Mit?l ilyen népszer? – avagy miért szeretnek az emberek futni?

Az emberek három csoportra oszthatók: azokra, akik imádnak futni, azokra, akik utálnak, illetve van még egy harmadik csoport is, az „irigyked?k”, akik szívesen futnának, de a legtöbbször mégis inkább otthon maradnak. A nem futók sokszor értetlenül állnak az el?tt, hogyan képes valaki hajnali 5-kor kelni azért, hogy még munka el?tt tudjon egyet kocogni, hogyan tudja magát még nyaraláskor is futásra kényszeríteni és akár futva várost nézni, vagy hogyan lehetséges az, hogy valaki egy átbulizott éjszaka után, félig másnaposan is hódolni tud kedvenc id?töltésének.

Sokan feltételezik azt, hogy minél többet pihenünk, annál boldogabbak vagyunk. Ugyanakkor nem biztos, hogy egy pizsamában eltöltött sorozatnéz?s nap vagy egy ágyba hozott reggeli mindenkit nagyobb elégedettséggel tölt el, mint 15 km-t futni reggeli el?tt és utána friss pékáruval térni haza a családhoz. Ezt a jelenséget fogalmazza meg Csíkszentmihályi Mihály* is, aki szerint életünk legszebb élményei általában nem passzív, befogadó állapotban érnek minket, hanem akkor, amikor szellemileg vagy testileg kell magunkat igénybe venni. 

Cél és értelem

Bár életünk egy jelent?s részét laptoppal és mobiltelefonnal a kezünkben éljük – a koronavírusnak hála pedig ez a százalék valószín?leg még inkább megnövekedett –, ahol gyakorlatilag minden azonnal, két kattintással elérhet?, hiszen vásárolunk, tanulunk, dolgozunk és szórakozunk ezeken az eszközökön. Mégis, még mindig szeretjük olykor a nehéz kihívásokkal járó elfoglaltságokat, ahol igenis bele kell adni apait-anyait –mint amilyen a futás is. Ezek révén lehet?ségünk adódik átélni a flow-t, azaz azt az elsöpr? örömérzetet, amit csak bizonyos tevékenységekbe történ? teljes bevonódás révén vagyunk képesek elérni.

Egészen újfajta értelmet adhat az életünknek az, hogy a futás által lehet?ségünk van új célokat kit?zni és elérni – az azonban nagyon fontos, hogy irreális elvárások helyett ezek reálisak legyenek. Sokkal könnyebb els?re rövid távú, kisebb feladatok elé állítani magunkat, mert így sokkal inkább fennmarad a motiváció. A legjobbak az olyan célok, amelyek ugyan kihívást jelentenek és er?feszítést igényelnek, ám a képességeinkhez mérten mégis elérhet?ek. Ha valaki éppen csak elkezd futni, akkor nem reális elvárás, hogy egyb?l egy maratonon vagy egy félmaratonon induljon, mert hamar elmehet a kedve, ha az edzések túlságosan megterhel?ek a számára. Els?re érdemes inkább kisebb, 5-10 km-es versenyeken elindulni, illetve napi és heti futótervet készíteni. Nagyobb sikerélménye lesz az embernek, ha néhány hét után könnyedén és mosolyogva tud már 20 percen keresztül futni, mint ha azt érzi, hogy képtelen követni a haladók számára el?írt edzéstervet. 

Közösségi élmény

Ugyan a futás alapvet?en egyéni sport, mégis sokak számára jelent társasági élményt, ami a csoporthoz tartozás érzésével jár. Noha egyedül, a gondolatainkba merülve legy?rni a távot nagyon kikapcsoló lehet, egészen másfajta élmény egy baráttal vagy klubtársakkal futni. Egyre több futócsoport alakul világszerte, ahol egyéb programokat, jótékonysági rendezvényeket is szerveznek, így lehet?ségünk van arra, hogy barátokra és hasonló érdekl?dés? személyekre leljünk. Ráadásul a sportélmény részesei lehetünk akkor is, ha mi magunk amúgy nem futunk, hiszen a versenyeken a frissít?állomásokon és a célban mindig szükség van segít?kre.  Az efféle segít? vagy önkéntes munka a karitatív tevékenységekhez hasonlóan az öröm és a hasznosság érzésével járhat, hiszen a pályán keményen küzd?k motiválása és a boldogan célba érkez?k jutalmazása saját személyes növekedésünket is el?segíti.

Stresszoldás

A futás kiválóan alkalmas a stresszoldásra, és akár még egyfajta relaxációnak is tekinthet? –egyeseknek ehhez már a tájban való elmerülés és gyönyörködés is elenged?. Bár a relaxációról és a meditációról sokaknak els?ként  a nyugodtság és a mozdulatlanság jut eszébe, ám  a futás közben a test mozgatásához és fizikai kitartásához kifejtett er? hasonló a meditáció során alkalmazott mentális er?höz. Emellett pedig mindkét tevékenységben hangsúlyos és kulcsfontosságú szerepe van a légzésnek.

A fájdalom enyhítése

Nem ritka, hogy valaki azért kezd futni vagy sportolni, hogy a fájdalmát enyhítse – szó szerint kifussa magából. Tény, hogy egy kör a futópályán vagy egy félmaraton nem fogja megoldani a problémánkat. Ám igenis sokat tud segíteni azáltal, hogy a feszültség egy részét kiadjuk vagy az életünk egy részét kontrollálhatjuk. Azt persze viszonylag kevéssé tudjuk befolyásolni, hogy a nagy szerelem ránk találjon vagy szeretett hozzátartozónk ne legyen beteg, esetleg kevesebb munkánk és kedvesebb kollégáink legyenek. Ezzel szemben a légzésünket, a hétr?l hétre kit?zött edzéstervet, a pulzusunk vagy a kilométerek számlálását igen – ez pedig felruház bennünket azzal az érzéssel, hogy életünknek igenis van olyan területe, ahol az irányítás a mi kezünkben van.

Biológiai magyarázat és függ?ség?

Kutatások igazolják, hogy intenzív testmozgás, így például a futás során nagy mennyiség? természetes -endorfin és endogén opiát keletkezik az agyban, amelyek els?sorban az örömérzetért felel?sek. Bár ennek kapcsolata a testedzésfügg?ség kialakulásával még nem tisztázott, az azonban valószín?, hogy sokak számára a futás egyfajta addikciót jelent. Nem véletlen tehát az sem, hogy a futók között számos gyógyult drogbeteget találunk. Sokan így visszaszerezhetik azt a fajta kontrollt, amit a függ?ség által elvesztettek, és a futópályán békére, megnyugvásra, újfajta, egészséges életmódra lelnek. Ha megfelel? mennyiség? és min?ség? testmozgást, futást végzünk, azzal nincs gond, hiszen köztudottan kedvez?en hat a fizikai és lelki egészségre. Probléma akkor van, ha ez a fajta mozgás már kóros méreteket ölt, s az egyén egész életét az edzés körüli gondolatok uralják, amelyek már testi és lelki tüneteket okoznak, s társas kapcsolataira is károsan hatnak. Az valóban elgondolkodtató, ha a családomat elhanyagolom, mert ahelyett, hogy velük töltenék több id?t, inkább futni megyek. Viszont, ha képes vagyok egyensúlyt tartani, és mondjuk reggel elmegyek futni, amíg a gyerekek alszanak, ett?l pedig energikusabb, jókedv?bb és türelmesebb vagyok velük egész nap, az a gyerekeimre és rám is jó hatással van. Ebben az esetben a futás egy olyan, elkötelezett tevékenység, amit szenvedéllyel csinálok és amit?l teljesebbnek érzem az életem – ennek ellenére a családi kapcsolataim még sincsenek veszélyben. 

Futás a koronavírus idején

Annak köszönhet?en, hogy a vírus következtében korlátozottak a sportolási lehet?ségek és számos edz?terem bezárt, az amúgy is népszer? sport a járvány idején talán még inkább közkedvelt lett, és az átlagosnál is több emberhez jut el. A futás sokak számára egyfajta „ürügyként” szolgálhat arra, hogy az otthonukból kimozduljanak a szabadba, így azok is futni kezdtek, akiket korábban erre nemigen lehetett rávenni.

A futóversenyek és közösségi edzések „békeid?ben” kifejezetten nagy tömegeket vonzanak, a járványhelyzetben azonban a futás társas kontextusa és a közösségi élmény elmarad.  Ugyanakkor egyre több virtuális futóversenyt rendeznek, ahol a nevezést követ?en a résztvev?knek egy megadott id?intervallumban kell az adott távot egyénileg teljesíteni. Emellett a futócsoportok továbbra is igyekeznek tartani a kapcsolatot a sporttársakkal, így az online edzések és a kit?zött edzéstervek továbbra is elérhet?ek a tagok számára, akik a virtuális térben továbbra is tudnak kommunikálni. Ezek a megoldások, ha nem is helyettesítik a korábbi légkört és az együttes edzéseket, egyféle pótlékot talán mégis nyújthatnak. (A cikk megírása óta, a járvány enyhültével újra megnyílt a lehet?ség a közös sportolásra. A szerk.)

Ésszel, mértékkel és kell? odafigyeléssel futni tehát mindenképp érdemes, mert a fizikai el?nye mellett a lelki egészségünkre is jótékony hatással van. 

*Csíkszenmihályi, M., Latter, Ph., Weinkauff Duranso, Ch. (2018). A futás öröme. Libri Kiadó, Budapest.