Hogy alakul (ki) az ember személyisége?

Egyrészt biológiailag meghatározott, hogy milyen a személyiségünk, másrészt szociális-környezeti hatások befolyásolják kialakulását. Vannak olyan szociális hatások, amelyek megváltoztathatják, ha nem is teljes egészében, de a funkcionalitás mértékében biztosan. A fejl?dés összetett folyamat, amelynek meghatározó részei: a megfelel? magatartásformák elsajátítása, a hatékony önszabályozó funkciók létrehozása, illetve a stabil és hatékony énrendszer kialakítása. A legfontosabb feladatok a kapcsolódás, az autonómia, a korlátok felállítása, a szükségletek és érzelmek kifejezésének képessége, illetve a spontaneitás és az önálló kezdeményezés.

A korai id?szakban vannak „ablakok”, amikor bizonyos dolgokra nagyon érzékeny az agy. Az egészséges fejl?dés feltétele, hogy az adott id?szakban szükséges feltételek, mint az állandóság, a biztonság, a pozitív érzelmi légkör vagy az önállóság támogatása biztosítva legyen. Tehát ha például valaki életének els? öt évében széls?ségesen nem kap megfelel? szociális hatásokat, nagyon valószín?, hogy felülírhatatlan károkat szenved, egyrészt mert a korai hatások meghatározóbbak, másrészt mert a hosszan tartó hatások jelent?sebbek, mint az egyszeri élmények. Az agyunk a halálunkig képes azonban új sejteket, új asszociációkat, szinapszisokat növeszteni, és strukturálisan is képes alakulni, tehát a halálig lehet változni. Korrektív tényez? lehet egy tartós kapcsolat, a közösségbe tartozás élménye, a pszichoterápia, és érdekes módon – kutatások alapján – a zarándoklatok megtétele is gyakorolhat ilyen hatást az emberre.

Hogyan írható le egy egészséges személyiség?

Sématerápiás leírást adnék err?l a rendkívül összetett és az élet minden területét érint? kérdésr?l. Egészséges az, aki képes szeretni, kényelmesen érzi magát intim helyzetekben, képes szeret? párkapcsolatot létrehozni, amelyben id?nként tudja a saját szükségleteit korlátozni, mindamellett, hogy jelzi is ?ket. Képes a gyerekeiben bízni, mégis tud nekik határokat szabni. Képes kisebb csoportokban kényelmesen m?ködni, figyelembe véve a csoport érdekeit úgy, hogy közben nem adja fel a sajátjait. Rugalmasan tud váltani a dominancia, a szubmisszió és a kooperáció között. Képes a hosszú távú céljaiért átmeneti frusztrációkat elviselni. Képes a fantáziájában a hosszú távú cél jutalmazó jellegét aktívan tartani, és ezáltal túlélni a nehézségeket. Képes terveket sz?ni, azokat lépésekre bontani és megvalósítani. Képes az öngondoskodásra és a fejl?désre. Képes egy másik ember jelenlétében a másik igényei mellett a sajátjaira is figyelni, és amennyiben ezek között konfliktus van, akkor azt szóba hozni és arról tárgyalni. Arra törekedni, hogy másoknak jó legyen vele lenni, és viszont. Képes lazulni, semmit sem csinálni.

A személyiségzavarok széles skálája az egészen enyhét?l a nagyon súlyosig tart, el?fordulásukat 4–15%-ra becsülik. A pszichiátriai ellátórendszerben kezeltek fele küzd személyiségzavarral. A DSM-5 (Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, melyet az Amerikai Pszichiátriai Társaság ad ki – a szerk.) alapján alkalmazott klasszifikációs rendszerek a személyiségzavarokat három f? csoportra osztják: különc, dramatikus és szorongó.

Mit?l kóros egy személyiség?

Nagyon nehéz valaki személyiségét kórosnak nyilvánítani a kulturális, szubkulturális kontextus számításba vétele nélkül. A különböz? szociokulturális, mikrokulturális normák sokszor eltérnek a makrotársadalmi elvárásoktól, vonásoktól, normáktól. Az orvosi szempontból klasszikus diagnózis szerint van egy ok a szervezetben, valami zavar, genetikai, fiziológiai vagy strukturális eltérés, ami befolyásolja a megfigyelhet? tüneteket, viselkedést, mentális m?ködést. A személyiségfejl?dés során azonban az ember alkalmazkodik ahhoz a környezethez, amiben él, és el?fordul, hogy ott remekül funkcionál, de az a mikrokörnyezet nem tud illeszkedni az össztársadalmi elvárásokhoz, tehát azokhoz, akiket a jogrend véd. Összetett kérdés és ingoványos talaj, hogy honnantól mondjuk, hogy ez egy betegség vagy egy alkalmazkodási séma, ami lokálisan nagyon is funkcionális.

Mik a személyiségzavar kritériumai?

A személyiségzavarok diagnosztikai kritériumai folyamatosan változnak. Általánosságban elmondható, hogy szinte mindig interperszonális kontextusban jelennek meg, és hogy a betegeknek nehézségeik vannak a munka- és szeretetkapcsolataikban. Persze attól még egészséges lehet valaki, hogy nincs jól. Vannak tipikusan megfogható tulajdonságok, mint például hogy a tünetek hosszú távon fennállnak és stabilitást mutatnak, vagy hogy nagy mértékben rontják az életmin?séget. A diagnosztizálást nehezíti, hogy a személyiségzavarok tünetei általában együtt járnak valamilyen szorongásos vagy hangulati zavarral.A funkcionalitás kapitalista szemlélete – amely hatékony munkaer?ként és szaporodó egyénként tekint az emberre – kimondja, hogy nem érdekel, ki mit érez, mindaddig, amíg jól dolgozik, vagy felneveli a gyermekeit. A szubjektív szenvedés mértéke is számít abban a döntésben, hogy valaki pszichiátriailag betegnek min?sül, vagy csak egy átlagos, rosszkedv? ember. Az „inga”, hogy kit tartunk betegnek, illetve egészségesnek, ide-oda leng. Vannak tényleg nagyon rossz állapotú betegek, akiknek fontos, hogy a társadalom óvja vagy kímélje ?ket. De az is sokszor el?fordul, hogy az alapvet? negatív emberi érzések, mint szomorúság, szégyen, b?ntudat, szorongás, félelem is patologizálva van, és bizonyos helyzetekben az emberek ezeket meg akarják szüntetni magukban. Vannak olyan terápiás filozófiák, amelyekben központi szerepet kap, hogy ezek egzisztenciális, tehát az emberi létezéssel járó alapvet? aspektusait vagy vonásait ne megszüntetni kívánjuk, hanem vegyük komolyan, hallgassunk rájuk, és tanuljunk meg együtt élni velük. Általánosságban elmondható, hogy ezek a negatív állapotok valamilyen alapvet? érzelmi szükséglet frusztrációjából származnak, tehát van funkciójuk, hasznosak lehetnek.

Mennyire bonyolult a diagnosztizálás és a differenciálás?

Az mindig egy tudományos kutatási kérdés, hogy valóban attól a kilenc tünett?l lesz- e valaki például borderline, és ez ugyanígy igaz a többi betegségre is. Az elme és az ember nagyon bonyolult, ráadásul vannak velünk született temperamentumvonásaink, amik végigkísérik a személyiségfejl?désünket, de meg lehet tanulni sok kompenzáló technikát. Az is bonyolítja tehát a diagnosztikát, hogy a szocializáció során kialakult túlkompenzáló stratégiák elfedhetik a betegséget, így tüneti szinten az már nem feltétlenül jelenik meg.

A személyiségzavar-interjú kétszer másfél óra, és ezután kell a szociokulturális hátteret és a családi kontextust kibogozni. Ez id?igényes feladat, ami sajnos nem valósul meg egy kerületi pszichiátriai gondozó néhány perces id?pontjában. Nehéz követni az el?fordulások mennyiségi változását, tekintve, hogy a diagnosztikai kritériumok is rendre változnak.

Mely tényez?k okozhatnak személyiségzavart?

Bizonyos esetekben a genetikai tényez?k szerepe egyértelm?, de többségük a szocializációs folyamatból ered. Ilyen például a bántalmazás (érzelmi, fizikai, szexuális) vagy az elhanyagolás (testi, érzelmi). A személyiség a funkcionálással szoros összefüggésben van, és ha valaki nem tanulja meg, hogy akkor is meg kell csinálni valamit, ha éppen nincs kedve vagy fáradt, ahhoz, hogy egy szociális közegben képes legyen elboldogulni, akkor nem tud a világban m?ködni. Meg kell tanulni például olyan szociális kogníciós készségeket, hogy hogy m?ködnek az emberek párban, hogyan kell er?t venni magunkon, vagy hogy vannak helyzetek, amikor késleltetni kell a vágyainkat. Ezek nagyon komplex feladatok. Minél strukturáltabb egy társadalom, annál többet kell gyakorolni, tanulni csoportos helyzetekben, hogy tudjon valaki boldogulni.

A személyiség épülésében a szociális kontextus, a barátok, a rokonok vagy az iskola is jelent?s szerepet játszik. Az is okozhat például a személyiségben funkcionálási zavart, ha egy gyerek teljesen új kulturális kontextusba kerül, és teljesen idegennek érzi magát. Nagyon nehéz olyan gyereknek lenni, akinek a szülei gyakran váltanak országot, vagy sokszor költöznek.

Kés?bbi életkorban okozhatja komoly trauma, tartós szerhasználat vagy organikus zavar, mint például agytumor vagy frontotemporális demencia, ami úgy kezd?dik, hogy megváltozik a személyiség. Ez egy családban nagyon megrázó lehet, hiszen a családtagok nem gondolnak arra, hogy ez a demencia kezdetét jelzi.

Élethosszig tart egy személyiségzavar?

Az Egyesült Államokban például tizenhat éven keresztül vizsgáltak meg kétévente 300 személyiségzavaros beteget, akik közül 150 borderline volt. Az eredmények szerint tíz év elteltével a borderline esetek mindössze 10%-ában teljesült a diagnosztikai kritérium (9-b?l 5 tünetnek kell fennállnia – a szerk.). Vannak bizonyos tünetek, amik az ember érésével visszahúzódnak. Ez els?sorban az impulzív, agresszív, meggondolatlan cselekedetekr?l írható le. Egyrészt azért, mert a gátló, a szelektív, illetve a váltásra képes funkciók egyre érettebbek lesznek, másrészt lezajlik egy intenzív hormonális változás is. Az utánkövetéses és a hatékonyságvizsgálatok szerint nem igaz, hogy a személyiségzavar stabil, örök.

Mely életkorokban a legaktívabbak a személyiségzavarok?

Kamaszkorban és fiatal feln?ttkorban, és ahogy halad az egyén az életútján, például az önsért? tünetek vagy akár a szuicid kísérletek száma csökken, viszont sok olyan tünet megmarad, ami szenvedést okoz, és így a funkcionálás nem feltétlenül javul. Ezért fontos a súlyossági becslés a diagnosztikai rendszerben. Hiszen lehet, hogy valakinek relatíve kevés tünete van, de azok következtében nagyon rosszul funkcionál.

Vannak már randomizált kontrollvizsgálatok, amikben azt vizsgálják, hogy a különféle személyiségzavarokra kialakított pszichoterápiás módszerek hoznak-e változást, és úgy látszik, hogy például a legtöbbet vizsgált borderline személyiségzavarok kezelésér?l ez elmondható. Ez megvalósul a szorongó, az elkerül?, a nárcisztikus vagy az impulzív antiszociális személyiségzavarok impulzivitás részében is.

Mely terápiás módszerek sikeresek?

A sémafókuszú terápiáról (Jeffrey E. Young), a mentalizációs terápiáról (Fónagy Péter, Anthony Bateman), az áttételfókuszú terápiáról (Kernberg és munkatársai), illetve a dialektikus viselkedésterápiáról (DBT, Marsha Linahen) igazolták ezt. Linahen egyébként maga is súlyos borderline személyiségzavarban szenvedett ifjúkorában, és beszámolói szerint rettenetes id?szakokon ment keresztül. ? egy jó példa arra, hogy egy fiatalkorában nagyon súlyos állapotban lév? ember kés?bb képes volt koherens életm?vet létrehozni. ? csinálta meg el?ször a randomizált kontrollált vizsgálatot a borderline személyiségzavar kezelésekkel kapcsolatban, amiben igazolta, hogy lehet változást elérni.

Melyek a leggyakoribb személyiségzavarok?

Mind az amerikai, mind az európai epidemiológiai vizsgálatokból arra lehet következtetni, hogy leggyakrabban a szorongó személyiségzavarok (kényszeres, elkerül?), illetve a dramatikus zavarok (borderline, antiszociális) fordulnak el?.

És melyek a legnagyobb szenvedéssel járók?

Nehéz ezt megmondani, mert például a skizoid személyiségzavarban szenved?k kerülik az emberi kapcsolatokat, ezért amíg a szüleik ellátják ?ket, szinte láthatatlanok maradnak. A komoly funkcióromlás ellenére a társas motiválatlanság és az emberi kapcsolódás elkerülése miatt ?k általában nem kerülnek terápiába. Minden száz emberb?l kett?, más mér?eszközökkel mérve hat-nyolc vagy súlyos borderline személyiségzavarban szenved, vagy több tünetet is mutat. A kényszeres személyiségzavar például ennél sokkal nagyobb számban fordul el?, de a borderline személyiségzavarban szenved?k használják leginkább az egészségügyet. Sokszor fordulnak háziorvoshoz, mennek sürg?sségi ellátásra, a pszichiátriai ambulanciákon az el?fordulásuk 10–20, a kórházi osztályokon legalább 30%. A szenvedés oka esetükben a társas hiány, és ott az a rengeteg önsértés, szenvedés, tehát jobban fel is hívják magukra a figyelmet.

Ezzel ellentétben például egy elkerül? vagy paranoid személyiségzavarban szenved? tart ezekt?l a helyzetekt?l. A borderline zavarban szenved?k sokszor kérnek segítséget, jellemz? rájuk az önsértés, illetve 80%-uk kísérel meg öngyilkosságot legalább egyszer az élete során, amibe 10%-uk bele is hal.

Nem h?sökre van szükség, hanem olyan közösségre, társadalomra, ahol az átlagosnál gyengébbek is jól tudnak élni. Abban hiszek, hogy a kontextus nagyon meghatározó, tehát ha lélektanilag igyekeznénk akadálymentesíteni a társas életét azoknak az embereknek, akiknek bizonyos társas helyzetek vagy terhelések nem mennek, akkor sokkal több ember m?ködne jól. A legtöbb embernek egy csomó minden nem megy, de ha jól bánnak velük, és erre tekintettel vannak, akkor egész jól tudnak hozzájárulni a társadalom m?ködéséhez. Az emberi kultúra 60%-át bipoláris zavarban szenved? emberek hozták létre, abban az állapotukban, amikor egy kicsit az átlagnál felpörgöttebbek, kreatívabbak voltak. Nem heroizálva a kérdést, azért azt fontos elmondani, hogy a mentális zavarokkal küzd?k nagyon sok fontos dolgot adtak az emberiségnek.

GYORSKÉRDÉSEK

1. Van olyan tárgy a birtokában, amit?l sosem válna meg?

Nincs.

2. Hogyan kapcsolódik ki?

Zenélek, sportolok.

3. Mi van a táskájában? 

A laptopom, kulcsok, tölt?k.

4. Van visszatér? félelme, amivel küzd? 

Még magamnak sem merem bevallani, annyira félhetek t?le.

5. Mi(k) a legmeghatározóbb gyermekkori élménye(i)? 

Családi utazások, nyaralás a természetben.

6. Van olyan elv, gondolat, ami hat a mindennapi m?ködésére, amit szívesen ad át tanítványainak/gyerekeinek? 

Önmagad és a másik tisztelete, és hogy ne add fel a vágyaidat!

7. Hol szeretne tartani a szakmai életében 5 év múlva? 

Egy újabb könyvet írni a pszichoterápiáról.

8. Mi a legrosszabb tulajdonsága? 

Halogatás.

9. Mi a legjobb képessége? 

Kíváncsiság.

10. Mib?l inspirálódik, mi az, ami kikapcsolja? 

M?vészetek.

11. Tea vagy kávé?

Kávé zöldtea-porral.

12. Mit olvas most?

Alloszantrosz és Khtónikosz: Hajótörés szélcsendben.

13. Van olyan helyzet, akár szakmai, ami „lefagyasztja”, amivel nem tud bánni?

Változó, mikor mi.

14. Mit f?z leggyakrabban? 

Marhapörköltöt.

15. Hány órát alszik átlagosan naponta? 

Nyolc.

16. Van bármi, amit mindenképp szeretne megtanulni, kipróbálni? 

Kétévente egy új sport és egy új tánc.

17. Kedvenc zenéje, amit bármikor szívesen hallgat? 

Glenn Gould és Jaime Laredo el?adásában Bach hat szonátája heged?re és csembalóra.