Beszélgetés Bibók Beával, az Ellopott gyermekkor cím? kötet szerz?jével

Októberben jelent meg Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus Ellopott gyermekkor: A parentifikáció jelensége – önfeláldozás gyerekkorban, feln?ttkorban és a párkapcsolatokban cím? könyve, amelynek indulópéldányszámát még a megjelenés el?tt a duplájára kellett növelni az óriási érdekl?désre való tekintettel. A megjelenés óta a kötet az eladási sikerlisták el?kel? helyén szerepel; így nem meglep?, hogy máris készül az utánnyomása. Bibók Beával a parentifikáció helyér?l a pszichológia tudományában, a családon belüli változatos megjelenésér?l, a könyvírás flow-élményér?l, a parentifikáltak számos jó tulajdonságáról, valamint az ezzel járó kiégésr?l beszélgettünk.

Fotó: Máté Péter

A parentifikáció fogalma az ön könyve nyomán valósággal berobbant a köztudatba. Hogyan helyezhet? el a parentifikáció a pszichológia tudományában?

A parentifikáció a rendszerszemlélet? pár- és családterápiás gondolkodásból született, de a vonatkozó terápiás szakirodalmak is csak sz?ken, alig pár sorban foglalkoznak a területtel, igazából nem is létezik önálló szakirodalma. Maga a kifejezés arra a jelenségre utal, amikor egy családon belül a gyerekre nem az életkorának megfelel? terhek, feladatok és felel?sségek kerülnek. Jöhet ez egy nem rendben lév? anyától, aki érzelmileg éretlen vagy pszichés betegséggel küzd, de jöhet az apától is, és az sem ritka, hogy mindkét szül? áll a parentifikáció hátterében. Ezekben a helyzetekben a gyerek tudattalanul elkezd kiegyensúlyozni, és magára vállal olyan fizikai és lelki feladatokat, amelyeket egyik vagy másik szül? nem tud ellátni. De említhetném azt is, amikor a gyerek a szül? bánatára gyógyírt próbál találni, vagy a bánatát örömmé próbálja alakítani.

Hirdetés

Van-e abban tendencia, hogy a parentifikáció inkább melyik szül?re vezethet? vissza, illetve az apa-fiú vagy az anya-lány kapcsolatokra a jellemz??

Családon belül a mozgások nagyon változatosak lehetnek: az apa baráti, az anya barátn?i státuszba emelheti az azonos nem? gyereket. Szintén gyakori, hogy az apa feleség-, míg az anya férjpótlék szerepbe helyezi az ellenkez? nem? gyereket, de az is el?fordul, hogy a szül? a gyereket maga fölé emeli, hogy az egyfajta támogató és megért? szül?i szerepet vegyen magára: ilyenkor érzelmi megtartó er?vel rendelkez? feln?tté kell válnia.

Meg lehet-e határozni azt a felel?sségszintet, amelyet egy gyerekre lehet helyezni, van-e ennek optimális mértéke?

Mindig a gyerek életkorának megfelel? legyen a neki szánt feladat, a felel?sség. Mondok pár példát: teljesen rendben van, ha az 1 éves gyerek kidobja a pelenkát a szemetesbe, ha 2-3 évesen segít a tiszta zoknikat összepárosítani vagy egy kicsit nagyobb korban segít megteríteni.

Ha valaki szül?ként azt veszi észre, hogy a saját gyerekét parentifikálja, akkor van-e visszaút, ki lehet ezt javítani?

Persze. A lényeg egyrészt, hogy másképp kezdjünk el viselkedni, másképp kezdjünk el kommunikálni. Ne fogalmazzunk meg állandóan elvárásokat, ne mindig csak kritikával illessük, hanem dicsérjük is a gyereket, adjunk pozitív visszajelzést, engedjük meg, hogy gyenge legyen. Másrészt pedig az életkorának megfelel?en kezeljük, ne osszunk meg vele az életkorának nem megfelel? ügyeket: ne beszéljünk se munkahelyi, se magánéleti nehézségekr?l.

Egy jelent?s várólistával dolgozó terapeuta hogyan egyeztette össze a terápiás munkáját a feltételezhet?en szintén embert próbáló könyvírással?

Miben jó a parentifikált? Az egyik nagyon jó tulajdonságuk, hogy rendszerben gondolkoznak, én magam is – mint parentifikált – ilyen vagyok. Ráadásul nem szeretem halogatni a feladatokat, mert nagy bels? feszültséget okoz, ha így teszek. Maga a könyvírás közel negyedévnyi megfeszített munka volt: nagyon nagy élményt, igazi flow-élményt jelentett.

A rendszerben való gondolkodás mellett a könyvben és az önnel készült podcastokban is sok jó tulajdonságot említ, amely a parentifikáltakra jellemz?.

A parentifikáltak rengeteg jó tulajdonsággal rendelkeznek és ezek nagyon széles spektrumon mozognak. Gyakran nyitottak, sokoldalúak, sokszín?ek, változatos életet élnek. Emellett jellemz?, hogy nagyon pontosak, id?ben érkeznek. De említhetem a levelezést is: szeretnek információt – olykor talán túl sokat is –, valamint transzparenciát és biztonságot adni. A biztonságérzet megteremtése egyébként az egész m?ködésükre jellemz?: teljesen tudattalanul azt szeretnék, hogy akivel kapcsolódnak, az biztonságban érezze magát.

Álnaiv a kérdés: ennyi jó tulajdonsággal akkor mi a baj?

Mivel nem húzzák meg a saját határaikat, mindenkinek megpróbálnak megfelelni, túlhajszolják és ezzel egyid?ben kiégetik saját magukat. Minden probléma megoldását magukra vállalják – a korai feln?tt szerepek miatt nagyon intelligensek és remek problémamegoldók. Párkapcsolatban pedig jellemz? dinamika, hogy a másik fél helyett is dolgoznak, hiszen számukra fontosabb a mi, mint az én. Végül egyetlen személy marad, akihez egyáltalán nem tudnak kapcsolódni: ez pedig saját maguk.

***

Bibók Bea: Ellopott gyermekkor, Libri Kiadó, 2023, 298 o., 4.999 Ft

Bibók Bea Facebook oldala: kattints!