A n?i szerepek és gyermekvállalás a XXI. században

Bartha Attila a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) docense és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos f?munkatársa. Kutatási területei a gazdaság- és szociálpolitika és a populizmus kapcsolata, valamint a jóléti rendszerek reformja az id?söd? társadalmakban. Bartha Attilával a XXI. századi hazai és nemzetközi gyermekvállalási tendenciák társadalmi hátterér?l beszélgettünk. Ez egy PR cikk, amely a Magyar Nemzeti Bank támogatásával született.

Fotó: Getty Images Hungary

A XXI. században más irányba tolódott el a modern társadalmi berendezkedés, mint évtizedekkel korábban. Manapság még kijelenthet?, hogy családalapú társadalomról beszélhetünk? Hazánkban hogyan alakul a gyermekvállalás id?zítése?

Ma Magyarországon már nem általános a klasszikus családmodell. Ennek oka egyrészt a válások magas aránya és az egyszemélyes háztartások nagy száma. Másrészt hazánkban, illetve általában a fejlett nyugati típusú társadalmakban megn?tt azoknak a n?knek a száma, akik fels?fokú végzettséggel rendelkeznek, gyermeket szeretnének, a gyermekvállalásban viszont komoly nehézségekbe ütköznek. Ennek hátterében az áll, hogy a társadalmilag lényegesen kés?bbre tolódott gyermekvállalási szándékot a biológiai változások csak nagyon kis mértékben tudták lekövetni.

Ha egy pár a n? 40 éves kora körül vállalja els? gyermekét, majd az ? gyermekük szintén a kés?i gyermekvállalás mellett dönt, akkor a kutatási eredmények szerint alapvet?en változnak meg a családon belüli hagyományos generációk közötti kapcsolatok. Legtöbb esetben egy 80 éves korú nagyszül? már nincs olyan egészségi állapotban, hogy rendszeresen aktívan részt tudjon venni az unokái életében, ami más generációk közötti viszonnyal jár, mintha korábban, 60-70 éves korában találkozna egy ember a nagyszül?i örömökkel. Kevésbé tudnak segít? szerepet vállalni a gyermeknevelésben, a korábbi évtizedekben szinte általános generációs együttélés, a generációk régebben szokásos tehermegosztása kevésbé m?ködtethet?. Osztrák kutatók rendkívül sokat foglalkoznak az utóbbi években az úgynevezett aktív id?södés témával. Ennek háttere, hogy n?tt az emberek várható élettartama, és ezzel párhuzamosan n?tt a nyugdíjba vonulási korhatár is. Az aktív élettartam és a jó egészségügyi állapot viszont nem tolódott ki ehhez hasonló mértékben. Ebben is megfigyelhet? tehát egy biológiai korlát, csakúgy, mint a kés?i gyermekvállalás esetében.

Más európai jóléti társadalmak viszonylatában, hogyan alakul a gyermekvállalás id?zítése?

Amit a családmodellek változása, a gyermekvállalás id?zítésével összefügg? társadalmi dinamika tekintetében Magyarországon tapasztalunk, általános folyamat. Ráadásul nem csak a nyugati társadalmakban, hanem az ázsiai társadalmakban is megfigyelhet?. Olyan helyeken is, ahol még 20-30 éve a magas gyerekszám volt a jellemz? – nemcsak az évtizedeken keresztül egygyermekes családmodellt alkalmazó Kínára kell gondolni, hanem például Koreára vagy Japánra is. Ezekben a társadalmakban még gyorsabb az id?södés folyamata, mint számos európai országban.

Kiemelend? még, hogy a kés?i gyermekvállalás népesedési következményeiben a nyugat-európai társadalmaknál er?sebben érintettek a sokszor negatív vándorlási egyenleggel rendelkez? kelet-európai országok. Többek között Bulgária vagy a háború el?tti Ukrajna esetében is megfigyelhet?ek voltak a nyugatias életrendbeli vágyak, a n?k viszonylag magas iskolázottsága és a nagyon alacsony születésszám. A szociális ellátórendszer helyzete, a gyermekvállalási költségek jövedelemhez mért magas szintje, az anyagi bizonytalanság olyan tényez?k, amelyek mind-mind szerepet játszanak a gyermekvállalás kitolódásában.

Európai összehasonlításban azokban az országokban figyelhet? meg magasabb születésszám, ahol nagyon magas az alapvet? jövedelem-biztonság.

Fotó: Bartha Attila

Hol tartunk a n?i és férfi esélyegyenl?ségi célkit?zések tekintetében? Milyen mérték? változások figyelhet?ek meg az elmúlt évtizedekben és mi várható a jöv?ben? Milyen irányban haladunk?

A családok harmonikus m?ködésének és a nemek közötti esélyegyenl?ségnek kialakulhat egy sajátos csapdája. Ha a n?k munkavállalása n? a fizetett munkaer?piacon, de eközben az otthoni munka mennyiségében nincs változás, akkor az esélyegyenl?ség valójában még csökkenhet is a kenyérkeres? férfi és háztartásbéli n? sémához képest. Hiszen ez esetben két kenyérkeres? van és a n? végzi pluszban az otthoni gondoskodási teend?ket is. A megoldás az lehet, ha jelent?sen emelkedik a férfiak otthoni, háztartási szerepvállalása. A különböz? id?mérleg kutatások alapján viszont az látszik, hogy Magyarországon és a kelet-európai országok többségében kevés változás történt ezen a téren a XXI. században. Családi szinten ott van apró elmozdulás, ahol a n?k is és a férfiak is magasan képzettek: ilyen esetekben megfigyelhet?, hogy a férfiak tudatosan nagyobb szerepet vállalnak az otthoni teend?kben.

Társadalmi szempontból persze egyértelm?en jó, hogy emelkedett a n?k szerepvállalása a fizetett munkaer?piacon. Azt is tudjuk, hogy a n?k a fiatalabb generációkban már képzettebbek a férfiaknál - ez Magyarországon és az európai országok dönt? többségében is így van. Fontos társadalompolitikai feladat azonban, hogy megmaradjon az egyensúly, hiszen a jelenlegi folyamatok olyan jöv?képet tárnak elénk, amelyben a n?k iskolázottsági el?nye tovább n?het a férfiakhoz képest. Mondhatjuk azt is, hogy egy új megoldandó feladat áll el?ttünk esélyegyenl?ségi szempontból, hiszen azt látjuk, hogy a magasabb iskolázottságú n?k nehezen találkoznak az alacsonyabb iskolázottságú férfiakkal. A megoldás pedig nyilván nem az, hogy a n?k ne járjanak iskolába, hanem azon kell gondolkodni, hogy milyen eszközökkel lehet segíteni abban, hogy a férfiak képzettségi lemaradása, iskolai lemorzsolódása csökkenjen.

Érdemes tanulni a balti országok esetéb?l, amelyek nem is olyan rég még széls?ségesen rossz demográfiai adatokkal rendelkeztek: alacsony születésszám, valamint magas alkoholizmus és öngyilkossági arány volt jellemz? a Baltikumban. Tudatos és igen progresszív, észak-európai mintákra figyel? esélyegyenl?ségi politikát kezdtek el ugyanakkor folytatni, amelynek fontos része volt a nemek közötti egyenl?ségi ideál érvényre juttatása. Jórészt ennek eredménye lehet, hogy Észtországban már elindult a népességnövekedés. Amennyiben a n?k növekv? iskolázottsága mellett megjelennek az esélyegyenl?ségi szempontokra épül? ösztönz?k, akkor várható, hogy a gyermekvállalási hajlandóság is elkezd emelkedni.

A nemzetközi körkép, a demográfiai tendenciák és az esélyegyenl?ségi mutatók alapján az látszik, hogy nemcsak a n?k munkaer?piaci szerepvállalását szükséges ösztönözni, hanem ezzel párhuzamosan a férfiak otthoni szerepvállalását is.