Fantáziakapcsolatok az online térben

„Írjon nekem, Emmi. Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel” – írja Daniel Glattauer Gyógyír északi szélre cím?, 2006-ban megjelent regényében, melynek f?szerepl?i Emmi Rothner, egy 40 éves könyvel? és Leo Leike 45 éves újságíró. A két f?szerepl? e-mailen ismerkedik meg, miután Emmi véletlenül rossz címre küldi el el?fizetése lemondását.

A levélváltás során Emmi és Leo egyre közelebb kerülnek egymáshoz, végül egymásba szeretnek. A két f?szerepl? élethelyzete, a távolság, valamint ismerkedésük sajátos körülményei is megnehezítik a kapcsolatukat. A regény a szerelem és a veszteség témáját járja körül, mert Emmi és Leo a személyes találkozáskor rájönnek, hogy a kapcsolatuk nem olyan, mint amilyennek a levélváltás során t?nt. Vajon mit?l függ, hogy a való életben is m?köd?képesek az online térben kialakult kapcsolatok? Hogyan alakul az online ismerkedések dinamikája, és egészséges-e beleszeretni valakibe, akit csak e-mail- vagy chatüzenetekb?l ismerünk?

Hirdetés

Virtuális ismeretség: a találkozás el?szobája?

Az online világ megváltoztatta a kapcsolatainkat, és átrajzolta az ismerkedés eddig megszokott menetét, hiszen sokkal könnyebben találhatunk lehetséges partnereket, mint bármikor korábban. Az sem lehetetlen többé, hogy olyan partnerrel alakítsunk ki mély és bens?séges kapcsolatot, aki a világ túlsó felén él. Ha a kapcsolat dinamikája egészségesen alakul, el?bb-utóbb megjelenik az igény arra, hogy a való életben is találkozzunk – így pedig valódi, hús-vér kapcsolattá alakulhat az online ismeretség. Egyre gyakoribb azonban az a jelenség, hogy bár a két fél sosem találkozott (és talán nem is fog) személyesen, érzelmeik mégis nagyon intenzívek, és a helyzethez képest túlzók.

Elvágyódás a valóságból

Persze a romantikus elképzelések, az ismeretlen másik fél idealizálása és a fantáziakapcsolatok korántsem 21. századi jelenségek. Természetünkb?l adódóan szeretünk álmodozni. Ilyenkor reménybeli partnerünket álmaink díszes ruhájába öltöztethetjük, anélkül hogy szembesülnünk kellene a való élet problémáival. Az internet el?tti id?kben sem voltak ritkák a plátói, soha be nem teljesed? kapcsolatok, csak éppen kevésbé derültek ki. Álmodozás a nyári táborban megismert ismer?sr?l, serdül?kori plátói szerelem, ami a normál pszichoszexuális fejl?dés része. Az online tér azonban azok számára, akik fogékonyak rá, életkori határok nélkül teszi lehet?vé ennek a fajta elvágyódásnak a megélését.

De vajon miért tud ennyire vonzó lenni egy kapcsolat valakivel, akit hús-vér valójában nem is ismerünk? Az online térben hatalmas a választék, és egy fotó, illetve néhány sor alapján könnyen igazinak t?nhet valaki. Akib?l kiábrándulni sem könny?, hiszen egy elképzelt világban nincsenek konfliktusok, megoldandó mindennapi problémák. Olyannak látjuk a másikat, amilyennek szeretnénk – így építjük fel néhány mozaikkockából saját fantáziavilágunk h?sét. Nem beszélve arról, hogy az idealizált társ utáni beteljesületlen sóvárgással valamiképp meg is óvjuk magunkat azoktól a sérülésekt?l, amelyek egy valódi kapcsolatban el?fordulhatnak.

Gyakori forgatókönyv az ilyen ismeretségeknél, hogy id?r?l id?re felmerül valamelyik félben a személyes találkozás igénye, de arra valahogy mégsem kerül sor. Talán mert tudat alatt mindketten félnek attól, hogy a valóság próbájának tegyék ki a kapcsolatot, és esetleg szembesüljenek azzal, hogy a vonzalmuk csak az online térben létezik, és nem állná ki a találkozás próbáját.

Aki mindig fantáziakapcsolatokba bonyolódik

Vannak, akik újra és újra belefutnak hasonló kapcsolatokba, és mindannyiszor képesek beleszeretni levelez?társukba. Ha valaki az ilyen kapcsolatokat igazinak éli meg, és nincs hiányérzete, akkor elképzelhet?, hogy köt?dési problémája van, ami miatt nem tudja megélni az intimitást. Az is lehet, hogy valódi, hús-vér kapcsolatában állandó hiányérzete van, és ezt az ?rt próbálja meg betölteni az online ismeretséggel.

Kutatások szerint bizonyos köt?dési típusú emberek hajlamosabbak lehetnek fantáziakapcsolatokba, plátói szerelembe bonyolódni.

Ilyen például az, aki ambivalensen köt?dik: vágyik a kapcsolatra, de legalább annyira tart is t?le. Szorongva szeret, éppen ezért t?nhet számára biztonságosnak az online tér. A másik fél valójában elérhetetlen, a szerelem sosem teljesedhet be, de a sérülés veszélye is kisebb. Nem beszélve arról, hogy egy-egy „szakítás” után újra ott van az online tér újabb lehet?ségekkel. Az elkerül? köt?dési típusba tartozók is hajlamosak lehetnek fantáziakapcsolatokra. Ilyenkor az érintett vágyik a kapcsolatra, de mivel tart is t?le, azt szeretné elérni, hogy ne legyen szüksége rá. Azaz a kapcsolat nélkül is tudjon létezni, és különösebben ne legyen kitéve annak a fájdalomnak, amit annak megszakadása okozna.

Mindkét esetben a gyerekkorra vezethet? vissza a köt?dési minta kialakulása: az ambivalensen köt?d? számára a hiányérzet az élet természetes része volt, hiszen azt élhette meg, hogy a szül? érzelmileg elérhetetlen, távoli. Az elkerül? köt?dés hátterében pedig érzelmileg elhanyagoló, a gyermek szükségleteit kevéssé figyelembe vev? szül?i mintázat állhat. Aki pedig gyermekkorában érzelmileg sérül, az feln?ttként is bizalmatlan marad, félni fog az elkötelez?dést?l, az intimitástól. A fantáziakapcsolatok nyújtotta hamis biztonságérzetet pedig megóv a csalódástól.

Önbizalom és önbecsülés nélkül nem megy

Sokan, akik nem tudják elfogadni magukat, szintén fantáziakapcsolatokba menekülhetnek. Bár vágynak rá, úgy érezhetik, hogy nekik nem megy a hús-vér kapcsolódás. Ezt az ?rt tölti be az online tér. Mindaddig, amíg a valódi, érett kapcsolatról nincsen tapasztalat, és annak meghittségét nem tudja az érintett személy megismerni, addig nem is tud különbséget tenni az elképzelt és az igazi kapcsolat között. El?fordulhat, hogy évekre is beleragad az online térbe, ami még inkább elszigeteli a valódi élett?l és az ott átélhet? tapasztalatoktól.

Aki ilyen helyzetben van, az nem vagy csak nagyon ritkán nyit a külvilág felé. Ha id?nként meg is teszi, akkor is mindenkit az online ideáljához mér. Így viszont az igazi kölcsönösséget nem tapasztalja meg. Nem lesz meg az a lehet?sége sem, hogy a párkapcsolati sikerekb?l és kudarcokból tanuljon. Ezzel az önbecsülése tovább romlik, ami miatt egyre kevésbé meri és akarja elhagyni az online világ adta hamis biztonságot.

Minél inkább belemerül valaki az ezáltal kínált lehet?ségekbe, annál inkább elszigetel?dik, és társas kapcsolatai is besz?külnek. Mégsem lehetetlen meghaladni a rossz mintázatot: ehhez a legfontosabb az, hogy önmagunkkal jobb, elfogadóbb viszonyt alakítsunk ki. Azaz elhiggyük, hogy értékesek, szerethet?k vagyunk, a hibáinkkal és az esend?ségünkkel együtt. Ha sikerül megtanulnunk ezt, szabadabban és önazonosabban tudunk majd másokhoz köt?dni, és esélyünk lesz arra, hogy valódi kapcsolatokat építsünk ki, átélve azok sikereit, hullámvölgyeit, boldog és kevésbé boldog pillanatait is.

MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2023/4 Identitás lapszámban megtalálható