Havanna-szindróma: mi állhat a titokzatos tünetek mögött?

2016 végén a Kubában tartózkodó amerikai diplomaták és családtagjaik számos neurológiai tünetr?l számoltak be, beleértve a szédülést, fejfájást, hányingert, halláscsökkenést és koncentrációs nehézségeket, miután egy igen er?s hangingernek voltak kitéve az otthonuk körül. A tünetegyüttes a Havanna-szindróma elnevezést kapta, és érthet? módon jelent?sen megzavarta az USA és Kuba kapcsolatát.

Kongresszusi meghallgatások kezd?dtek a feltételezett támadásokról, melyek egyeseknél akár évekig tartó tüneteket is okoztak. Azóta más országokból is – például Kínából, legutóbb Ausztriából – érkeztek jelentések hasonló tüneteket mutató emberekr?l, mely eseteket az amerikai kormány „rendellenes egészségügyi eseményeknek” (AHI: anomalous health incidents) nevezte el.

A tünetek hirtelen megjelenése óta tart a szakmai vita a lehetséges okokról, és számos elmélet született a növényvéd? szerek ártalmas hatásaitól kezdve a tömegpszichológián át egészen a tücskök ciripeléséig. Most azonban egy új kutatás nyomán, mely két átfogó vizsgálatot mutat be, sokan úgy gondolják, hogy pont kerülhet az i-re a lehetséges okokat illet?en. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) által végzett kutatások idén márciusban közzétett részletes eredményei alapján az érintett személyek ugyanis nem mutatnak olyan klinikai tüneteket, és agyi képalkotó eljárásokkal sem sikerült feltárni semmilyen olyan eltérést, amelyek pontos magyarázatot adnának ezekre a nagyon változatos tünetekre.

Hirdetés

Az els? vizsgálat során a kutatók Leighton Chan rehabilitációs orvos szakért? vezetésével 86 rendellenes egészségügyi eseményt átélt embert vizsgáltak, 42 n?t és 44 férfit. A résztvev?k amerikai kormányzati alkalmazottak és családtagjaik voltak, akik olyan helyszíneken tartózkodtak, amelyek mindegyike szerepelt a Havanna-szindróma kitörésér?l szóló jelentésekben (mint például Kuba, Kína, az USA és Ausztria egyes részei). Az érintett résztvev?k mintegy egyharmada nem tudott dolgozni a tünetei miatt. A hallás, az egyensúly, a kogníció, a látás és a vérkép klinikai vizsgálatának eredményeit összevetették 30 hasonló munkaképesség?, de tünetmentes személy eredményeivel, és ezek alapján a kutatók azt találták, hogy a két csoport között az egyetlen jelent?s különbség a fáradtság, a stressz és a depresszió fokozott tünetei voltak, melyek az önbevallás alapján a Havanna-szindrómás személyeknél jelentkeztek.

A második vizsgálat során, melyet Carlo Pierpaoli vezetett az NIH Biomérnöki Intézményében, az agyi képalkotó eljárások eredményei alapján szintén nem találtak jelent?s különbséget az érintett személyek és a kontrollcsoport között, sem az agy szerkezetében, sem m?ködésében. Az eredmények összecsengenek, függetlenül attól, hogy az esetek melyik helyszínen történtek. Az érintett személyek körében az egyensúlyi problémák voltak a legmarkánsabb panaszok: a vizsgálatok során a szindrómában érintettek több mint negyedénél jelentkeztek. A tartósan fennálló poszturális-perceptuális szédülés ezen esetei olyan agym?ködési zavarra utalnak, amely az NIH kutatói szerint akár küls? sérülésekhez, akár pszichés zavarokhoz is köthet?.

A kutatás publikálását megel?z?en az Egyesült Államok Hírszerz? Közössége is közzétett egy jelentést, mely szerint a tünetek nem külföldi támadások következményei voltak. A jelentés szerint sokkal valószín?bb, hogy korábbi tünetekhez, stresszhez, környezeti nehézségekhez és egyéb „társadalmi tényez?khöz”, például a tömegpszichológia jelenségéhez köthet?k.

2017-ben, amikor a Havanna-szindróma el?ször megjelent a hírekben, a tudósítások nagyrészt azt feltételezték, hogy „szonikus fegyverek” játszottak szerepet a tünetek kialakulásában. Egy évvel kés?bb a hírportálok „mikrohullámú” fegyvereket gyanítottak a háttérben. Egy 2018-as, az amerikai külügyminisztérium által támogatott jelentés, amelyet csak évekkel kés?bb hoztak nyilvánosságra, kétségbe vonta azokat az elméleteket, melyek szerint a sérüléseket bármilyen elektromágneses hatás okozta volna.

Robert E. Bartholomew orvos-szociológus, a Havana Syndrome: Mass Psychogenic Illness and the Real Story Behind the Embassy Mystery and Hysteria cím? könyv társszerz?je szerint az esetek klasszikus tömegpszichológiai módon bontakoztak ki: magas státuszú egyének (hírszerz? munkatársak) meglehet?sen stresszes környezetben (az Egyesült Államok kubai nagykövetségén) szokatlan tünetekr?l számoltak be, aminek következtében a riadalom továbbterjedt a tágabb közösségekbe is (a nagykövetségekre világszerte). „Az NIH tanulmánya egyértelm?en felhívja a figyelmet a klasszikus egészségügyi problémák szerepére a rendkívüli stressznek kitett populációban – mondja Bartholomew. – Itt az ideje, hogy magunk mögött hagyjuk ezt az epizódot, levonjuk a tanulságokat, és továbblépjünk.”

Azonban nem mindenki üdvözli jó szívvel az új kutatási eredményeket. Mark Zaid több jelenlegi és korábbi szövetségi tisztvisel?t, valamint családtagjaikat képvisel? ügyvédként megkérd?jelezi az NIH vizsgálati eljárásának etikusságát, mondván, a részvételt a kezelés feltételének tekintették. (Chan határozottan vitatta ezt a felvetést egy tájékoztatón.) Zaid szerint az amerikai kormány tudatosan kihasználja a területen megmutatkozó tudományos hiányosságokat, hogy – szerinte tévesen – tagadják a Havanna-szindróma tüneteinek létezését.

A Pennsylvaniai Egyetem egészségügyi fizikusa, Kenneth Foster szerint a mikrohullámú fegyverek használatának lehet?ségét nem lehet kizárni, hiszen létezik olyan technológia, mellyel mechanikus zavarok idézhet?k el? a vesztibuláris rendszerben.

A vita ebben a tekintetben tovább folytatódik, bár az mindenképpen megnyugtató, hogy a rendellenes egészségügyi eseményeket átélt emberek nem szenvedtek tartós agykárosodást.