Az interaktivitás kezdete

Mit is értünk anya/apa-magzat kommunikáción? Ki az „adó” és ki a „vev?” ebben a rendszerben? Valóban lehet „beszélgetni” a magzattal? Igaz az, hogy akár ? maga is kezdeményez, jelez, „üzen”? Mi a szerepe, jelent?sége e korai kapcsolatnak?

Bár több tudományterület is kínál válaszokat e kérdésekre, még mindig vannak feltáratlan területei, ismeretlen összefüggései a méhen belüli fejl?désnek. Neuropszichológiai eredmények például azt támasztják alá, hogy a velünk született genetikai programot kezdetekt?l az interakcióinkból származó tapasztalataink m?ködtetik. A babát körülvev? méhen belüli – és méhen kívülr?l érkez? – környezeti hatások, valamint az anya magatartása kölcsönhatásba lép az embrió/magzat veleszületett temperamentumával, adottságaival, ez befolyásolja fejl?désének irányát, miközben ? maga is aktívan kapcsolatot kezdeményez és alakít ki sz?kebb és tágabb környezetével. Egy állatkísérletben pl. az egér-embriókat fogantatásuk után néhány nappal m?téti beavatkozással „megcserélték” a speciálisan kitenyésztett anyák között: a bátor, felfedez?, jól tájékozódó egéranyák utódait olyan n?stények méhébe ültették, akik új környezetben el?vigyázatosak, nehezen tájékozódók, félénkek voltak – és fordítva. Az „embrió-transzfer” eredménye megdöbbent? volt: az utódok a vemhességet kihordó anyák viselkedését mutatták, nem pedig genetikai törzsük utódainak sajátosságait. A születés utáni csere ugyanakkor nem járt ilyen hatással A méhen belüli környezet és az anya magatartása a várandósság során tehát meghatározó jelent?ség? az utód kés?bbi viselkedése szempontjából. Ez egyben „ablak”, nyitott lehet?ség a korai prevenciós és terápiás programok számára.

Terápiára csak abban az esetben van szükség, ha a szül?k (anya) kapcsolata valamilyen okból nem tud megvalósulni, vagy megszakad a várandósság során. Egy váratlan haláleset például, amelyben az anya elveszíti egy számára fontos személy támogatását (pl. férjét, szül?jét), olyan mély gyászba „húzhat” be, amelyben az anya nem tud kapcsolatban maradni magzatával.  Nehézséget okozhat a nem tervezett magzat elfogadása és a vele való kapcsolat kialakítása is.  Az anya súlyos testi vagy pszichés betegsége (pl. depresszió) ugyancsak lehet akadályozó tényez?je a magzattal való intenzív, sokcsatornás kommunikációnak. Ezekben az esetekben, ill. minden olyan helyzetben, amikor az anya/apa azt érzik, egyedül nem boldogulnak egy probléma megoldásában, érdemes szakemberhez fordulni.

A magzat, mint „beszélget?partner”

Az elmúlt évtizedek kutatásai bebizonyították, hogy a magzat minden érzékszervével képes a környezetéb?l származó ingerek észlelésére, az információk feldolgozására – és a megfelel? válaszra. Az ún. „magzati viselkedés” legfontosabb elemei a testmozgások, a légz?-, száj- és szemmozgások, valamint a szívritmus-mintázatok, amelyek megjelenése, gyakorisága számottev? különbséget mutat a fejl?dés különböz? fázisaiban.

Az embrió részér?l kezdeményezett spontán testmozgások már a 6. hét elejét?l megfigyelhet?k, a 8-9. hét körül összerezzenés-szer? és lassú mozgások is elkülöníthet?k. A 10. hét körül jelentkeznek a végtagok mozgató és érint? mozgásai, egy id?ben a légz?mozgásokkal, majd ezt követik a szopó- és nyel?mozgások. Utoljára – a 16. hétre a lassú, a 23. hétre a gyors – szemmozgások alakulnak ki. A magzati mozgásrepertoár a 14. hétt?l szinte tökéletesen megegyezik az újszülött mozgásformáival, ezek „begyakorlása” tehát a méhen belül (is) zajlik.

Az anya, az apa és más közeli családtagok számára az els? magzatmozgások észlelése határk? a közöttük fejl?d? kapcsolat szempontjából, és hosszú távon meghatározó jelent?ség? a magzathoz való köt?dés megszilárdulásában. A magzat mozgása/mozdulatlansága a méhen belüli interakció egyik legfontosabb csatornája.

A sz?kebb és tágabb környezetb?l érkez? ingerekre, hangos zajokra, beszédre, zenére, énekre, az anya testhelyzetének változtatására, mozgására, ringatására a magzat összerezzenéssel, heves mozdulatokkal, védekez? gesztusokkal, néha megdermedéssel reagál. Huszonnégy hetes magzatoknál figyelték meg, hogy például légz?mozgásuk aránya megn?tt az anya glükóz (sz?l?cukor) fogyasztására, ugyanakkor csökkent az anya dohányzásának hatására.  A magzati interaktív viselkedés egyik legalaposabban dokumentált anyagának tekinthet?k Alessandra Piontelli orvos-gyermekpszichoterapeuta ikerpárok méhen belüli viselkedésér?l készült ultrahangos megfigyelései, s születés utáni követésük. Az ikrek között már a méhen belül jól megfigyelhet? interakciós mintázatok alakulnak ki, amelyek rendszeresen ismétl?dnek, s évek múlva is tetten érhet?k a kisgyermekek játékrepertoárjában.

Alice és Luca pl. egypetéj? ikrek, már magzati korukban is különböz? temperamentummal. jellemezhet?k. Luca, a kisfiú mozgékonyabb, figyelmét gyakran lánytestvére felé fordítja, gyakran megsimítja, arcát a kislány arcához érinti. Alice aluszékonyabb, lomhább, ám testvére közeledésére mindig reagál. Ez a játékos interakció egyéves korukban is megfigyelhet?: a függöny két oldalához bújva megérintik egymást, leginkább Luca Alice-t, éppen úgy, mint magzati korukban találkoztak a membrán két oldalán. Piontelli további négy ikerpár 5 éven át tartó részletes megfigyeléseit írja le könyvében.

A méhen belül kifejl?d? készségek legfontosabb szerepe, hogy el?készítsék és „gyakorlóterepet” teremtsenek az életbevágó fontosságú születés utáni készségeknek, valamint biztosítsák az anya/apa és magzata közötti kapcsolat kialakulását és elmélyülését, azaz a köt?dés alapjait.

Az anya/apa-magzat közötti kommunikáció csatornái

Davenport szerint az anya–magzat kommunikáció biológiai, viselkedéses és intuitív csatornán történik. E három csatorna elkülönítése természetesen hipotetikus, a valóságban az anya és magzata közötti interakció mindhárom csatornán egyszerre zajlik, az apa-magzat kommunikáció pedig leginkább a viselkedéses és az intuitív csatornán keresztül történik.

• Biológiai csatorna. Az anya szervezete a méhlepényen keresztül szoros összeköttetésben áll a magzat keringésével, s a véráramon keresztül nemcsak az anyai táplálék min?ségi és mennyiségi sajátosságai, hanem az anyai szervezet m?ködésére jellemz? hormonok és az anyai életmódhoz tartozó kémiai anyagok is befolyásolják a magzati fejl?dést. Például önmagában az, hogy mennyi vér érkezik a magzathoz, nagyban függ az anya testi-lelki állapotától: a dohányzás, az alkohol, vagy a magzat tartós elutasítása negatívan befolyásolja a magzatba jutó vér mennyiségét. Az anya ellazulása, feltölt?dése, a társas támasz jelenléte ugyanakkor pozitívan hat a keringésre, az optimális fejl?désre. Mindezen hatások biológiai szint? kommunikációként értelmezhet?k, amelynek további érdekessége, hogy a magzat fel?l is hasonlóképpen érkeznek anyagcsere-termékek az anyába, tehát a kommunikáció kölcsönös jellege itt is tetten érhet?.

• Viselkedéses csatorna.Améhen belüli lét korántsem telik id?tlenségben – a magzat az anya életmódja, mozgási és nyugalmi fázisainak váltakozása, az alvási szokásaiból származó információk mentén számos tapasztalatot gy?jt az id?r?l, az élet ciklikus min?ségér?l. A cirkadián-rendszer, azaz id?érzékel? biológiai óránk lehet?vé teszi a nappal/éjszaka változásaihoz való alkalmazkodást. Központja a hipotalamuszban elhelyezked? suprachiasmaticus magcsoport (SCN), amelyet feln?ttnél a retinán keresztül beérkez? fényintenzitás-információ (sötétség/fény) m?ködtet. Sötétség hatására e magcsoport a tobozmirigy aktiválása nyomán melatonint bocsát a vérplazmába, amely az egyik legjelent?sebb nyugalmi fázist jelz? kulcsinger a szervezet számára. Magzati és újszülött korban e feladatkört az anyai szervezet által termelt melatonin szabályozza. Az anyai melatonin a placentán átjutva aktiválja a magzati magcsoportban elhelyezked? melatonin-specifikus receptorokat. Az újszülött számára az id?i jelzéseket a születés utáni els? hetekben ugyancsak az anyai melatonin biztosítja, amely ritmusosan választódik ki az anyatejbe, és szabályozza a baba cirkadián-ritmusát – amit tehát nagyban befolyásol az anyai viselkedés és életmód. Lényegét tekintve ez tehát egy finoman hangolt kommunikációs csatorna az anya, a család és az újszülött között. Minden résztvev? akkor jár jól, ha az egymásra hangolódás folyamatában a természet rendjét követi, hiszen a kiszámítható ritmusban ébred?, kiegyensúlyozott csecsem? szülei több meger?sítést és önbizalmat élnek meg a korai id?szakban, ez pedig visszahat a csecsem? viselkedésére is.

Az apa is megtapasztalhatja a viselkedéses kommunikációs csatorna lehet?ségét, amikor megérzi magzata mozgását, és játékba hívja a babát. A várandósság utolsó harmadában már meg lehet „szólítani” a babákat, felhívni arra, hogy egyszer? szabályokat kövessenek: pl. amikor a papa finoman koppint a mama hasára, akkor a baba is kis rúgásokkal válaszol.

• Intuitív csatorna, avagy a láthatatlan köldökzsinór. A téma szempontjából talán a legrejtélyesebb, tudományos eszközökkel a legkevésbé kutatható és megragadható az intuitív kommunikációs csatorna. Arról a mély lelki egymásra hangoltságról van szó, ami anya/apa és magzata között alakul ki a várandósság idején, s megalapozza a megszületést követ? els? évet. Ebben az id?szakban a szül?i intuíciónak s az újszülöttre való ráhangolódásának óriási jelent?sége van a csecsem? jelzéseinek érzékeny észlelése és szükségleteinek megfelel? kielégítése szempontjából. Az anyák és apák ébren és álmukban is mély, intuitív kapcsolatban vannak magzatukkal – a gyermek nemével, küls? kinézetével, hajával kapcsolatos fantáziáik, elképzeléseik, álmaik például magasabb találati arányt mutatnak, mintsem az a véletlen m?vének lenne tulajdonítható.

A méhen belüli élet során kifejl?d? készségek tehát lehet?vé teszik a magzat számára a külvilággal való kapcsolatteremtést, kommunikációt. Bár el?fordul, hogy egyes helyzetekben nem egyértelm?, ki az adó, ki a vev?, mi az üzenet és pontosan milyen csatornán adódott át – mindig az anya és az apa az, aki értelmet ad a magzat üzeneteinek.

A jelzések értelmezése viszont nagyban függ a szül?k magzatukkal kapcsolatos attit?djét?l.

Az ambivalens, negatív attit?dök áthangolása kedvez?bb indítást ígér a szül?-gyermek kapcsolatnak. Erre a célra több köt?dést segít? programot is kidolgoztak már, közülük az egyik legismertebb a Prenatal Marschak Interaction Method, amely például az alábbi kapcsolatépít? elemeket tartalmazza:

                 Rajzold le önmagad és a babád!

                 Beszélj és játssz a babáddal!

                 Mesélj a babádnak arról, hogy milyen lesz, amikor majd feln?!

                 Közvetíts valamit a babád felé szavak nélkül, majd mondd is ki!

                 Meséld el neki, az „Amikor majd megszületsz… c. történetet!

                 Mondd el a babádnak, hogy szerinted melyik volt számára a legstresszesebb id?szak!

                 Mondd el a babádnak, hogyan igyekszel csökkenteni az ? stressz-állapotait!

                Énekelj a babádnak!

                Taníts meg valamit a babádnak!

                Készítsd fel a babád a születésére!

                Mesélj a babádnak azokról az id?kr?l, amik eddig a legboldogabbak voltak és majd lesznek!

                Mesélj a babádnak az apukájáról!

                Mesélj a babádnak azokról az emberekr?l, akikkel majd a külvilágban találkozik!

Ezt a feladatsort az apák is bátran elvégezhetik! Fontos hangsúlyozni, hogy kapcsolater?sít? vagy  -mélyít? programra, esetleg terápiára csak akkor van szükség, ha egy pár a várandósság idején akadályokba, nehézségekbe ütközik, és azt érzik, hogy nem, vagy csak nehezen tudnak kapcsolatba kerülni gyermekükkel. Ilyenkor nagy segítség lehet a szakember (pszichológus, perinatális szaktanácsadó) felkeresése, a nehézségek feltárása és a babával való kapcsolat újra(felvétele).

Nincs szükség semmiféle külön fejlesztésre, terápiára vagy kommunikációs technika elsajátítására, ha a babavárás id?szaka a szül?pár számára kiegyensúlyozottan, békésen telik a hétköznapok apró bosszankodásai és örömei közepette, miközben magzatukkal saját ötleteik, érzéseik mentén vannak kapcsolatban.  Kisbabájuk így mindent megkap, amire csak szüksége van ahhoz, hogy kreatív, okos, érzelmileg kiegyensúlyozott kisgyermek váljék bel?le.

A méhen belüli lét korántsem telik id?tlenségben – a magzat az anya életmódja, mozgási és nyugalmi fázisainak váltakozása, az alvási szokásaiból származó információk mentén számos tapasztalatot gy?jt az id?r?l, az élet ciklikus min?ségér?l. A cirkadián-rendszer, azaz id?érzékel? biológiai óránk lehet?vé teszi a nappal/éjszaka változásaihoz való alkalmazkodást. Központja a hipotalamuszban elhelyezked? suprachiasmaticus magcsoport (SCN), amelyet feln?ttnél a retinán keresztül beérkez? fényintenzitás-információ (sötétség/fény) m?ködtet. Sötétség hatására e magcsoport a tobozmirigy aktiválása nyomán melatonint bocsát a vérplazmába, amely az egyik legjelent?sebb nyugalmi fázist jelz? kulcsinger a szervezet számára. Magzati és újszülött korban e feladatkört az anyai szervezet által termelt melatonin szabályozza. Az anyai melatonin a placentán átjutva aktiválja a magzati magcsoportban elhelyezked? melatonin-specifikus receptorokat. Az újszülött számára az id?i jelzéseket a születés utáni els? hetekben ugyancsak az anyai melatonin biztosítja, amely ritmusosan választódik ki az anyatejbe, és szabályozza a baba cirkadián-ritmusát – amit tehát nagyban befolyásol az anyai viselkedés és életmód. Lényegét tekintve ez tehát egy finoman hangolt kommunikációs csatorna az anya, a család és az újszülött között. Minden résztvev? akkor jár jól, ha az egymásra hangolódás folyamatában a természet rendjét követi, hiszen a kiszámítható ritmusban ébred?, kiegyensúlyozott csecsem? szülei több meger?sítést és önbizalmat élnek meg a korai id?szakban, ez pedig visszahat a csecsem? viselkedésére is.

Az apa is megtapasztalhatja a viselkedéses kommunikációs csatorna lehet?ségét, amikor megérzi magzata mozgását, és játékba hívja a babát. A várandósság utolsó harmadában már meg lehet „szólítani” a babákat, felhívni arra, hogy egyszer? szabályokat kövessenek: pl. amikor a papa finoman koppint a mama hasára, akkor a baba is kis rúgásokkal válaszol.

A cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 6. számában jelent meg.