A digitális érzelemszabályozás és veszélyei

A ‘hisztik’ és érzelemkitörések a gyermekkor természetes és szükséges velejárói – bármilyen kellemetlenek is legyenek akár a környezet, akár a gyerek számára. Az azonban, hogy miként kezeljük ezeket a helyzeteket, komoly hatással van a gyerekek érzelmi fejl?désére. A gyerekek életük els? néhány évében rengeteget tanulnak az önszabályozásról – vagyis az egyes helyzetekre adott érzelmi, kognitív és viselkedési reakciókról.

A kisgyermekek körében a digitális eszközhasználat rohamos mértékben növekszik. A gyerekek egyre korábban találkoznak a képerny?kkel, és szabadidejük jelent?s részét képerny? el?tt töltik – többet, mint a szabadban vagy más, nem digitális tevékenységek során. A járvány el?tti kutatások szerint az óvodáskorú gyermekek naponta átlagosan 1,5–2,5 órát töltöttek képerny? el?tt, ez az id? azonban a világjárvány idején további egy órával emelkedett. Az elektronikus média és a digitális eszközök széles kör? használata még a feln?ttek kognitív m?ködésére, érzelmeire és mentális egészségére is hatással lehet. A kisgyermekek azonban, akiknek agya és kognitív folyamatai még rendkívül plasztikusak, potenciálisan sebezhet?bbek ezekre a hatásokra.

Hirdetés

Egy nemzetközi kutatócsoport magyar kutatókkal együttm?ködésben azt a jelenséget vizsgálta, amikor a gyermekek frusztrációját, hisztijét a szül?k digitális eszközökkel próbálják megel?zni vagy csillapítani. Egyre gyakoribb ez a jelenség, hiszen rövid távon igen hatásosnak bizonyul: a gyerekeket lekötik a digitális tartalmak – legyen szó telefonról, tabletr?l vagy számítógépr?l –, ezáltal elterel?dik a figyelmük és látszólag megnyugszanak. A tanulmány azonban óva inti a szül?ket ett?l a módszert?l.

Bár a negatív érzelmek digitális eszközökkel való érzelemszabályozása rövid távon hatékony lehet, hosszú távon gátolhatja a gyermek önszabályozó képességeinek fejl?dését, ami gyengébb önkontrollhoz és nehezebb dühkezeléshez vezet. A kutatás eredményei szerint azoknál a családoknál, ahol a szül?k gyakran alkalmazták a digitális érzelemszabályozást, a gyerekek egy évvel kés?bb gyengébb indulat- és érzelemkezelési készségeket mutattak. Mindez kés?bb fokozott digitális eszközfügg?séghez, problémás médiahasználathoz, „képerny?id?-hisztikhez” vezethet.

Könny? tehát egy negatív spirálba belekeveredni. Érthet?, hogy szül?ként szeretnénk megóvni gyermekeinket a rossz érzésekt?l. Mégis nagyon fontos, hogy megtapasztalják a negatív érzelmeket is, mert csak így tudják megtanulni, hogyan kezeljék azokat. Ezért ne próbáljuk mindenáron elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek negatív érzésekkel vagy frusztrációval járhatnak. Konok Veronika, az ELTE Alfa Generáció Labor kutatója és a tanulmány szerz?je szerint a gyermekeknek ebben a tanulási folyamatban a szül?k segítségére van szükségük, nem pedig egy digitális eszközére.

Hogyan tudom támogatni a gyermekemet ilyen helyzetekben?

Már önmagában az is rengeteget segít, ha egyszer?en csak jelen vagyunk. Legyünk ott velük, segítsük ?ket át a nehéz érzéseken. Ismerjük el, validáljuk és nevezzük is meg az érzéseket, tükrözzük vissza, mi az, amit érezhet (pl. “Látom szomorú vagy, mert…, Most nagyon mérges lehetsz, hiszen…”). Egy gyerek ezáltal meg tudja tanulni, milyen érzelmei vannak, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy következ? lépésként szabályozni is tudja majd azokat. Ezek a helyzetek neki sem kellemesek, ezért szüksége van egy olyan feln?ttre, aki elismeri rossz érzéseit, ugyanakkor biztosítja ?t afel?l, hogy át tudnak lendülni ezen.

Ilyenkor szüksége lehet testi közelségre, legyünk vele egy szinten, guggoljunk le hozzá, öleljük át (ha hagyja!) Ha ellök, eltol magától, tartsuk ezt is tiszteletben, de maradjunk a közelben, és figyeljünk, hogy se magát, se a környezetét ne bántsa. Ha kicsit megnyugodott, megpróbálhatunk újra közeledni.

A digitális eszközök kétségtelenül megkönnyíthetik a mindennapokat, de nem helyettesíthetik a szül?i jelenlétet és kapcsolódást. Amikor a gyerekek érzelmeikkel küzdenek, valójában nem egy képerny?re, hanem egy biztonságot adó feln?ttre van szükségük. Jelenlétünkkel és elfogadásunkkal a legfontosabb dolgot adhatjuk nekik: megtanítjuk, hogy az érzéseiket nem elnyomni kell, hanem megélni, kezelni, feldolgozni.

forrás:

Konok, V., Binet, M.-A., Korom, P., Pogány, Á., Miklósi, Á., & Fitzpatrick, C. (2024). Cure for tantrums? Longitudinal associations between Parental Digital Emotion Regulation and children’s self-regulatory skills. Frontiers in Child and Adolescent Psychiatry, 3.