Nap mint nap halljuk a hírekben, hogy Magyarországon alacsony az adózási morál. De vajon miért alacsony? Miért alacsonyabb, mint másutt? Hogyan lehet ezen változtatni? Milyen pszichológiai trükkök léteznek az adófizetési kedv megváltoztatására?

A mipszi.hu weboldalon 2014 tavaszán megjelent egy kérd?ív, amely az adózási szokásokat mérte fel. Cikkünkben az eredmények – és a kutatás – ismertetésével keressük a választ ezekre a mindenkit érint?, kényes kérdésekre…

A magyar adózási morál

Adózni nem jó dolog, de muszáj – legalábbis, ha betartjuk a szabályokat. Hogy könnyebben menjen, nem árt hinnünk abban, hogy az állam jó célokra használja a pénzünket.  Magyarországon – sok más kelet-európai országhoz hasonlóan – nem túl hatékonyan kezelik az adócsalás problémáját, legalábbis, ha a számokat nézzük.

Mindenki megtalálhatja a NAV honlapján az adófizetési statisztikákat, melyekb?l látszik, hogy évr?l évre romlik az adófizetési morál Magyarországon. Ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy az úgynevezett feketelista (azaz az adót elkerül?k listája) egyre b?vül, és a be nem fizetett összegek is n?nek. Vajon mi ennek az oka? Mi állhat a romló morál mögött? Vajon túl bonyolult az adózási rendszer, ebben kereshet? a hiba? Vagy az emberek hozzáállásában? …

„Slippery slope” – avagy a csúszós lejt?

Minden országban vannak adókerül?k – az adózási rendszerekt?l függetlenül. Erich Kirchler és munkatársa a Bécsi Egyetemen arra keresték a választ, milyen univerzális – minden országra jellemz? – mutatók mentén lehet meghatározni azt, hogy az adót szívesebben befizetik-e vagy sem. Kutatásaik eredményeképpen megalkották a csúszós lejt? (slippery slope) modellt, ami szerint két f? tényez?t?l függ az adóbefizetés mértéke: a hatóság iránti bizalom, illetve a hatóság észlelt hatalmának mértékét?l. Azaz adózással kapcsolatos attit?djeink (értékel? viszonyulásunk) milyensége ehhez a két dimenzióhoz kapcsolódik. Ezek határozzák meg tehát az adózáshoz való pozitív vagy negatív irányultságunkat – és így közvetve azt is, hogy befizetjük-e az adót vagy sem. De hogyan is kell mindezt elképzelni?

Egy svájci vizsgálatban a kutatók felfigyeltek arra, hogy a kantonok (svájci államszövetség alapegységei) közt eltérés mutatkozik az adóbefizetések mértéke közt. Azokban a kantonokban, ahol a vezet?ség révén n?tt a hatóság iránti bizalom, azaz az adóban befizetett összeget az állampolgárok számára is jól láthatóan arra költötték el, amire a közösség szerint kellett, az emberek szívesebben fizették be az adót. De ott is magas volt a befizetés mértéke, ahol az adóhatóság hatalma észlelhet?en nagy volt. Tehát ha az állampolgárok úgy érezték, hogy az adókerül?ket és adócsalókat hamar lefülelik és megbüntetik, senki sem bújhat el, a csalás hamar kiderül. Ezt a fajta magas adómorált kényszerített együttm?ködésnek (enforced compliance) nevezik. Természetesen ott volt a legmagasabb az adóbefizetés, ahol mindkét dimenzió, azaz az adóhatóságok iránti bizalom és az adóhatóságok észlelt hatalma nagy volt, hiszen ekkor nemcsak hamar megbüntetik a csalókat, hanem az adót is arra költik, amire az állampolgárok szerint kell.

Fontos azonban kiemelni, hogy mindkét esetben szubjektív élményr?l van szó – tehát az számít, hogy mit gondolok az adóhatóságról. Szerintem arra költik-e a pénzt, amire kell? Vajon lebukok, ha csalok? Köztudott, hogy a szubjektív vélemény folyamatosan változik. Jelen esetben, például ha az Adóhivatalban kedvesen fogadnak és segítenek az adózással kapcsolatos kérdéseinkben, és úgy érezzük, hogy tör?dnek velünk, akár n?het az adóhatóság iránti bizalmunk. Ha pedig azt látjuk, hogy a szomszédot elviszi a rend?rség adócsalás miatt, n?het az adóhatóság számunkra észlelt hatalma.

De tényleg ilyen egyszer? lenne?

Rendszerigazolás

Láttuk tehát, hogy az adócsalás oka részben – vagy egészen – az emberek adóhatósághoz való viszonyulásában, bizalmában, illetve annak hiányában keresend?. Ezek határozzák meg az adófizetéshez való hozzáállást. Ennek a megváltoztatása azonban – ami kutatásunk célja volt, – nem ilyen egyszer?. Miért?

Gondoljunk csak a sztereotípiákra! A kisebbségek tagjait általában negatív jelz?kkel illetjük, míg a többség képvisel?t pozitívval – akár  annak ellenére is, hogy a legjobb barátunk valamelyik kisebbség tagja, vagy éppen azt tapasztaltuk, hogy a kisebbséghez tartozó a csoportjára jellemz? sztereotípiával ellentétes viselkedést mutatott. Ilyenkor ?ket ritka kivételnek tekintjük.

Azaz a fenti példánkból kiindulva, az Adóhivatal munkatársának kedvességét ritka példaként könyveljük el, a letartóztatott szomszédot pedig butának tartjuk, amiért lebukott. Tehát nem változik sem az adóhatóságba vetett bizalmunk, sem pedig az adóhatóság észlelt hatalma.

De hogy jön ide a rendszerigazolás?

A rendszerigazolás alapgondolata – kapcsolódva Melvin J. Lerner igazságos világba vetett hitr?l szóló elméletéhez, – az, hogy az emberek motiváltak abban, hogy a világot igazságosnak, biztonságos helynek lássák. Jonh T. Jost és Mahzarin R. Banaji elmélete ezt továbbviszi, azaz ez a társadalmi, politikai és gazdasági viszonyok igazságosságának észlelésében, megítélésében is megjelenik. A rendszerigazolás perspektívájából a sztereotípiák és más társadalmi ítéletek arra szolgálnak, hogy a mindenkori társadalmi rendszer ideológiai támogatását megalapozzák, , magyarázatul szolgálva a társadalmi egyenl?tlenségekre,  mintegy legitimizálva azokat. Így tehát a fennálló rendszerbe vetett hit, a rendszer igazolása hat az adózási morálra, hiszen ha hiszek a rendszerben és támogatom azt, akkor bízom a rendszert képvisel?, megjelenít? hatalmakban, illetve elismerem hatalmukat. Utóbbi azt is jelenti, hogy félhetek is t?le…

Röviden összegezve: ha a rendszerigazolás mértékét változtatjuk, változik az adóhatóság iránti attit?d? Ha ez utóbbi változik, akkor többen fizetik majd be az adót pontosan?

Bízom benned, ezért fizetek neked

Tegye fel a kérdést magának kedves Olvasó: mikor fizetné be szívesebben adót? Általános válasz az, hogy „soha”. Közelítsük meg kicsit másképp ezt a kérdést: mikor adna szívesen kölcsön pénzt ismer?sének, barátjának? A válasz a legtöbb esetben az: „Ha bízom benne.” És mikor bízom benne? Ha id?re visszaadja a pénzt. Ez adózás szempontjából úgy jeleníthet? meg: ha az adóforintjaimat arra költik, amire kell. Ha a rendszer képvisel?i (hivatalok, rendészet) alkalmasak a munkájukra, azaz kedvesen és gyorsan intézik el az ügyeimet, vagyis hatékonyak – akkor az adóforintjaim egy része megfelel? helyre került. Ebb?l indultunk ki kutatásunkkor, amikor a hatóságokhoz való hozzáállását szerettük volna megváltoztatni, és ezáltal közvetve manipulálni az adózási szokásokat…

Jól látható tehát, mennyire fontos a bizalom – ezen kíséreltünk meg változtatni a következ? módon, korábbi vizsgálatokra építve. A kérd?ívünket kitölt?ket arra kértük, hogy idézzenek fel és írjanak le egy pozitív vagy egy negatív emléket a rendszerrel kapcsolatban. A pozitív emlékkel kapcsolatos feladatban olyan esetre kellett emlékezni, amikor hivatali ügyeket intéztek (például az önkormányzatnál, a rend?rségnél, vagy a kormánynál), és úgy érezték, ezek a hatóságok jól és megfelel?en jártak el. A negatív emléket felidéztet? feladat ugyanaz volt, mint az el?z?, csak épp az ellentettjét kértük, tehát egy olyan szituáció leírását, amelyben a hatóság tisztességtelen volt és úgy érezték, hogy nem jól szolgálták érdekeiket, nem jól bántak velük…

Vizsgálatunk eredményei szerint a bizalom növelésével n?tt a rendszerbe vetett hit, de sajnos ez kevés volt ahhoz, hogy az adózás iránti attit?döt is megváltoztassa. Azaz jelen esetben egy fecske nem csinált nyarat. Tehát a bizalom növelése mellett a hatóság hatalmának észlelését is növelni kellene.

De mire jó az, ha növeljük az adót befizet?k számát?

Adózz, adózz, jobb lesz Neked!

Sokan biztosan felteszik maguknak ezt a kérdést az adópapírok kitöltésekor: „Miért jó nekem, ha befizetem az adót?” Egy jóléti államban az adóból származó jövedelemb?l fedezik a szociális juttatásokat, ebb?l tartják fenn az egészségügyi és oktatási rendszert, a t?zoltóságot, rend?rséget, hadsereget, utakat stb. Ezeknek a költsége adott, ezért nem mindegy, hogy hány ember között oszlik meg a közös teher – azaz ha n? az adót befizet?k száma, csökken az egyénre jutó adó mértéke. Tehát minél többen fizetünk adót, egy id? után annál kevesebb lesz a teher…

Nagy-Britanniában ezt igyekezett el?mozdítani néhány pszichológus, amikor alkalmazták az úgynevezett „nudge” technikáját – ez olyan döntést befolyásoló technikákat jelöl, amelyek célja az emberek viselkedésének társadalmilag hasznos irányba terelése. Kutatásuk során levelekkel hívták fel a figyelmet az adózás fontosságára. Üzenetük, a lényegét tekintve nem volt más, mint az, hogy „fizess adót, neked lesz jobb”. Mindezzel 15 százalékkal növelték a befizetett adó mértékét.

Végs? tanulság

­Látható tehát, hogy az adóra lehet pozitívabban is tekinteni, ez olyan helyekre igaz, ahol az adóhatóság iránti bizalom és az adóhatóság észlelt hatalma magas. Illetve csak az adóhatóság hatalmának növelésével n? ugyan az adóbefizetés száma, de ez kikényszerített együttm?ködés. Számunkra a tanulság az, hogy az adó befizetésével csökkentjük csak igazán az adónk mértékét, ám ehhez türelem és kitartás kell.

Megjegyzések a kutatással kapcsolatban

Mehetek a börtönbe?

Sokan nem merték kitölteni a kérd?ívünket, ami rákérdezett a konkrét adócsalásra is, mert féltek, hogy minden információt azonnal küldünk a NAV-hoz. Mindez a félelem annak ellenére fennállt, hogy a kérd?ív kitöltése anonim volt. A Nünbergi kódex és a Pszichológusi Szakmai Etikai kódex kutatásra vonatkozó irányelvei alapján a kutatási anonimitás biztosítja azt, hogy a kutatásban résztvev?k személyére még véletlenül se derülhessen fény. Tehát még ha be is vallotta, hogy adót csalt, akkor sem tudtuk, tudjuk visszakeresni, hogy kir?l volt szó pontosan.

Az adómorál mérése és a téma kényes voltából adódó problémáink

Az adóhatóságok iránti attit?döket mér? Erich Kirchler által kidolgozott kérd?ívvel mértük. A kérd?ív széles körben igyekszik lefedni az adózással kapcsolatos vélekedésünket a bizalomtól kezdve az együttm?ködés milyenségén át a fenyegetettség és biztonság érzéséig. Azonban mivel ez igen kényes téma, az anonimitás ellenére sokan nem mertek válaszolni vagy rosszat mondani. Ez utóbbi az olyan válaszok esetén történt meg, mikor negatív élményt kellett a rendszerrel kapcsolatban felidézni, és a válaszadás során utalt is arra, hogy nem mer rosszat írni, mert fél, hogy következményei lesznek. De olyan kitölt? is akadt, aki nem tudott pozitív élményt felidézni a rendszerrel kapcsolatban, mert állítása szerint ilyet még nem élt át…