„enyimnek-hitt testemen
?sök szokása éled.”

A világhír? magyar származású családterapeuta, Böszörményi-Nagy Iván az ún. kontextuális családterápia megalkotója szerint legalább 3 generáció fedi át egymást – láthatatlan kapcsokkal is! Az utódok etikai adóssága, láthatatlan lojalitása alapvet?en meghatározza azt, ahogyan önmagukkal és aktuális kapcsolataikkal bánnak.

Hogyan hat agyunk fejl?désére?

A neurobiológia, a fejl?déslélektan, a traumaelmélet, az epigenetikai kutatások és számos más tudományos vizsgálat korszer? magyarázatot ad minderre. Az elme fejl?dését mind a genetikai program, mind pedig a folytonos tapasztalatok alakítják. Az egyén egész életén át folyamatosan változik a másokkal való kapcsolatrendszerben.  A köt?dési mintázat hatására formálódnak az agyban a neuronális körök, melyek az énszabályozásban alapvet?en fontosak: például a másokkal való kapcsolódás képessége, az érzelmi egyensúly, a rugalmasság, az empátia, az önértelmezés és az önmegnyugtatás képessége is. Tehát a családon belül szerzett élmények az agyunk fejl?dése szempontjából is mélyrehatóak!

Transzgenerációs örökségek

A történetünk hozzánk tartozik! Bármi is történik a családban, rejtett utakon akár, de formál bennünket. Ma már nyíltan beszélünk a generációkon átível? üzenetekr?l, átadott traumákról, titkokról, hiedelmekr?l.  Számos könyv is elérhet? magyar nyelven (Mark Wolynn, Orvos-Tóth Noémi). Felismerésük azonban még nem könny?. 

Helene Dellucci, a transzgenerációs trauma nemzetközi hír? szakért?je el?adásában az alábbiakra hívta fel a figyelmet: ismételt köt?dési sérülések szül? és gyerek között (miközben a nagyszül?-unoka viszony harmonikus), titkok, elhallgatások a családban, a kontroll elvesztését?l való félelmek (pl. attól, hogy bántja a gyereket), testvérek közötti jelent?s megkülönböztetés a nevelésben. Feljöhetnek extrém féltések, hipochondria – furcsa testérzetek, bevillanó képek vagy álmok adják a kulcsot a kezünkbe. Olykor túl sok és heves érzelem, enyhíthetetlen fájdalom („hot spots”) máskor túl kevés érzelem és empátiahiány, tabuk, „ne kérdezgess” („cold spots”) adódik tovább a generációkon át. Dellucci kijelenti: minden transzgenerációs trauma kapcsolati trauma!

Wolynn a nyelvezetre, szóhasználatra (életünk alapmondatai, er?s érzelmi töltet? szavak, önreflexiók) alapozva indul el a feltárás útján. Jelent?ségteljesek az évfordulók, az ismétl?dések, bevillanó képek, érzetek, b?ntudat, stb.  Úgy véli: „Gyakran már annak a felismerése is enyhülést hozhat, hogy a bennem lév? nehéz érzések ugyan bennem élnek, de nem bel?lem származnak.” Így például tudattalanul osztozhat egy n? az anyja vagy a nagyanyja nehéz sorsán – mintha nem lenne szabad megengednie magának, hogy boldogabb legyen.

Köt?dés és trauma

Az alábbiakban egy fiatal pár terápiája kapcsán tekintjük át azokat a folyamatokat, amelyek segítenek megérteni kapcsolataink dinamikáját – mindez elengedhetetlen a pozitív változáshoz.

Mi, emberek szeretünk jelentést adni a történeteknek, eseményeknek, és ha jelentést kapnak, ha megértjük, mi történik bennünk, kapcsolatainkban, akkor könnyebben megoldhatónak is érezzük. Irányt?t kapunk, megértést, validálást. Terapeutai munkámban nap mint nap látom ennek hasznát, és a kliensek gyakran megkönnyebbülten sóhajtanak fel: „Már értem! Akkor van megoldás.” Ezért a közös munka megkezdése el?tt elmagyarázom a pszichobiológiai folyamatokat – ez nemcsak megnyugtató számukra, hanem  a kontroll érzését is nyújtja. 

Miel?tt tehát belevágnánk Edit és Lázár történetébe, néhány fontos fogalmat kell tisztáznunk.

Fejl?dési szakaszok

* A párok normál fejl?dési szakaszokon mennek keresztül, melyek párhuzamosak a kora gyermekkori fejl?dési szakaszokkal. Ezért a korai fejl?dés és a köt?dés alapvet?en befolyásolja a kés?bbi párkapcsolatokat!  Minden szakasz speciális megoldandó feladatokat is jelent, és új készségeket igényel. Ahhoz, hogy leváljunk a gondozónkról, és az individuáció, az önállóvá válás jól sikerüljön, el?bb meg kell élnünk a szimbiózis szakaszát. A soha meg nem élt összeolvadás, az elfogadás hiánya talaján életre szóló sóvárgás alakulhat ki a szimbiotikus kapcsolatok iránt. Sylvia Plath írja naplójában: “Azért sírok, könyörgök, hogy egy férfi öleljen, aki egyben apa is.” Férjér?l: …”az egész lényem olyan tökéletesen összen?tt Tedével, hogyha valami történne vele, nem tudom, hogy élném túl. Vagy meg?rülnék, vagy megölném magamat, egyszer?en nincs más hozzá fogható.”

* Életünk során számos stresszor van jelen: családterápiás szemszögb?l két típusát különböztetjük meg: az ún. vertikális, amit „el?re kiosztottak” nekünk, így pl. mítoszok, családi örökségek, titkok, valamint a horizontális: a fejl?déssel, a jelen életünkkel járó stresszorokat (válás, haláleset, veszteségek stb.).

* A konfliktusok egyik forrása, ha a pár tagjai nem tudják elsajátítani a fejl?déshez (új életszakasz kihívásaihoz) szükséges készségeket. Máskor azonban a mélyben rejt?zköd? korai traumák, vagy az el?z? generációk hordozta sérülések állnak a harmonikus kapcsolat útjában. Lehetnek kimondott (pl. egyik kliensemnek azt mondta az anyja: „te sosem leszel jó anya!” – nem is mert gyermeket vállalni!), vagy kimondatlan üzenetek („köteles vagy a szüleidet el?nyben részesíteni a saját családdal szemben”), amelyek beépülnek.

A családok „ismétlik” önmagukat: a trauma, a köt?dési deficit, a nehéz sors transzgenerációsan továbbadódik.

* A normál emlékezet egyszersmind megfelel a “történetmesélés aktusának”. Elmondásával tudatos memóriánk, személyes élettörténetünk részévé válik. A traumás emlékekre azonban gyakran nincsnek szavak. „Emésztetlenül”, feldolgozás nélkül, érzetek és képek formájában tárolódnak (ún. „ikonikus emlékezet – szétszóródottan, egy hang, egy mozdulat, egy kép, stb.  darabkáiban találhatóak). Fontos tudni, hogy sokszor elegend? egy részlet – egy hang, egy mozdulat, egy arckifejezés, egy szag – ahhoz, hogy a múlt jelenné váljon, és a trauma az „itt és most”-ban megelevenedjen.  Pl. ha a személy apja italos, bántalmazó ember volt, elegend? egy alig érezhet? alkoholos lehellet a munkahelyi koccintásról hazatér? partnert?l, a rettegést váltja ki: az érzelmi agy „vészcseng?je” azt jelzi, MOST történik minden, a partner képére rávetül az apa er?szakos képe és kirobban a konfliktus.

Fejl?dési traumák

A trauma lehet egyszeri, váratlan, körülírt esemény, pl.   er?szakos cselekedetek (utcai támadás, nemi er?szak, autóbaleset) és ún. komplex traumatikus élmény, mely hosszan tartó, ismételt (pl. gyermekkori fizikai, érzelmi, szexuális abúzusok, elhanyagolás, családi er?szak, ennek szemtanújaként elszenvedett bántalmazás, háborús események). Nézzük meg közelebbr?l a témánk szempontjából fontos fejl?dési traumákat.

* Korai életéveinkben a körülöttünk lév?kkel megélt tapasztalatok formálnak bennünket. Mai tudásunk szerint ez er?teljesebb hatás, mint pl. az örökölt temperamentumunk. A köt?dési minták, melyek a gondozóinkkal való korai kapcsolatban formálódnak, neuronális köröket alkotnak, melyek az életünk során   alakítják azt, ahogyan gondolkodunk, érzünk, emlékezünk és viselkedünk. A biztonságos köt?désben megadatik a tör?dés, biztonság, nyugalom és a vigasztalás. A fejl?dés során a köt?dést veszélyeztet? tényez?k, legyenek enyhébbek vagy súlyosabbak, gátolják az integrációs mechanizmusokat.

* Köt?dési trauma, ami a kapcsolat kontextusában jelenik meg – akár mert megtörtént, akár mert nem történt meg (pl. elhanyagolás miatt) és sérülést okozott. Ez a trauma eredhet szül?kt?l, testvért?l, más hozzzátartozóktól, valamint egyéb jelent?s kapcsolatokból. A bizonytalan köt?dés, a hiányok vagy a túlzottan megterhel? gyerekkori élmények az önszabályozás különféle nehézségeihez is vezetnek. Ide tartoznak a gyerekkori fizikai és szexuális abúzus, elhanyagolás, a korai veszteségek, születési traumák, az egészségügyi procedúrák során szerzett negatív emlékek, a szül? szerhasználata, a tükrözés félresiklása, a helyettesít? traumák vagy a szül?t?l/el?z? generációktól átvett traumák.

* A mindennapi életben sokkal többször fordul el? trauma, mint gondolnánk! Iskolai /munkahelyi zaklatás, kirekesztés, fájdalmas események szemtanúként való átélése, az életkoruknak nem megfelel? felel?sségvállalás, a „szül?sítés” (parentifikáció).  Például az érzelmileg éretlen szül?k (akik maguk is szenvedtek a saját gyerekkorukban) gyermekei szüleik érzelemvezéreltsége, énközpontúsága, alacsony stresszt?rése, érzelmi éretlensége, csekély empátiája, következetlen és kiszámíthatatlan viselkedése miatt tartósan szenvednek, sokszor feln?ttszerepbe (szüleik gondozói!) kényszerülnek. A szerepcsere (hisz megfordul a gondoskodás iránya) során a gyerekek azt tanulják meg, hogy túlzottan kritikusak legyenek magukhoz. Nemritkán haragjukat önmaguk ellen fordítják. Kés?bb a párkapcsolatban is nehéz lehet kérniük.

Sára, Lázár és a hozott családi minták története

A 35 éves, csinos, dinamikus Sára kért el?ször segítséget, házassági konfliktusaik miatt. 13 éve házasok a férjével, Lázárral, 11, 9 és 5 éves gyermekeiket nevelik. Származási családjáról beszélgetve elmondta, hogy a szülei kamaszkora idején elváltak, meghittséget a két gyerek sosem látott a szül?k között, nem volt szokás érzelmi dolgokról beszélgetni. Anyja a másik gyermekét „favorizálta”, Sára soha nem érezte magát „elég jónak”.  Apjával csaknem szakított, anyja sem volt elérhet?, így korán megtanulta, hogy csak magára számíthat. Sóvárgott a figyelemre, arra, hogy a „legfontosabb” legyen valakinek. Rossz választás volt els? kapcsolata, aki hasonlóan távolságtartó volt, mint a szül?k. Lázárral szerelmi házasságot kötött, bár vele sem mert elkötelez?dni – “biztos ami biztos” alapon egy ideig párhuzamosan randevúzott más fiúkkal is...

A gyerekek cseperedésével egyre világosabban látta, hogy Lázár indulatos, türelmetlen, s?t fenyeget?en is viselkedik, különösen kisfiukkal. A pár sokat veszekszik nevelési kérdések miatt, lassan el is távolodtak egymástól, és ki-ki a maga életét élte, szinte érzelemmentesen. Sára leírása alapján egy impulzív, féltékeny, magába zárkózó férfi képe rajzolódott ki.

Sára korai traumáit, hiányait EMDR terápiával dolgoztuk fel – kiegyensúlyozottabbá, asszertívebbé vált; az EMDR  szemmozgásokkal történ? deszenzitizálás és újrafeldolgozás (Eye Movement Desensitisation and Reprocessing)

Néhány egyéni ülést követ?en szerettem volna a párral is találkozni, de az asszony szerint a férje nem hajlandó eljönni.  Pár hét elteltével azonban (amikor már felesége nem noszogatta) a férfi maga ajánlotta fel, hogy elkíséri Sárát.

A 40 éves Lázár kellemes megjelenés?, csendes, félszeg ember benyomását keltette, aki nagy fájdalmakat, sok visszatartott érzelmet cipel.  A felmér? beszélgetéskor végre sérelmeket is ki tudott mondani: azt érzi, ? csak „ pénzkeres? gép” , Sára nem oszt meg vele semmit, mindent  a barátn?ivel („vagy nem tudni kivel” ) beszél meg, állandóan kezében a telefon.. Dühkitöréseit nem tagadta, ezzel kapcsolatban tehetetlennek érezte magát, b?ntudata volt. „Érthetetlen, mi történik olyankor, mintha nem is én lennék! Nagyon szeretem a gyerekeimet, a családomat, értük élek, azért dolgozom. A fiam hasonlóan bánik a kisebbel, ez ijeszt?!”

Elkészítve a családfarajzot, beszélgettünk a hozott mintákról: milyen volt a szül?k kapcsolata, milyen üzenetek mentek az egyik generációtól a másikhoz, n?i és férfi-, apa- és anyaszerepekr?l, nevelésr?l, fegyelmezésr?l. Vannak-e tipikus nemiszerep-minták a házasságukban? Milyen er?források vannak a családban? Hol „tanulta meg”, hogy a kemény fegyelmezés hatékony a nevelésben?

Lázár csendesen jegyezte meg, hogy a szüleinél soha nem látott gyengédséget egymás felé, nem szerették egymást, de együtt maradtak. Apja durva, italos ember volt, keményen nevelte ?t, feleségét gyakran semmibe vette.  Ami a legfájóbb Lázár számára, hogy anyja sem védte meg soha, „csendestárs” volt. Igyekezett korán elköltözni otthonról és megfogadta, hogy ? más lesz. Könnyekben tör ki: „Mégis majdnem ugyanolyan vagyok, nagyon szégyellem! Sokszor nincs semmi fék.”

A terápia következ? szakaszában Lázár érkezett, egyéni ülésekre. Ego-state és mindfulness technikákkal gazdagított EMDR terápiával sikerült az immár több generáción átível? traumákat: a veréseket, a megszégyenítést, a becsmérl? mondatokat, a megfélemlítést és a megcsalást feldolgozni.

Mélyen ?rzött, szomorú emlékek sorjáztak el?.  Anyjának „hallgass” volt a neve, sajnálta is és haragudott is rá gyerekkorában. Még emlékezett az apai nagyapjára, aki hasonló, rideg, kemény férfi volt, „bár velem kedves tudott lenni”. Sárával kapcsolatban is volt traumatikus emléke, amikor megszégyenült a n? flörtjeit?l, nem érezte és nem érzi elég jó férfinak magát. A múltban gyökerez? férfiminta: „ne mutass érzelmeket, légy kemény”, és a „nem viszed semmire, ahogyan én sem” mögött Lázár sebzett gyermek-énjére bukkantunk. Ezt volt „hivatott” védeni az apai bántalmazás hatására beépült agresszív énrész.

Hogyan is történik ez?

Amikor egy gyermek elhanyagoló vagy bántalmazó környezetben n? fel, különböz? énrész és/vagy akár énállapot (ego-state*) alakul. Az abúzusok, elhanyagolás és más traumatikus tapasztalatok során ún. kompartmentalizáció következik be a személyiségben: a normál életet élni tudó én (ÉN) mellett egy vagy több, a traumás élményt hordozó (gyakran „Nem-ÉN”-ként  interpretált) énrész  jelenik meg, ami sokféle patológiát hordozhat: pl. addiktív, öndestruktív, agresszív, önalávet?, de fennmaradhat a kiszolgáltatott, rémült gyerek-rész is.  Emlékeztet? ingerek (triggerek) hatására váltás következhet be – ez a tudatos szférán kívül esik!

*Ego-state: neuronális kapcsolatok csoportjai, amelyek  információk, érzelmek, figyelem, viselkedés, olykor identitás mintázatait tartalmazzák – ezek bizonyos életkorokhoz, fejl?dési szakaszokhoz vagy szituációkhoz kapcsolódnak. Minden disszociatív rész ego-állapot, de nem minden ego-állapot disszociatív rész (K. Steele, 2009, idézi R. Shapiro, 2005.)

Sylvia Plath 18 évesen írta: „Megrémülsz, amikor hallod magad, hogy abbahagyod a beszédet és azt érzed, az ? (anya) hangját visszhangozod, mintha ? beszélne benned, mintha te nem teljesen te volnál.”

Lázár saját kisgyermekkori énjével és agresszív részével szembenézve megértette, mi zajlik benne, amikor hasonló korú fiával türelmetlen és durva. A traumafeldolgozás eredményeképpen elmúltak a dühkitörések, egyre több id?t töltött a gyerekekkel, már nem jöttek fel testérzet-szinten sem az emlékek. Énereje, önbizalma, érzelemszabályozása, önreflektivitása látványos javulást mutatott. Lázár meger?södött újfajta férfiszerepében, ezzel párkapcsolati pozíciója is változott.

Felesége örömmel telefonált: nem hisz a szemének, milyen változás történt Lázárban: jobb a kedve, türelmesebb, ám még mindig vannak kettejük között feszült pillanatok. Megbeszéltük, hogy folytatjuk a párterápiát.

EFT (érzelmi fókuszú terápia) módszerrel kibontottuk a féltékenység témáját: „nem vagyok elég jó a feleségemnek – más férfiak jobbak”. Már megismerkedésükkor nagyon vonzó volt neki Sára ereje és talpraesettsége – mer?ben más, mint az otthoni n?i minták. Ugyanakkor félt is ett?l az er?t?l – az apától megtanult módon inkább leértékelte feleségét, és visszavonult. Sára viszont úgy érezte, nem tekintik már otthon n?nek (bezzeg másutt igen) a flörtök er?sítették abban, hogy még igenis vonzó n?. Csakúgy, mint az édesanyja, kívül kereste a meger?sítést.

A terápia biztonságos er?terében ?szintén és mélyen tudtak végre beszélgetni. Köt?désük mélyült, képesek voltak sebzett énrészeiket is megmutatni egymásnak. Megértették és megtörték az el?z? generációktól látott mintákat.  Megindult a közeledés, újra voltak kettesben szervezett programjaik, Sára betartotta azt az egyezséget is, hogy korlátozza a telefonálgatást, Facebook- nézegetést – s?t a közös id?ben mell?zi is. Cserébe sok figyelmességet kapott. A család együtt töltött hétvégéi, estéi is felszabadultabbak lettek, a gyerekek nyugodtabbá váltak. Mindez új élmény volt számukra – az agresszió   transzgenerációs mintája megszakadt.

***

A múltunk, családtörténetünk nem változtatható meg. - ahogyan Herman Judit írja:” A traumatörténet része a túlél? hagyatékának – ám e tudás csak a teljes integrálás után adható tovább…”. A gyógyító kapcsolatok révén – ilyen a terápia is – a köt?dési minták megváltoztathatók. Elgondolkodtatóak Milena Agus szavai:” Minden családban mindig van egyvalaki, aki lerója az adót, hogy a rend és a káosz közötti egyensúly tiszteletben tartassék és tovább forogjon a világ.”