A gyermekkori szorongásról

A szorongás természetes dolog. A szorongás egy ?si, evolúciós el?nnyel rendelkez? tulajdonságunk, mely fontos szerepet játszik a túlélésben, fejl?désben. Sok kisgyerek fél a sötétben, és bizony számos iskoláskorú gyermek aggódik amiatt, hogy fog-e majd barátokat találni. Bizonyos helyzetekben a szorongás adekvát reakció, így fontos, hogy a szakemberek is kerüljék a normál tartományon belül mozgó szorongásos tünetek patologizálását. Néha azonban a normális mérték? gyermekkori szorongás valami komolyabb dologgá alakul át. Ha egy gyermek hosszú ideje szorong, és ez megakadályoz olyan mindennapi tevékenységeket, mint például az iskolába járás, tanulás vagy a kortársakkal való találkozás, akkor lehetséges, hogy szorongásos zavarral állunk szemben.

A gyermekeknél többféle szorongásos zavar diagnosztizálható. A konkrét zavar attól függ, hogy a gyermek mivel küzd a leginkább, de sok tünet átfedésben van egymással. A nagymérték? szorongás befolyásolhatja a gyermek közösségi életét, otthoni tevékenységeit és iskolai teljesítményét, önképét. A szorongás több területen megmutatkozó hatása ellenére azonban nem biztos, hogy a probléma a gyermek környezete számára is könnyen észrevehet?.

A szorongás nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki egyáltalán nem tud funkcionálni, el?fordulhat, hogy „csak” bizonyos feladatokat, helyzeteket nehezít meg. A szorongás esetében fontos nem elfelednünk, mennyire bels? dologról van szó. Uralkodik a gyermek gondolatain, de ez nem feltétlenül nyilvánvaló a körülötte lév? emberek számára is.

Hirdetés

A gyermekkori szorongás küls? jelei

Amikor a szorongás kifelé is megnyilvánul, a jelek és tünetek széles skálája szintén megnehezíti a felismerést.

Szorongó gyerekeknél gyakori az alvászavar, gyomorfájás, fejfájás vagy más testi tünet.
Szül?k vagy gondozók közelében elkerül?vé vagy éppen ragaszkodóvá válhatnak.
El?fordulhat, hogy nehezen koncentrálnak az órán, vagy nagyon nyugtalanok – ilyenkor környezetük el?ször gyakran hiperaktivitást vagy figyelemzavart gyanít, miközben lehetséges, hogy a szorongó gondolatok vonják el figyelmét az iskolai munkától és más feladatoktól.
El?fordulhatnak robbanásszer? kitörések, amikor a kellemetlen érzések eluralkodnak rajtuk.
Jellemz? bizonyos helyzetek elkerülése. Attól függ?en, hogy mit?l szoronganak, a gyerekek elkerülhetik azokat a dolgokat, amelyeket más gyerekek élveznek, vagy amit más gyerekek szívesen csinálnak. A szociális szorongással küzd? gyerekek például kerülhetik a többi gyerekkel való id?töltést.

Nyelvünk különlegessége, hogy rengeteg szóval le tudjuk írni szorongásunkat – ez azonban sokszor szintén elrejti a valódi problémát. A gyerekek mondhatják, hogy feszültek, félénkek, nyugtalanok, aggódnak vagy félnek. Bár ezek a szavak jól megragadják, hogy mivel küzdenek, ha túlságosan ezekre fókuszálunk, az elvonhatja a figyelmet arról a tényr?l, hogy ezen érzések mögöttes tényez?jeként sokszor a szorongás áll.

Milyen szorongásos zavarok fordulhatnak el? a gyermekeknél?

Szeparációs szorongásos zavar: A gyermekek rendkívül zaklatottnak érzik magukat, ha távol kell lenniük a szüleikt?l vagy gondozóiktól. A szorongás mértéke meghaladja a gyermek életkori fejlettségének megfelel? szintet. Bizonyos életkorban (1 éves kor körül) a szül?t?l való távollét okozta szorongás normális, azonban ha ez kés?bbi életkorban, hosszú id?n át, tartósan jelentkezik, akkor szeparációs szorongásos zavarról beszélhetünk.

Szociális szorongásos zavar: A szociális szorongásos zavarral (más néven szociális fóbia) küzd? gyermekek rendkívül feszélyezve érzik magukat más emberek közelében. Oly mértékben tartanak a megszégyenülést?l, az elutasítástól, hogy inkább kerülik a társas helyzeteket, akár még az órán való megszólalást is.

Szelektív mutizmus: A szelektív mutizmusban érintett gyerekek, bár képesek a verbális kommunikációra, bizonyos helyzetekben, például iskolában, szótlanok maradnak. A fentebb említett szociális szorongás sok esetben társul a szelektív mutizmushoz.

Generalizált szorongásos zavar: Félelmüket nem valami konkrét dolog okozza, hanem szinte állandóan fennálló tartós aggodalom és szorongás jellemzi ?ket. Bár ritkán, de el?fordulhat gyermekkorban, inkább kés?bbi életkorban jellemz?.

Pánikzavar: Pánikzavaros fiataloknál gyakori, váratlan pánikrohamok jelentkeznek, melyek gyorsan alakulnak ki, és intenzív félelemmel, valamint szomatikus tünetekkel (pl. légszomj, hányinger, szédülés) járnak.

Specifikus fóbia: A specifikus fóbia esetén a gyerekek nagyon, esetenként irreális mértékben félnek egy vagy több konkrét dologtól. Ez a félelem olyasmit?l van, ami normális esetben nem számít veszélyesnek. A fóbiák felboríthatják a gyerekek életét, ugyanis általában elkerülik azokat a dolgokat, amelyekt?l félnek.

Az elkerülés tünetfenntartó hatása

A kezeletlen szorongással küzd? gyerekek megküzdési stratégiákat alakítanak ki maguknak, ugyanakkor ezek sokszor csak rövid távon hatékonyak. Erre gyakori példa az elkerülés – a gyerekek úgy próbálják féken tartani szorongásukat, hogy következetesen elkerülik azt a dolgot, ami a szorongást kiváltja. Ez azonban csak rövid távon jelent megoldást, hiszen az elkerülés meger?síti a szorongásukat, ahelyett hogy hozzászoktatná ?ket a szorongást kelt? helyzethez.

Hogyan kezelik a szorongást?

A jelenleg rendelkezésünkre álló kutatási eredmények a kognitív viselkedésterápia (CBT) eredményességét támasztják alá a szorongásos zavarok kezelését illet?en. A szorongás kezelésében a CBT fontos része az úgynevezett expozíció- és válaszmegel?zés. Az expozíció- és válaszmegel?zés során a terapeuta segít a gyermeknek, hogy apránként szembesüljön azzal a dologgal, amit?l fél. Azáltal, hogy a gyerekek kis mennyiségben, biztonságos térben foglalkoznak a félelmükkel, megtanulják kezelni a feltör? nagy érzéseket. Természetesen a szül?k edukálása is fontos a terápia folyamatában, hiszen ?k azok, akik a mindennapokban segíteni tudnak gyermeküknek az expozícióban és az elkerülés csökkentésében.

A kezeletlen szorongás következményei

Ha megnézzük a szorongásos zavarok el?fordulási arányát, azt látjuk, hogy a számok a gyermekek életkorának el?rehaladtával emelkednek. Ez érthet?, hiszen a szorongásos zavarok kognitív jelleg?ek, tehát a gondolkodási képességeink fejl?désével párhuzamosan jelenhetnek meg. A szeparációs szorongás például jellegzetesen gyermekkori kórkép, míg a szociális szorongás általában a pubertás után alakul ki.

A gyermekkorban kialakult – és sokszor kezeletlen – szorongás gyakran a feln?ttkori szorongás el?futára lehet. Sajnos a mai napig sokkal kevesebb gyerek jut el a diagnózisig és a megfelel? terápiáig, mint ahányan valójában érintettek.

A kezeletlen szorongás hosszú távon alacsonyabb önbecsüléshez, tanulmányi nehézségekhez és akár szerhasználathoz is vezethet. Hosszú id?n át szorongással él? embereknél nagyobb valószín?séggel alakul ki depresszió is.