Bizonyára mindenki átélte már, amikor egy fárasztó nap után hazaérve, a fotelba roskadva, egy jó zene mellett teljesen kikapcsoljuk agyunkat és percekben belül már teljesen máshol járunk – vagy éppen ellenkez?leg, teljesen feltölt?dve és energizáltan tudjuk folytatni napi teend?inket. Bármiféle tudományos magyarázat nélkül is könnyen megállapíthatjuk, hogy a zenének van pszichológiai, biológiai hatása. Ebben a cikkben igyekszem bemutatni, hogy ezeket a hásokat miként lehet felhasználni a segít? szakmákban.

A ritmus és a dallamok iránti igény valószín?leg egyid?s az emberiség történelmével, régészek már 30 ezer évvel ezel?tti hangszert is találtak, tehát a muzsika nem csak napjainkban játszik fontos szerepet – ennek ellenére a terápiákban általában csak kiegészít? szerephez jut, önálló módszerként idehaza méltánytalanul kevesen alkalmazzák. Ennek az is lehet az oka, hogy sokak szerint a zene csupán esztétikai funkciót tölt be, és a gyógyításhoz csak a katarzison keresztül kapcsolódik. Az ezen álláspontot támogatókat ma már nehéz meggy?zni tudományos módszerekkel az ellenkez?jér?l, de ha ugyanerr?l megkérdeznének egy újk?kori sámánt, egészen bizonyosan más álláspontot képviselne. ?k már több ezer évvel ezel?tt is „zenével” gyógyítottak, pontosabban dobolással, amely segített nekik kapcsolatba lépni a szellemvilággal, ahol választ találtak a fontos kérdésekre, ezáltal segítve a törzs életét.

A zene megszámlálhatatlanul sok tényez?böl épül fel, amiket a fizika rezgézesekként azonosít. A rezgéseket regisztrálja az agyunk, és/vagy érezzük a testünkön, ezáltal vált ki különféle érzéseket avagy indít el különböz? agyi, biológiai folyamatokat. A történelemben rengeteg, különböz? zene született, amelyek más-más emberekre voltak hatással, mindegyiket más-más csoportok kedvelik, éppen ezért terápiás alkalmazása is rendkívül szerteágazó.

Alapvet?en elkülöníthetjük a hangterápiákat a zeneterápiáktól. El?bbiben csak pár darab hangszert szólaltatnak meg és a dallamok is kevésbé cizelláltak, utóbbiban általában komplett zenem?vek játsszák a f?szerepet, több különböz? hangszerre írt, el?re megkomponált zenedarabok formájában. A hangterápiákban jellemz?en ?si kultúrák népi hangszereit alkalmazzák, mint például  sámándob, djembe (ejtsd:dzsembe), tibeti hangtálak, kínai gongok, didgeridoo (ejtsd:didzseridu) stb. Itt nemcsak a hallott hangnak van gyógyító hatása, hanem a rezgés fizikailag is ingerli testünket – azáltal, hogy a szervezetünkben lév? nagy mennyiség? víz átveszi ezeket a rezgéseket, így testünk „egy hullámhosszra kerül” a hangokkal. Ezeket a hangszereket általában a zeneterapeuták vagy a népi gyógyítók szólaltatják meg, de más foglalkozásokon fontos szerep jut a páciensek zenei produktivitásának is.    

A zeneterápiák csoportosításának egy másik lehetséges módja, ha a résztvev?k aktivitását tekintjük kiindulópontnak – ez alapján megkülönböztethetjük a receptív és az aktív zeneterápiát. Receptív alkalmazásakor a hallgató passzív befogadó szerepet tölt be, ahol a zenei élmény megtapasztalása után lehet?ség nyílik a terapeutával a felmerült érzések, gondolatok, képek megbeszélésére, kibontásására. Produktív formáját általában csoportban alkalmazzák. Könny? megszólaltathatóságuk miatt általában a ritmushangszereké a f?szerep, de gyakran alkalmaznak furulyát, gitárt, xylofont, zongorát is. Sok pszichológiai zavarnál a páciens nehezen fogalmazza meg gondolatait, esetleg szociálisan izolálódott tásaitól, a közös zenélés segíthet megkönyíteni ezen gátak ledöntését, ebben áll a módszer létjogosultsága a klinikai gyakorlatban. Vannak olyan terápiák is, amelyek a m?vészet több ágát egyesítik, ezeket komplex terápiáknak nevezzük. Ennek lényege, hogy a muzsika által kiváltott érzéseket, gondolatokat más képz?m?vészeti területeken fejezik ki, majd ezek után közösen megbeszélik az átélteket.

Mivel mindannyian különbözünk egymástól és különböz? zenéket kedvelünk, amelyek más-más hatást váltanak ki bel?lünk, a zeneterápiák alkalmazhatóságának csak a kutatók fantáziája szab határt – mégis van pár olyan terület, ahol kiemelt sikereket értek el. Jelent?s javulást tapasztaltak olyan személyeknél, akiknél a szóbeli (verbális) kifejez?készségek nem m?ködnek megfelel?en, például autista vagy magatartászavarral küzd? gyermekeknél, schizofréneknél, szenvedélybetegeknél, neurotikusoknál. Egyes agyi elváltozásoknál is gyógyítóan hathat a zene, a ma még gyógyíthatatlan Alzheimer-kórban szenved?knél is életmin?ség-javulást regisztráltak. Ezen betegek terápiába vonása nehéz, de a csoportos zeneterápiára szívesen jártak, az általuk ismert zenék hatására felidézték fiatalkori élményeiket, hangulatuk javult, szociális interakcióik megnövekedtek, s?t még az újonnan megismert dalok dallamát is fel tudták idézni. Különb?z? agyér-megbetegedések utáni felépülés id?tartamát vizsgáló finn kutatók megállapították, hogy azok a betegek, akik naponta egy-két órát zenehallgatással töltöttek, hamarabb rehabilitálódtak, mind a verbális, mind a figyelmi folyamatokat tekintve. Meglep? eredmény, hogy nemcsak az agyi és pszichológiai problémák kezelésében értek el javulást. Az Amerikai Szívgyógyász Társaság vizsgálatai szerint a vérnyomás-problémával küzd? id?s emberek szisztolés vérnyomása csökkent, mivel a kísérletben három hónapig hetente három alkalommal Mozartot hallgattak, vagy az óceán hullámainak hangját.

Amint azt a kutatások és esettanulmányok is bizonyítják, a zeneterápiát a klinikai gyakorlat több területén lehet alkalmazni, de hatékonyabb alkalmazásához újabb és átfogóbb kutatásokra lenne szükség. Vajon a zenének vannak-e olyan tulajdonságai, amelyek determinálják, hogy hallgatása közben mit fogunk érezni, milyen specifikus képzeleti képek jelennek meg? Valószín?leg még számos olyan terület létezik mind a pszichológiában, mind más területeken, ahol hasznosnak bizonyul a muzsika. Esetleg a zenének van hatása az autóvezetésre? Miért telik gyorsabban a munkaid?, ha be van kapcsolva a rádió, vajon csak a kedvünk lesz jobb, vagy id?érzékünket is befolyásolja? A véget nem ér? megválaszolatlan kérdések helyett azonban álljon itt egy idézet a m?vészetr?l André Malraux-tól:

 „Be kell vezetni a m?vészet módszereit az életbe, nem azért, hogy m?vészetet csináljunk az életb?l, ó, dehogyis! Hanem hogy életet csináljunk a m?vészetb?l.”

Irodalomjegyzék 

Bartha Árpád (1996): A zene és költészet „gyógyító” hatásai – Egy komplex „m?vészet-terápiás” kísérlet vázlata és eredményei. Pszichoterápia, 5 (2), 177-182.

Bower, G. H. – Forgas, J. P. (2003): A hangulatok szerepe az emlékezésben. In: Forgács József (szerk.): Az érzelmek pszichológiája, Kairosz Kiadó, Gy?r

Csíkszentmihályi Mihály (1997): Flow. Az áramlat – A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Fekete Sándor – Tényi Tamás (1993): Zeneterápia és pszichiátria. Pszichoterápia,
2 (2), 93-99. 

Szabó Csaba – Nagy Katalin – Takács András (2001): A folyamatos dobolás segíti a módosult tudati állapot létrejöttét. In: Pléh Csaba – László János – Oláh Attila (szerk.), Tanulás, kezdeményezés, alkotás, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 81-88.

Szabó Csaba – Nagy Katalin – Takács András (2002): A transz jegyei a verbális beszámolókban. Utazások az alsó világban dobbal és dob nélkül. In: Csonka-Takács Eszter – Czövek Judit – Takács András (szerk.), Mir – susné – hum: Tanulmánykötet Hoppál Mihály tiszteletére, Akadémiai Kiadó, Budapest, 920-931.

Tardy József (1996): Zene és imagináció. Pszichoterápia, 5 (6), 367-372.

Tényi Tamás – Goldstein Eszter – Pogány Ildikó (1996): A Self-koherencia hiánya és korrekciója zenei élmények közegében. A Self-szervez?dési megközelítés. Pszichoterápia, 5 (3), 183-186.

Vas József (1998): A zenei élmény és Stern elmélete a self - érzet fejl?désér?l. Pszichoterápia, 7 (1), 17-23.o.

A pályamunka szerz?je a Kossuth Lajos TudományegyetemBölcsészettudományi Kar pszichológia szakának negyedik évfolyamos hallgatója