Jeff Young szerint – akit?l az elnevezés származik – a sémakémia igen intenzív érzés, ami arra a hajlamra utal, hogy jobban vonzódunk olyan emberekhez, akik beindítják vagy meger?sítik azokat a kapcsolati mintáinkat (sémáinkat), amelyek megkérd?jelezik a szeretetre, az önállóságra, az érzelmeink és szükségleteink szabad kifejezésére, az önkontrollra, a lazulásra, a játékosságra, a kreativitásra vonatkozó szükségleteinket. Az így kialakult kapcsolatokban van valami ismer?sség, és azért váltanak ki er?s érzéseket bel?lünk, mert felidézik azt a nagyon szoros kapcsolatot, amit kisgyerekként átéltünk a szüleinkkel. Másrészt reményt is hordoznak, hogy végre megkaphatjuk azt, amit kiskorunkban nem sikerült megkapnunk. Ha kés?bb ezt a folyamatot egy párkapcsolatban nem ismerjük fel, és nem változtatunk a helyzeten, a frusztráció és a fájdalom tovább folytatódik. A kapcsolat nem a fejl?dés, hanem a stagnálás terepe lesz, és a felek a sémakémiához ragaszkodva kölcsönösen akadályozzák egymást a változásban.

Elutasítás és szégyen

A sématerápiás modell lényege, hogy az alap érzelmi szükségletek kielégíthet?ségével kapcsolatos korai élmények sémák formájában raktározódnak el az elménkben. Amennyiben ezek merevek, és azt sugallják, hogy az alapszükséglet érvénytelen, nem kielégíthet?, akkor az feln?ttkorban is átszínezi a párkapcsolatainkat. A párunkról indokolatlanul azt hisszük, hogy ? is elutasítaná ezt a szükségletet, vagy el?fordulhat, hogy direkt olyan párt választunk, aki a sémának megfelel? módon viselkedik. A szükségletek frusztrációja heves negatív érzéseket vált ki, az ezekkel való adaptív megbirkózás az, hogy azonosítjuk, valójában mire is lenne szükségünk, majd megpróbáljuk ezt közölni a partnerünkkel, és érvényesíteni. A nem adaptív megküzdés az, ha elfogadjuk, hogy a szükségletünk nem jogos, és a felmerült fájdalmas érzést elkerüléssel, alkohol és más szerek használatával, önalávet? magatartással, a másik megtámadásával, leértékelésével próbáljuk tompítani. Ezek egyrészt nem elégítik ki a szükségleteinket, másrészt rombolóan hatnak a kapcsolatunkra, és tovább csökkentik az esélyét szükségletünk kielégíthet?ségének.Ilyen például András és Klára kapcsolata, amelyben a férfi szeretetre vágyik, azt akarja, hogy a partnere átölelje, megcsókolja. Ez a szükséglet aktiválja azt a sémát (kapcsolati mintát), amit gyerekkorában az anyukájával átélt, aki depressziós és gyógyszerfügg? volt. Amikor kisfiúként szerette volna, hogy az édesanyja felvegye, át­ölelje, vigasztalja, akkor elutasították ezt az igényét, az anyukája mindig elzavarta, hogy ne idegesítse a hülyeségeivel. András az aktiválódott séma hatására azt érzi, hogy barátn?je, Klára elutasító vele, nem szívesen ölelgetné ?t. Ebben van valami igazság, mert Klára épp influenzás, elég rosszul érzi magát, pedig amúgy bújós, ölelget?s típus. András a vélt elutasítástól megszégyenül, és a szégyennel úgy küzd meg, hogy dühös lesz, és elkezdi kritizálni Klárát, miért nem foglalkozik jobban a külsejével. Párja hajlik a megszégyenülésre, mert serdül?korában az apukája gyakran kritizálta a külsejét. A kritika okozta szégyen benne lefagyást vált ki, és azt a vágyat, hogy inkább egyedül lenne. Az, hogy Klára elkerül? megküzdésként a másik szobába vonul, Andrásban tovább fokozza az elutasítottság érzését, ami nagyon elkeseríti. Ekkor újra reménytelennek tartja a kapcsolatát, szakításról beszél, ami Klárában bizonytalanságot és távolságtartást alakít ki.

Követel?z? bels? hangok

A sématerápia célja, hogy a pár tagjai megértsék a saját és a másik szükségleteit, képesek legyenek tanult kapcsolati sémáik fátylán átlátva meglátni a másik embert, képesek legyenek a maladaptív kapcsolati sémákat kiváltó viselkedések helyett új kapcsolati élményt nyújtani a másiknak, a sémák vezérelte rossz megküzdési stratégiák (elkerülés, lefagyás, támadás) helyett a másik és a saját szükségleteikre fókuszáló módon bánni egymással. Andrea és Károly teljesítménycentrikusak, szigorú mércékkel élnek, rendkívül fontos számukra, hogy mit tettek le az asztalra. A bennük él? kritikus, követel?z? bels? hangok állandóan elégedetlenek, újabb és újabb teljesítményekre sarkallják ?ket, és ez az elvárásuk a másikkal szemben is. Emiatt folyton elégedetlenek mind magukkal, mind pedig a társuk teljesítményével. A másik kritikája további teljesítményre sarkallja ?ket, nem jut idejük az intimitásra, pihenésre, beszélgetésekre. Szexualitásukban is törekednek a rendszeres, kielégít?, min?ségi szexre, arra, hogy mindketten eljussanak az orgazmusig. Kapcsolatuk els? krízise akkor jelentkezett, amikor sikerült a Maldív-szigeteken tölteniük tíz napot, és rájöttek, hogy semmit nem tudnak kezdeni egymással és magukkal. A terápia során felismerték, hogy mindkettejükben a bels? követel? hangnak való megfelelési kényszer zárta el ?ket teljesen más szükségleteik megélését?l, ráadásul kapcsolatukban kölcsönösen meger?sítették egymást a követel?zésben. A tökéletességre törekvésr?l való lemondás, a pihenés és az intimitás iránti igény felfedezése segítette ?ket, hogy érzelmileg gazdagabb életet éljenek, és karrierjüket sem érte kár.

Az egymásra való figyelés öröme

Bélának nagyon fontos, hogy minden úgy legyen, ahogy ? szeretné, idegesítik az övét?l eltér? vélemények, azt akarja, hogy mindig igaza legyen, és a másik csodálja. Éva mindent megtesz azért, hogy valaki szeresse, legyen, akire támaszkodhat, és ezért sok mindenre hajlandó. Szeret a másik kedvében járni, nehezére esik figyelni a saját szükségleteire. Ha konfliktus van a saját és a másik vágya között, szívesen lemond a magáéról, kerüli a vitát és a szembenállást. Szexuális életüket Éva azon törekvése határozza meg, hogy Béla átélhesse mellette, milyen jó szexpartner. Saját magát olyan n?nek könyvelte el, akinek a szexualitás nem különösebben fontos. Mindez azt eredményezi, hogy Béla rendkívül elégedett a kapcsolatukkal, és azt hiszi, hogy Éva imádja ?t. Éva azonban forrong magában, legbelül irritálja, hogy minden úgy van, ahogy Béla szeretné, és rá soha nem kerül sor. Az els? nagyobb probléma akkor jelentkezett a kapcsolatukban, amikor Éva nem bírta tovább, és kifakadt, hogy a férfi nem is szereti ?t. A terápia alatt megmutatkozott Béla bels? bizonytalansága és sérülékenysége, s ahogy az ülések során egyre jobban fel merte vállalni esend?ségét, megtapasztalta, hogy Éva nem alázza meg gyengesége miatt. Éva pedig egyre jobban kiállt a saját szükségletei mellett, vitázni is mert, amit Béla nem megszégyenítésként élt meg, így ritkábban utasította el párját ingerülten. Egyre jobban ráéreztek az egymásra való figyelés örömére.

F? a kommunikáció

Judit magabiztos n?, s bár még a pályája elején tart, így kudarcok is érik, mégis büszke a munkájára. József sikeres közgazdász, jól keres, de egy ideje elégedetlen a munkájával, szeretne valamilyen értéket létrehozni. Szabadidejében egy segélyszervezetben oktat hátrányos helyzet? gyerekeket. Juditnak nagyon jólesik, hogy amikor munkahelyi kudarcok érik, Józsefre mindig számíthat, kiöntheti neki a lelkét, vagy csak megpihenhet az ölelésében. Szereti József­ben azt, hogy látja ?t, megérti az érzéseit, tudja, milyen fontos neki, hogy azzá a kutatóorvossá váljon, aki kislány kora óta lenni akart. Amikor elbizonytalanodik, a férfi ezt észreveszi, és ott van neki. De Józsefnek is jólesik, hogy Judit értékeli ?t, büszke az anyagi és a szakmai sikereire. Élete értelmességével kapcsolatos elbizonytalanodásáról is sokat tud beszélgetni párjával. Inspirálja útkeresésében az is, hogy Judit boldog, mert olyan munkát választott, amit értelmesnek tart. Szexuális életük hullámzó, mert Juditnak sok fájdalommal jár a menstruációs id?szak, amit eleinte József személyes elutasításnak élt meg, és duzzogott miatta. Másrészt József kicsit bizonytalan volt magában, azt gondolta, hogy gyakran, hosszan és keményen kell teljesítenie az ágyban, hogy kielégít? partner legyen. Mivel ebbe a „játékba” Judit is belement, József azt hitte, folyton teljesítenie kell, s amikor a n? kicsit kihátrált, ezt úgy élte meg, hogy nem teljesít jól szexuálisan. Ördögi kör alakult ki, ami majdnem a kapcsolat végéhez vezetett. Judit ezt a helyzetet elmesélte egy pszichológus barátn?jének, aki azt javasolta, próbálják meg ?szintén átbeszélni, kinek milyen igényei vannak szex közben. A kommunikáció segített, hisz alapvet?en biztonságban érezték magukat a másik mellett, így sikerült megismerniük egymás szexuális igényeit, ritmusát, s?t elkezdtek új dolgokat is felfedezni. 

Ezek a történetek megmutatják, hogy a párkapcsolatok dinamikusan fejl?dhetnek, párhuzamosan a pár tagjainak fejl?désével, de arra is rámutatnak, hogy a pár tagjainak személyiségében történt rögzülések akadályozhatják, hogy a kapcsolat fejl?djön, és mindkét fél rugalmasan alkalmazkodhasson a felekben felmerül? szükségletekhez. Ezt az utóbbi helyzetet nevezzük patológiás vagy kóros egyensúlynak, mert a pár életét besz?kíti, szükségleteik közül csak néhány, és az is csak részlegesen elégül ki, és akadályozza a pár tagjainak kibontakozását, fejl?dését. Emiatt kóros, de mégis egyensúlyi helyzet, hisz mindkét fél valamennyire kényelmesen érzi magát benne, a hozott gyerekkori minták ismer?sek számukra, tudják, mit kell tenni, és mi várható a másiktól. A kapcsolatból fakadó frusztrációk, fájdalmak, hiányérzetek megszokottak és kiismerhet?ek. A változás fenyeget?, gyakran ismeretlen kapcsolódási formákhoz vezet, ami legtöbbször szorongatóbb, mint a megszokott rossz. Megfelel? segítséggel azonban a párok kimozdíthatóak a patológiás egyensúlyból, és elkezdhetik a másik és önmaguk felfedezését, egymás kölcsönös támogatása mellett.