A mentalizáció fejlesztése
A megértés útján
Mindenkinek ismer?s az az állapot, amikor egyszer csak megállunk, és megkérdezzük magunktól: Mi a bajom valójában? Mit érzek pontosan? Ezt most miért csináltam? Miért vagyok tulajdonképpen ideges? Mit is szeretnék? El kell ezen gondolkodni, nem mindig jön spontán a válasz. Vagy ha a kapcsolatunkról gondolkodunk: Mit rontottunk el? Mi történt velünk?
Ugyanez igaz másokkal kapcsolatban is. Ki ne ismerné az érzést – ha máshonnan nem, gyerekkorából biztosan – amikor értetlenül állunk a másik viselkedése, reakciója el?tt, és elgondolkodunk, vajon mi lehet valójában a baja? Vagy mit szeretne igazából?
Mentalizációs „hibák”
Az alábbiakhoz hasonló problémákkal gyakran találkozunk.
- El?fordul, hogy valaki egyszer?en visszautasítja a másikról való gondolkodást. Nem akar erre energiát pazarolni, mondván, ? miért figyeljen másokra, ha rá sem figyel senki…
- Az sem ritka, hogy valaki annyira szenzitív, hogy szinte betegesen túlteng a képzelete a másikat illet?en. Ez a m?ködés rengeteg szenvedést okozhat. Ilyen esetben az a feladat, hogy a páciens felismerje: mindezek a gondolatok alapvet?en az ? gondolatai – nem biztos, hogy a másik ugyanígy gondolkodik…
- A mentalizációt úgy is túlzásba lehet vinni, ha a másik mentális állapotára túl érzékenyen figyelünk. Ez a fajta m?ködés általában a bizonytalanul köt?d? gyermekeknél alakul ki, ahol sosem lehet tudni, mi zajlik a szül?ben, minden rezdülésére figyelni kell. Ez a túlzott figyelem aztán kés?bb minden kapcsolatban megjelenik, megterhelve ezzel a másikat...
Különböz? helyzetek többféle néz?pontból…
Megtanulható az is, hogy felismerjük önmagunkban, hogyan szabja meg saját mentális állapotunk azt, miként érzékeljük a többi embert. Ehhez el?ször a saját érzéseinket, vágyainkat kell tudatosítani, mint például: fáradt vagyok, türelmetlen vagyok, csalódott vagyok, másra számítottam, egyedül akarok lenni, csendre vágyom, stb. Aztán tudnunk kell azt is, hogy bizonyos állapotainkban ugyanazokat az embereket másként fogjuk érzékelni. Bármilyen helyzetet lehet több perspektívából szemlélni, nem csupán a sajátunkból. A mentalizáció – ebben az értelemben – egyfajta távolságtartást eredményez, mely segít abban, hogy különböz? helyzeteket többféle néz?pontból érzékeljünk. Egy egyszer? példa: társaságban ráköszönünk valakire, ám ? nem köszön vissza.
„El?ször azt gondoltam, azért nem vesz észre, mert megsért?dött rám a múltkor, aztán eszembe jutott, lehet, hogy nem lát jól – nincs rajta a szemüvege –, végül megállapítottam, annyira elmélyült egy beszélgetésben, hogy nemcsak engem, senkit sem vesz észre a környezetében.”
A mentalizációs készség – bár van hasonlóság, – nem azonos az empátiával. Az ugyanis mindig mások érzelmi állapotára vonatkozik, önmagunkra nem…
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 4. számában olvasható
Ajánlott cikkeink
Szerethet? vagyok? Az elutasítástól való félelem
Minden ember olyan biztonságos köt?désre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani. A szeretet utáni vágy feln?tt korban legf?képpen a csecsem?kori érzelmi ...
„Borzasztóan összetett és nehéz dolog embernek lenni”
Beszélgetés dr. Unoka Zsolt pszichiáterrel, pszichoterapeutával
A személyiség az ember egyedi tulajdonságainak összessége,magában foglalja a viselkedést, a gondolatokat, az érzéseket, éselválaszthatatlan a fizikai testt?l. Minden személyiség egyedi ...
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.
