A baby blues hátterében a szülést követ? óriási hormonális változások és a mellbevágóan új élethelyzethez való alkalmazkodás áll. Azonban egyes esetekben a tünetek hetek múltán is éppúgy fennmaradhatnak vagy fokozódhatnak. Ilyenkor már szülés utáni depresszióról (posztpartum depresszió) beszélünk. Magyarországon évente hozzávet?leg 90 000 szülés történik, és a szül?k 10-15%-a, vagyis évente átlagosan 15 000 édesanya szenved posztpartum depresszióban.

Amikor egy friss édesanyára gondolunk, akkor többnyire egy boldog, hálás n?t látunk magunk el?tt, ahogy a babaillatú párnák közt dédelgeti szundikáló újszülöttjét. Ha már mi magunk is szül?k vagyunk, vagy láttunk testközelb?l friss szül?ket az els? heteikben, akkor bizony tudjuk, hogy a fenti kép többnyire ennél árnyaltabb. Kialvatlanság, hormonális változások, érzelmi instabilitás jellemz? leginkább, amiben a szül?k próbálják kitalálni, hogy a kisbaba aktuálisan éppen miért ordít. Ez a káosz bár nagyon nehéz tud lenni, mégis van benne valami szívmelenget?en gyönyör?. De mi van akkor, ha ezt a pozitív érzést épp az újdonsült édesanya nem érzi? Ha minden napját a szorongás, a b?ntudat, a szégyen határozza meg? Ha kiüresedettnek érzi magát, vagy nem tud felülkerekedni az anyaszereppel kapcsolatos félelmein? Ilyenkor er?s támogatásra, ért? odafordulásra van szüksége, miel?tt a szülés utáni depresszió teljesen maga alá gy?ri. 

Ennek ellenére sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy a pszichés nehézségekkel küzd? újdonsült édesanya titkolja, közvetlen környezete pedig bagatellizálja a nehéz érzéseket, mondván, ez csak a hormonok játéka, vagy még meg kell szoknia a megváltozott hétköznapokat. S?t, a külvilág sokszor cinikus megjegyzéseket is tesz, „mamahisztinek” tekinti a tüneteket, hiszen egy fiatal anyukát valami oknál fogva a társadalom mindig boldognak, elégedettnek, kiegyensúlyozottnak szeretne látni.

Posztpartum depresszió esetében, az olyan általános hangulati tüneteken túl, mint szorongás, kiüresedettség, kilátástalanság, értéktelenség vagy szégyen érzése, a baba gondozásával összefügg? tünetek is megjelennek, mint az anyaszereppel kapcsolatos félelmek, a baba iránti túlzó aggodalom vagy éppen az iránta mutatott teljes érdektelenség.

A szülés utáni depresszió kialakulásának hátterében számtalan ok húzódhat. Az egyik legjelent?sebb kockázati tényez? a genetikai érintettség, valamint a korábban megjelent hangulati zavarok vagy depressziós epizódok. A betegség kialakulása valószín?bb azoknál a n?knél, akiket valamilyen stresszes életesemény vagy trauma ér a várandósságuk id?szakában vagy a szülés után, de hajlamosító tényez? az alacsony önértékelés és az anyaszereppel kapcsolatos fokozott szorongás. Valamint dönt? szerepe van a kismama környezetének is, hiszen a depresszió megjelenése lényegesen valószín?bb azoknál a n?knél, akiknek alacsony a társas támogatottsága, vagy párkapcsolati problémákkal küzdenek a várandósság, illetve a szülés utáni id?szakban.

Ha szülés utáni depresszióra gyanakszunk magunk vagy hozzátartozónk esetében, mindenképpen érdemes miel?bb szakember segítségét kérni, hiszen pszichológiai és pszichoterápiás módszerekkel, súlyosabb esetben gyógyszeres kezeléssel rendkívül hatékonyan gyógyítható betegségr?l beszélünk. Ennek ellenére sajnos mégis azt látjuk, hogy a posztpartum depressziót stigmatizáló hatások miatt nagyon gyakran maradnak megfelel? támogatás nélkül az anyukák. Különösen igaz ez azokban a társadalmi csoportokban, ahol a mentális egészséggel kapcsolatos problémák egyébként is tabunak számítanak, így a mentális jóllétre mint valami magától értet?d?, készen kapott dologra tekintenek. Ezekben a közösségekben drasztikusan alacsony a hajlandóság a szakszer? segítség igénybevételére posztpartum depresszió esetében is. Ugyanakkor általánosan elmondható, hogy a szülés utáni depresszióban szenved?k, társadalmi csoporttól függetlenül, tartanak attól a megítélést?l, hogy rossz vagy alkalmatlan anyának tartják ?ket, így szégyellik és leginkább titkolni próbálják depressziós tüneteiket. Fisher 2019-es kutatása a témában egyértelm?en megmutatta, hogy a posztpartum depresszióban szenved? n?k félelme a társadalmi megítélést?l drasztikusan rombolja az aktuálisan egyébként sem túl stabil pszichés jóllétüket, és az esetek dönt? többségében megakadályozza, hogy segítséget kérjenek. Sajnos így megfelel? támogatás nélkül maradnak, miközben állapotuk tovább romlik.

A várandósság id?szakában édesanya és magzata testi-lelki szimbiózisban él együtt, mely a születés után a kisbaba fejl?désével szépen fokozatosan enyhül, de az els? két év kiemelten érzékeny id?szak ebb?l a szempontból. Fontos tudnunk, hogy a szülés utáni depresszió nemcsak az édesanyára, de a csecsem? fejl?désére is súlyos hatással lehet, így egy titkolt, bagatellizált vagy hisztinek tekintett állapot nemcsak az anya egészségét, de a csecsem? egészséges fejl?dését is veszélyezteti.

A korai anya-gyerek kapcsolatra és köt?désre is dönt? hatással lehet a depresszió, hiszen egy csecsem? az els? hónapokban még kizárólag édesanyja által képes meghatározni saját magát, és minden ?t ér? bizonytalan helyzetben az édesanyjától várja a választ. Ha ilyenkor egy szorongó, túlzóan érzékeny, terhelt vagy érzelmileg elérhetetlen anya reakcióit kapja, az hosszú távú fejl?dési és köt?dési zavarok kialakulásához vezethet. Hammen kutatásaiból már több mint harminc éve tudjuk, hogy a szülés utáni kezeletlen depresszióban szenved? anyák gyermekei maguk is depressziós tüneteket fognak megélni 20 éves koruk el?tt, illetve negatívabban reagálnak a stresszre, és bizonytalan köt?dési stílus jellemzi ?ket. A posztpartum depresszió a korai fejl?dési problémák egyik leggyakoribb oka. Az anyák kevésbé érzékenyen reagálnak csecsem?jük szükségleteire, aminek következtében a babák válaszadási hajlandósága, valamint igényeik ösztönszer? kommunikálása nagymértékben csökken. Így a depresszió nehezíti vagy akár el is lehetetleníti az olyan alapvet? gondozási tevékenységeket is, mint a táplálás, az alvási rutin kialakítása és a kisbaba körüli biztonság megteremtése. Összességében tehát az anya posztpartum depressziója magában hordozza a gyermek kognitív, érzelmi és szociális fejl?dési zavarainak lehet?ségét.

Egy édesanya, ha pszichés problémákkal küzd is, ösztönösen a legtöbbet, legjobbat szeretné megadni gyermekének, ez azonban posztpartum depresszió esetében sokszor nagyon akadályozva van, ami csak még tovább fokozza az anyuka szorongását és b?ntudatát. Bár egy kicsi baba édesanyjaként sokszor azt érezzük, hogy saját igényeink, vágyaink, nehézségeink sokadrangú tényez?k lettek, így nemcsak háttérbe szorítjuk az önmagunkra való odafigyelést, de nem is érezzük annak igazi létjogosultságát. Sokszor túlél? üzemmódba kapcsolva szinte észre sem vesszük testünk vagy lelkünk jelzéseit, hiszen minden sejtünket kisbabánk szolgálatába állítjuk. Azonban nagyon fontos lenne alkalmanként tudatosan teret engedni saját érzéseink és megéléseink átértékelésének. Próbáljuk olykor tudatosan szondázni magunkat, és feltenni magunknak a kérdést, hogyan is vagyunk igazából. A felmerül? gondolatainkat vagy nehézségeinket pedig beszéljük meg valakivel, akiben megbízunk, és ha szükséges, ne féljünk segítséget vagy szakembert keresni, hiszen akkor tudjuk megadni a gyermekünknek azt, amit szeretnénk, ha mi magunk is jól vagyunk. Ne feledjük: a gyermekünkr?l való gondoskodás az önmagunkról való gondoskodással kezd?dik! 

Fontos még kiemelni a hozzátartozók szerepét és felel?sségét is. Ha úgy látjuk, hogy az újdonsült anyuka nehéz érzésekkel, megélésekkel küzd, próbáljuk megérteni és elfogadni, hogy az anyává válás nem minden esetben könny?, rózsaszín álom, a lehangoltság, kiüresedettség, félelem pedig nem mindig a hormonális változások eredménye. Ha az ítélkezés helyett tudjuk ?t ért? figyelemmel hallgatni, gondoskodással, odafigyeléssel támogatni abban, hogy segítséget kérjen, hozzátartozóként máris sokat tettünk az anya és a baba testi-lelki egészségéért. Számtalan kutatás rávilágított arra, hogy a családi támogatás már önmagában csökkentheti a szorongásos és depressziós tüneteket, valamint arra is, hogy a posztpartum depresszióban szenved? n?k dönt? többsége érzi úgy, hogy szívesen beszélne állapotáról akkor, ha ehhez megfelel? támogatást kapna környezetét?l. A szülés utáni depresszió sajnos egy végtelenül bizonytalan és kiszolgáltatott id?szakban érkezik, de a társas támogatás ereje és a szakszer? segítség gyors gyógyulást hozhat.