Sokan nem értik, miért kell manapság felkészülni a szülésre. Hiszen a szülés természetes folyamat, magától is lezajlik. Csakhogy a várandósság alatti vizsgálatok, az orvosi szakkifejezések sokasága, a szülés küls? körülményei tele vannak jórészt tudattalan negatív szuggesztiókkal. Békés Em?ke dúla gyakran találkozik ezekkel. A SASOK-képzés meger?sítette abban, mennyire fontos „átírni” ezeket az üzeneteket.

A szül? n? a vajúdás alatt megváltozott tudatállapotba kerül, ami fokozottan fogékonnyá teszi a szuggesztiókra – mondja Békés Em?ke abban az aprócska, hangulatos budai lakásban, ahol a hozzá fordulókat fogadja. – Ezeknek a szuggesztióknak csak egy része verbális, gyakran a környezet is hordoz tudattalan üzeneteket. Jártam olyan kórházban, amelyben a szül?szoba egyik fala tele volt gyógyszerekkel és m?szerekkel. Az ilyen környezetbe érkez? szül? n?ben joggal vet?dhet fel a szorongató kérdés: „Ezekre itt mind szükség lesz?!” Gyakran tapasztalom, hogy az orvosláshoz szükséges eszközök látványa az apákra is er?teljesen hat. Egyik alkalommal, amikor egy párt kísértem gyermekük világrajövetelénél, a szül?szobára érkezésünk után arra lettem figyelmes, hogy az apa csak jön-megy, nyugtalanul járkál. Miután felismertem, hogy a környezett?l szorong, és a táskámban lév? szép, színes kend?kkel leterítettem az egyébként nem használt m?szeres polcot, csak azután tudott igazán jelen lenni és támogatni a párját.

A kórházi személyzet mennyire nézi jó szemmel a kend?s megoldást?

Mindig mindent megkérdezek és ezt mosolyogva, kedvesen teszem. De a feszültségek elkerülése érdekében talán még fontosabb az, hogy az anya által választott szülészorvossal és szülészn?vel már a várandósság idején találkozom. Ez az el?zetes kapcsolatfelvétel arra szolgál, hogy bemutatkozzam és megkérdezzem, hogyan viszonyul ahhoz, hogy dúla is lesz a szülésnél, illetve tájékoztatni tudjam ?t arról, hogyan és miért leszek jelen. Ilyenkor alkalom adódik az esetleges félreértések tisztázására. Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy a dúla otthonszüléseket kísér. Van, aki azzal élcel?dik, hogy ha dúla vagyok, akkor biztos valamit fel akarok majd „dúlni”. Holott nincs kompetenciám szakmai kérdésekbe beleavatkozni, az én feladatom teljesen más. Egyre több az olyan szülészn? és orvos, aki tisztában van azzal, hogy a dúla fontos segít?társ a vajúdás óráiban, mert jól ismeri az anya, a pár elképzeléseit, vágyait, érzéseit, hiszen kapcsolatuk a várandósság ideje alatt rendkívül elmélyül és bizalmassá válik. Ha pedig az anya és partnere biztonságban érzi magát, akkor könnyebben és gyorsabban halad a folyamat. El?fordul persze, hogy ellenséges attit?ddel találkozom, ilyenkor el?ször megpróbálom megérteni, hogy aki velem szemben áll, az miért mondja azt, amit mond. Sokszor tapasztalom egyébként, hogy az ilyen esetben megnyilvánuló agresszió vagy elutasítás nem feltétlenül nekem szól. Lehet mögötte frusztráció vagy kimerültség is. A személyzet éppúgy „simogatásra” vágyhat, mint maga a vajúdó. Nemegyszer hangzott már el a kérdés orvosok szájából is, amikor látták, hogy masszírozom a kismama derekát:  „Engem is megmasszíroz, Em?ke?” És néha valóban elég egy-egy megért? mondat, mosoly vagy gesztus, hogy elfogadóbbá váljanak.

Azért eléggé embert próbáló helyzetnek t?nik, amikor nemcsak a vajúdót kell támogatni lelkileg, hanem a személyzetet is…

Nagyon nehéz terep az egészségügy, ugyanakkor óriási jelent?sége van annak, hogy a szül?szobán jelen lév?k milyen viszonyban vannak egymással. Csak akkor lehet támogató a szül? n?t körülvev? er?tér, ha a benne lév?k kölcsönösen tisztelik és elfogadják egymást. A dúla viszonylag új szerepl? a szülészeteken, és nehezen fogadják el a jelenlétét,  amíg nem ismerik, nem tudják pontosan, hogy mi a feladata, miben segíthet. A jó dúla megpróbálja a szül? n? érdekeit, elképzeléseit képviselni, de nem hoz az anya helyett döntéseket, és a szüléskor sem befolyásolja az egészségügyi személyzet véleményével ellentétesen, még akkor sem, ha azzal magában nem ért egyet. A feszültség megengedhetetlen a szül?szobán, mert amellett, hogy méltatlan a helyzethez, megnehezítheti, gátolja a vajúdás el?rehaladását. Úgy látom, hogy az orvosképzésben sajnos még nem fektetnek elég nagy hangsúlyt arra, hogy tudatosítsák, mekkora ereje van a kimondott szavaknak. A vajúdás alatt gyakran elhangzanak ilyen mondatok: „Á, ezek nem jó fájások!” „Ez még nagyon az eleje!” „Az ilyen renyhe fájásoknak nincs semmi értelme, csak kifárad t?le, de nem halad sehová.” – ezek mind-mind azt az üzenetet hordozzák, hogy a vajúdó teste nem jól m?ködik, vagy hogy alkalmatlan arra, hogy a saját erejéb?l meg tudja szülni a kisbabáját. De akár szavaknak sem kell elhangoznia ahhoz, hogy a szülés menete megakadjon. Abban az esetben ugyanis, ha a szülészorvos és a kismama között nem alakul ki a bizalom, akkor a kontrakciók (összehúzódások) pusztán attól leállhatnak, hogy az orvos belép a szobába. Jó néhányszor tanúja voltam már annak is, milyen ijeszt? az anya vagy akár az apa számára, ha az orvos szótlanul nézegeti a CTG eredményét, de nem szól semmit… Talán nem is gondol arra, hogy ezzel azt üzenheti a szül?knek: olyan nagy baj van, amir?l már igen nehéz beszélni.

Lehet ilyenkor tenni valamit?

Valójában legtöbbet a várandósság idején tudok tenni azért, hogy egy szülés minél inkább olyan legyen, amilyenre az anya vágyik. Egyébként rengeteg negatív szuggesztióval találkozhatunk már a várandósság idején is, de talán ebben az id?szakban ezeket még könnyebb „átírni”. Az anyák olykor szorongva idézik fel, hogy a legutóbbi vizsgálaton miket mondtak nekik, például hogy a magzatuk túl nagy vagy túl kicsi, hogy olyan mellb?l, ami nekik van, nem lehet szoptatni, vagy hogy ilyen kötött izomzattal rettent? nehéz szülésre lehet számítani. Rendkívül rombolóak ezek a mondatok, hiszen megrendítik az anyák hitét abban, hogy képesek a saját erejükb?l szülni vagy szoptatni.

Ilyenkor mi a dúla feladata?

Azzal, hogy a felkészülés hónapjaiban információkkal látom el a várandós anyát,  megismertetem vele a lehet?ségeit, meger?sítem abban, hogy van választása, ezzel segítem ?t abban, hogy az elképzeléseit meg tudja fogalmazni. Ha ezekr?l id?ben beszél az orvosával, a szülészn?jével, akkor vagy megbizonyosodhat arról, hogy ?k jól és pozitívan fogják majd támogatni, vagy még van ideje váltani és megkeresni azokat a segít?ket, akikben maximálisan meg tud bízni. De legalább ennyire fontosnak tartom az anya saját tudásába vetett hitének er?sítését, és azt, hogy a szül?k ismerjék a természetes folyamat jellemz?it, és elkerülhessék a felesleges beavatkozásokat. Sajnos, a beavatkozásokról szóló beleegyez? nyilatkozatok a negatív szuggesztiók gyöngyszemei. Az egyikben például úgy fogalmaznak, hogy ha a szül? n? nem egyezik bele a gátmetszésbe, akkor ezzel vállalja a végbéltáji repedés kockázatát, aminek aztán egész életre kiható széklettartási problémák lehet a következménye. Ki az, aki ilyen ijeszt? dolgok olvastán nem egyezik bele rögtön a beavatkozásba?  És hogyan is tudna egy éppen vajúdó, módosult tudatállapotban lév? asszony ilyenkor tárgyilagosan mérlegelni? A dúlának azért még ilyenkor is marad esélye. Ha a várandósság id?szakában mély bizalmi viszony alakult ki, ez gyakran olyan er?s, hogy a szülés közben az anya szinte csak a dúlája hangját hallja, tehát azt érti meg els?sorban, amit ? mond.

Hogyan kell „magyarról magyarra” fordítani ilyenkor?

Lehetséges, hogy egy bonyolultan megfogalmazott, orvosi kifejezésekkel tarkított mondatot kell egyszer?en, rövidebben, a módosult tudatállapotban lév? számára is érthet?en elmondani. De gyakran igyekszem átszínezni a negatív szuggesztiókat tartalmazó kifejezéseket. Ha pl. a kitolási szakaszban az orvos nyomatja az anyát, azaz vezényli, hogy mit kell csinálni a „fájások” alatt, („szemét-száját becsukja és kakil hosszan lefelé”) akkor én inkább azt súgom az anyának, hogy ha érzi a testét elárasztó er?t, akkor küldje, adja oda a babájának, amennyire azt ? kéri.  Ha azt látom, hogy az édesanya elfáradt és a kontrakciók szünetében sem tud pihenni, akkor például közösen el?hívhatjuk annak a helynek a képét, hangulatát, ahol ? a legjobban meg tud nyugodni. De ma már egyre gyakrabban találkozom olyan kiváló szülészorvosokkal és szülészn?kkel is, akik pontosan ismerik a kimondott szó erejét. Néhány héttel ezel?tt egy olyan szülésnél lehettem jelen, ahol a félhomályos szobában a vajúdó asszony hangjaira csak id?nként felelt egy másik férfihang. A hang a szülészorvosé volt, aki halkan mindössze annyit mondott olykor: „Meg tudja csinálni, csak hagyja, engedje! Rengeteg er? van magában.”  A szülés lefelé és kifelé irányuló folyamat, és ebben nagy jelent?sége van a hangadásnak is. Vannak persze olyanok is, akik csak illedelmesen mernek vajúdni. Egyszer épp ez volt az akadály. A vajúdás már közvetlenül a kitolási szakaszhoz érkezett, a baba mégsem indult kifelé. Ekkor én kezdtem el olyan hangokat kiadni, mintha szülnék, és a vajúdó követni kezdett. Ahogy kinyíltak az ajkai, a kicsi el?tt is megnyílt az út és egyszerre megláttuk a magzat hajas kis feje búbját...

A SASOK
A „Szuggesztiók Alkalmazása a Szomatikus Orvoslásban Képzés”-b?l származik a SASOK rövidítés, amelyet a Magyar Hipnózis Egyesület és a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika közös szervezésében indítottak. Ez a képzés olyan szuggesztiós technikákkal ismerteti meg a résztvev?ket, amelyek beépíthet?ek a szomatikus gyógyítás mindennapjaiba, és számos területen igazolták már hatékonyságukat.  Az el?adók között pszichológusok, pszichiáterek, hipnoterapeuták, aneszteziológusok és intenzív szakorvosok szerepelnek.B?vebben ld. www.sas-ok.hu
 

Az interjú megjelent a Mindennapi Pszichológia 2009 decemberében megjelent 4. számában