Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél!

Úgy érzem, elkéstem. Legutóbb viszont elsiettem. Ha balra megyek, mehettem volna jobbra, ha jobbra megyek, mehettem volna balra. Honnan tudom, hogy meddig menjek ezen az úton? Hirtelen döntsek, vagy alaposan átgondoltan cselekedjek? Ezer és ezer kérdés, melyeken rágódhatunk, de sosem fog kiderülni, mi lett volna, ha…?

Nem tudunk visszafelé élni, és sokszor túl kés?n értjük meg tetteink valódi súlyát. A múlt megváltoztathatatlan, a jöv? pedig megfoghatatlan. Választásunkkal elérünk valamit, ugyanakkor viszont le is mondunk más lehet?ségekr?l. Sokszor mondják, hogy nem szabad azon bánkódnunk, amit elvesztettünk, mert ezzel egy id?ben születik valami új, valami nagyszer?. Ez persze fordítva is igaz: miközben megvalósul egy álmunk, bezárul egy másik ajtó. Csupán a döntéseinkt?l függ, melyik irányba indulunk el. Lehet, hogy nem a legkönnyebb és a legszebb mellett döntünk, lehet, hogy egy-két zsákutcába is belefutunk – de az is lehet, hogy a célállomást ett?l függetlenül elérjük. Egy vitorlás sem tud a széllel szemben haladni, cikk-cakkban közelíti meg a célt. El?fordulhat, hogy utunk során rengeteg tapasztalattal gazdagodva rájövünk, hogy valójában már egészen más lett életünk értelme, és átrendez?dnek a fontossági sorrendek. Hiszen „a boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság” – mondta Buddha.

Hirdetés

Ez nem kudarc, hanem újraértelmezett cél!

Gyakran bánkódunk korábbi döntéseink felett, úgy érezzük, rossz fele mentünk, rosszul választottunk. A jelenben sokszor kegyetlenül kritizáljuk korábbi énünket. Pedig senki sem képes a jöv?be látni. Döntéseink helyessége a jöv?ben válik egyértelm?vé. A jelenben azért érezhetjük rossznak korábbi elhatározásunkat, mert már több tudással és tapasztalattal rendelkezünk, jobban átlátjuk az adott helyzetet, így nem is csoda, ha ennyi információ birtokában most jobb döntést hoznánk. A bánkódás helyett azonban energiánkat inkább fordítsuk a jelenre, hiszen biztosak lehetünk abban, most, több tudás birtokában megfelel? döntés születik. És mi történik, ha kés?bb rájövünk, hogy ez sem tökéletes? Változtatunk! Egy átgondolt döntés után induljunk el a jónak vélt adott irányba – de engedjük meg magunknak, hogy kés?bb mégis változtassunk az útirányon, ha úgy látjuk helyesnek.

Manapság elárasztanak minket az ingerek, rengeteg lehet?ség közül választhatunk – a döntési lehet?ség pedig növeli az észlelt kontrollt, a bels? motivációt és az élettel való elégedettséget is. S?t, már a döntés látszatának is jó hatása lehet. Ebb?l azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a lehet?ségek habzsolása boldogabbá tesz bennünket. Iyengar és Lepper kutatócsoportja a jelenséget vizsgálva a kevesebb, illetve a több lehet?ség által kiváltott pszichológiai konzekvenciákkal foglalkozott. A vizsgálati személyek számos csokoládéfajta közül választhattak. A szerz?k kimutatták, hogy a nagy választék, bár kezdetben lehet vonzó, kés?bb nagyobb megbánáshoz vezet. S?t, a lehet?ségek száma a vásárlási arányt is befolyásolja. Az élelmiszerüzletben a 6 féle lekvárt kiállító stand el?tt elhaladók 60 százaléka kóstolt, és 30 százalékuk vásárolt is a lekvárból. Ezzel szemben, amikor 24 féle ízt pakoltak ki a polcra, az emberek csupán 40 százaléka állt meg, és csupán 3 százalékukk vett a termékb?l. A döntések elnapolása nemcsak akkor valószín?bb, ha túl sok lehet?ség közül kell választanunk. Tversky és Shafir kimutatták, hogy a döntés már két alternatíva közül is nehéz lehet (mert amelyik választás az egyik szempontból jobb, rosszabb a másik szerint). Ebben az esetben hajlamosak vagyunk elhalasztani a döntést, vagy a komfortzónánkban maradva egy olyan megszokott megoldást választunk, amelyik valójában mindkét alternatívánál rosszabb.

Napról napra könnyebb!

Amíg nem tanuljuk meg a leckét, egyre-másra ugyanazt kapjuk vissza, legfeljebb más csomagolásban. Az élet figyelmeztet bennünket: el?ször csak apró kövekben bukunk fel, ám ha nem veszünk róla tudomást, egyre nagyobb k?sziklák állják utunkat. Nézzük meg, hol és mikor nem vettük észre az int? jeleket! Az önismeret fejlesztéséhez elengedhetetlen, hogy felismerjük azokat a szokássá vált, rögzült magatartásmintáinkat, amelyek nem szolgálnak minket, s?t, gátolják a boldogulásunkat. Ez persze nem megy egyik napról a másikra: türelem, tudatos odafigyelés, nyitottság és kitartás kell hozzá. El?ször valószín?leg csak a baj megtörténte után gondolkozunk. Érezzük, hogy ismét ugyanabba a hibába estünk. A következ? szakaszban viszont lehet, hogy már a folyamat közben felismerjük, nem jó irányba haladunk – de képtelenek vagyunk közbeavatkozni. De végül el?re gondolkozunk, és meg tudjuk el?zni, hogy a „jól bevált” módon reagáljunk. Sokat segíthet, ha rövid- és hosszú távú célokat t?zünk ki magunk elé, amelyek reménnyel töltenek el, lelkesítenek, és reálisan megvalósíthatók. Írjuk le ezeket, gyakran olvasgassuk, s a listát tegyük ki egy jól látható helyre. Kezdjük a rövid távú célok megvalósításával, és értékeljük a cél felé vezet? apró lépéseket is!

Vajon a bölcsesség tényleg a korral jár? Ezzel a kérdéssel foglalkozott egy amerikai tanulmány is, mely szerint az id?sebb emberek megfontoltabb és jobb döntéseket hoznak, mint a fiatal feln?ttek, akiket jobban befolyásolnak az érzelmeik. A kutatásrésztvev?inek minden egyes döntést mérlegelniük kellett, figyelembe véve, hogy az milyen hatással lesz a jöv?beni választási lehet?ségekre – éppúgy, mint a mindennapi életük során. Az eredmények szerint az egyetemista vizsgálati személyek gyorsabban hoztak döntéseket, amikor a választások azonnali jutalomhoz vezettek. A 60 és 80 év közöttiek azonban jobban teljesítettek a stratégiai döntések meghozatalában, a közvetlen és a távolabbi el?nyök felmérésében. Ezek után gondolhatnánk, hogy az évek során szerzett tapasztalatok tényleg bölcsebbé tesznek bennünket – ám ki kell ábrándítanom Önöket. A különbséget a kutatók egy bizonyos agyterület romlásával magyarázzák. A fiatalabb korosztály a döntéshozatalban az agy úgynevezett ventrális striátum nev? területét használja, mely a közvetlen jutalmazással áll kapcsolatban. A kor el?rehaladtával azonban ennek a területnek a teljesítménye romlik, s id?sebb személyeknél a döntésnél a kiesett funkció ellensúlyozására a prefrontális (homloklebeny el?tti) kéreg is aktivizálódik, amely pedig a racionális, megfontolt gondolatok helye.

Csak egyszer élünk!

Az id? visszafordíthatatlan, s félünk az elmúlástól. Felel?sek vagyunk az elfecsérelt id?ért és lehet?ségekért, jogunkban áll autonóm módon élni. Válaszolnunk kell az utunkba kerül? életeseményekre – ha kell, igent, de ha kell, nemet kell mondanunk. Döntéseink során bátran hagyatkozzunk bels? megérzéseinkre, objektív információinkra, lehet?ségeinkre. Ne engedjük, hogy a múlt fogva tartson, hogy a megszokás, az el?ítéleteink, az önmagunkról alkotott téves elképzelések vagy gyerekkori sérelmeink befolyásoljanak minket. Nem kell addig várnunk, míg a halálos ágyunkon rájövünk, hogy mit tehettünk volna másképp. Változtassunk a dolgokon – tegyük meg minél el?bb, ha lehet, már most!

Dr. Látos Melinda – egészség szakpszichológus, az elméleti pszichoanalízis doktora

2020-01 lapszámban megtalálható