A túl kevés játék árthat a gyerekeinknek?

A gyermekek és serdül?k mentális egészsége 2010 és 2020 között folyamatosan és drasztikusan romlott, olyannyira, hogy 2019-re az öngyilkosság az egyik vezet? halálozási ok lett a 10 és 24 év közöttiek körében.A fiatalok mentális egészségének romlása sokak szerint már évtizedek óta tarthat. Peter Gray, a Boston College kutatóprofesszora és munkatársai megfigyelték, hogy 1960 óta folyamatosan n? a depresszió, a szorongás és az öngyilkosságok aránya a gyermekek és serdül?k körében, amit a „felügyelet nélküli” játék és más önálló tevékenységek háttérbe szorulásával hoztak összefüggésbe.

A játék révén a gyerekek azt csinálják, ami számukra szórakoztató, Gray szerint ezáltal a játék a mentális egészség egyik közvetlen forrása. A kutató elmondása alapján egyértelm? bizonyíték van arra, hogy ha elveszik a gyerekekt?l az önálló tevékenység lehet?ségét, akkor nem tanulják meg, hogyan legyenek függetlenek, ez pedig szorongáshoz, depresszióhoz, a jöv?t?l való félelemhez vezethet.

„Az igazi válság az, hogy a fiatalok kezdik elveszíteni azt az érzést, hogy saját maguk képesek megoldani a problémáikat. A gyerekek ezeket a dolgokat az önálló játékon keresztül tanulják meg, amikor tulajdonképpen a saját problémáik megoldása a feladatuk. Tárgyalnak, egyeztetnek a társaikkal, kitalálják, hogyan oldják meg egymás között a vitákat. Ha valakinek baja esik, rájönnek, mit tegyenek a bántódás ellen. Amikor a gyerekek dönthetnek, és problémákat oldhatnak meg, akkor az úgynevezett bels? kontrolljukat gyakorolják. Elkezdik úgy érezni, hogy a külvilág helyett végre ?k is irányíthatják az életüket” – mondja Gray.

Hirdetés

Minden korosztály esetében léteznek bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a gyenge bels? kontroll el?rejelz?je lehet a jöv?beli szorongásnak és depressziónak. „Amikor úgy hisszük, hogy bármikor bármi megtörténhet velünk, és nem tehetünk ellene semmit, az meglehet?sen szorongáskelt? életkép” – teszi hozzá Gray.

A bels? kontroll központi szerepet játszik egy széles körben ismert pszichológiai elméletben, melyet öndeterminációs elméletnek hívnak. Az elmélet szerint a gyermekeknek és a feln?tteknek három alapvet? pszichológiai szükséglete van, melyek meghatározzák az egészséges fejl?dést: a kompetencia, az autonómia, illetve a valahova tartozás igénye. Az autonómia jelenti azt az érzést, hogy van némi szabadságunk eldönteni, mit fogunk tenni, és hogy mi irányítjuk az életünket. A kompetencia szükségletén keresztül nemcsak azt éljük meg, hogy szabadon megválaszthatjuk, mit akarunk csinálni, hanem azt is, hogy meg is tudjuk azt csinálni. A valahová tartozás igénye a másokhoz való kapcsolódásra, a másokkal való tör?désre, a mások tör?désének elfogadására vonatkozik, ami tulajdonképpen a köt?désr?l szól. Az elmélet szerint tehát a társakkal való kapcsolat rendkívül fontos tényez?je a jóllét érzésének.Ezek az elképzelések az ?si kultúrákban is megjelennek, ahol a kisgyermekek körülbelül négyéves korukig az anyjuk közelében tartózkodnak. Onnantól kezdve azonban szabadon fedezhetik fel a környezetüket más gyerekekkel, és bizonyos feladatokat is teljesíteniük kell egyedül. Ezen kultúrák mindegyikében a gyerekeknek nagyobb a szabadságuk, de a felel?sségük is, amellett, hogy magasabbak az elvárások azzal kapcsolatban, hogy mire kell képesnek lenniük. Ez azt sugallja, hogy evolúciós szempontból az önálló tevékenység, a személyes felel?sség, valamint az önállóan kezdeményezett felfedezés és tanulás ideális esetben már egészen korai életszakaszban elkezd?dik.

Gray és szerz?társai korrelációs bizonyítékokat mutatnak be – meglehet?sen sok forrásra támaszkodva –, de ez az együtt járásokra való hagyatkozás egyes kutatókat nyugtalanít. Corey Keyes, az Emory Egyetem szociológiaprofesszora szintén nem vitatja el, hogy a játék igen gazdag tevékenység a gyermeki fejl?dés szempontjából, ugyanakkor szerinte sok minden más is megváltozott az utóbbi évtizedekben. Keyes szerint ezek inkább arra engednek következtetni, hogy a játékkal töltött id? csökkenése nem jelzi, hanem okozhatja a mentális egészségi problémákat. Stephan Collishaw, a Cardiffi Egyetem professzora szerint óvatosan kell ok-okozati összefüggést levonni e tendenciák között. ? úgy látja, hogy az id?k során számos változás történt, amelyek szerepet játszhatnak a mentális zavarok terjedésében: az iskolai nyomás, az er?sen strukturált id?beosztás, a szül?k mentális egészsége, illetve a digitális technológia térhódítása. Nehéz azonban ezeket szétválasztani, és meggy?z?en bizonyítani, hogy az egyik kauzális hatással lenne a másikra.

Gray is egyetért abban, hogy ez nem csak a játékról szól. Szerinte a fiatalok társadalomban betöltött szerepér?l és a fiatalok képességeir?l alkotott általános szemlélet változott meg. „Egyre inkább azt hisszük, hogy a fiatalok inkompetensek, és nem bízhatunk abban, hogy felel?sségteljesen cselekednek. Ez pedig önbeteljesít? jóslattá válik, mert ha nem adjuk meg nekik ezeket a lehet?ségeket, a képességeik sem tudnak fejl?dni. Ez azt jelenti, hogy a gyermekeknek több lehet?séget kell adni a függetlenségre, a választásra, a társaikkal való interakcióra és az egyéni fejl?désre” – mondja a pszichológus.

Forrás: https://www.scientificamerican.com/podcast/episode/is-too-little-play-hurting-our-kids/

Hesz Rebeka