, vagy mások számára tolakodóan viselkedik. Sok embernek ezek a viselkedési formák jutnak eszébe, amikor az ADHD-ra gondol. Az úgynevezett figyelemhiányos megjelenési formára azonban inkább az jellemz?, hogy könnyen terel?dik a figyelem, és nehéz a tartós er?feszítést igényl? feladatokra – például házi feladatra vagy dolgozatra – koncentrálni. Más végrehajtó m?ködési nehézségek, mint például a feledékenység és a szervezési nehézségek, szintén ebbe a megjelenési formába tartoznak. A hiperaktivitás itt tehát nem tünet.

Csak a fiúknál jellemz? az ADHD.

Valóban több, átlagosan kétszer annyi fiút diagnosztizálnak ADHD-val, mint lányt. A nemi eloszlásban mutatkozó különbség azonban nem annak köszönhet?, hogy ennyivel több fiú lenne érintett, hanem sokkal inkább az eltér? tüneti kép magyarázza ezeket az adatokat. Míg a fiúknál inkább a hiperaktivitás és az impulzivitás tünetei dominálnak, addig lányoknál a figyelemzavar és az ehhez kapcsolódó tünetek jellemz?ek, melyek kevésbé zavaróak és figyelemfelkelt?ek a környezetük számára, így sok esetben nem vagy csak sokkal kés?bb jutnak el szakemberhez.

Az ADHD csak gyerekkorban jelent problémát, és id?vel el fog múlni.

Az ADHD tüneti képe id?vel változhat, de ez nem jelenti azt, hogy el is t?nik. Caroline Mendel szerint az ADHD-s gyerekek körülbelül egyharmadánál feln?ttkorban már nem jelentkeznek a tünetek, további egyharmaduknál bár jelen lesznek feln?ttkorban is, ezek nem lesznek olyan zavaróak, mint gyerekkorukban. És lesznek olyanok is, akiknek egész életükben markáns tüneteik maradnak. Bár kedvez?nek t?nhet ez a prognózis, mégsem érdemes arra várni és reménykedni, hogy egy gyerek „kinövi” az ADHD-t. Fontos, hogy a diagnózis után megkapják a megfelel? segítséget, hiszen számtalan küzdelemnek és konfliktusnak elejét tudjuk venni, ha a gyerekek id?ben elsajátítanak olyan készségeket és stratégiákat, melyek segítségével kezelni tudják nehézségeiket.

Az ADHD-t a hibás gyereknevelés és a szabályok hiánya okozza.

Ha egy gyerek impulzív, nem követi az utasításokat, és küls? szemmel nézve sokat „rosszalkodik”, könny? arra a következtetésre jutni, hogy otthon bizony nem tanították meg neki, hogyan kell viselkedni. Az ADHD azonban idegrendszeri fejl?dési zavar, amelynek kialakulására a szül?k gyereknevelési stílusának nincsen hatása. Másoknál bevált szül?i stratégiák gyakran nem m?ködnek ADHD-s gyerekeknél. Bár valóban nem a gyereknevelési hiányosságok okozzák a zavart, a szül?k mégis kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy az ADHD-s gyerekek megtanulják szabályozni a viselkedésüket.

A gyógyszeresen is kezelt gyerekeknél nagyobb lesz kés?bb a függ?ség kialakulásának kockázata.

Számos tanulmány megállapította, hogy az ADHD-val diagnosztizált gyerekek esetében a gyógyszeres kezelés nem növeli és nem is csökkenti az alkohol-, nikotin-, marihuána- és kokainfügg?ség kockázatát. Az ADHD-s gyerekeknél sajnos valóban nagyobb a kockázata a szerekkel való visszaélésnek, ez azonban magával a zavarral függ össze, nem pedig a zavar kezelésére használt gyógyszerekkel. Mivel sok ADHD-s egyén hajlamos az impulzivitásra, a hiperaktivitásra, és koncentrációs nehézségekkel küzd, könnyen vonzóvá válnak számukra azok az szerek, amelyek minimális er?feszítéssel fékezik ezeket a nehézségeket. Továbbá az ADHD-s emberek hajlamosak intenzívebben érezni a szerek hatását, ami szintén függ?séget okozhat. Kezeletlen ADHD esetén kifejezetten nagy a kés?bbi kábítószerrel való visszaélés veszélye.

Forrás: https://childmind.org/article/...