Az okostelefon a „legújabb szükségletem”?

Az okostelefon-használat az utóbbi években egyre nagyobb teret foglal el életünkben. Nemcsak az utcákon, metrón, tömegközlekedésben, de az iskolákban és az éttermek környékén is mindenhol okostelefont böngész? gyermekeket, fiatalokat, feln?tteket látni. Mindennapi tevékenységeink sorában kiemelt fontosságú a telefonunk feltöltése, kezelése, az életünket megkönnyít? funkciók és alkalmazások letöltése, a „hírfolyamok” ellen?rzése és rendszeres frissítése.

Az okostelefon a mai modern életet kísér? több szükséglet kielégítését – közöttük a kommunikáció, a közösséghez való tartozás, az ismeretekhez való hozzáférés, a játék, a szórakozás lehet?ségeit –biztosítja. Az emberi szükségletek Maslow által leírt többlépcs?s modelljében el?ször az alapvet? fiziológiai szükségletek, majd a biztonsági szükséglet, a szeretet és a valahová tartozás szükséglete, az elismerés iránti igény és végül az önmegvalósítás szükséglete helyezkednek el. Ez utóbbiak csak az emberi fajra jellemz?, specifikus szükségleteket tartalmazzák, mint amilyenek a szeretet, a tisztelet, a megbecsülés, és amelyek jelent?s szerepet játszanak az emberi kommunikációban, kapcsolattartásban is.

 A technológia illeszkedése Maslow szükségletpiramisába (Gerstein, 2014 alapján)

Gyakran megfigyelhet?, hogy nem indulunk el otthonról az okostelefonunk nélkül. Bizonytalanságot, kényelmetlen helyzetek sorát eredményezi a megszokott eszköz és a rajta elérhet? alkalmazások, információk használatának hiánya, a kommunikációs hatékonyságot biztosító lehet?ség „elvonása”. Életünk jelent?s részét tároljuk ma már az okostelefonon, például a számunkra fontos személyek elérhet?ségét, fényképeit, a velük folytatott kommunikációt, életünk legérdekesebb mozzanatait, élményeit is, utazásainkkal, fontosnak tartott idézeteinkkel, gondolatokkal, amelyekkel leginkább azonosulunk – mindez megtalálható okos-eszközünk tárolójában. Az okostelefon nemcsak teljesen átvette a hagyományos telefon által biztosított közlési funkciókat, hanem kiegészítette, sokszín?vé tette az emberi kommunikációt, új kapcsolati formákat teremtett a virtuális szociális hálózatok által.

A mai okostelefon és a hagyományos mobiltelefon közötti legjelent?sebb különbség a korlátlan internet-kapcsolat és a legújabb applikációk könny?, gyors letöltési lehet?sége, modern operációs rendszerek és ún. webstore-ok segítségével. Napjainkban az okostelefonok sokkal inkább kézi számítógépekként tarthatók számon, mint hagyományos kommunikációs eszközként.

Hány „like-os” a profilképed?

Mára már szinte mindenkit megérintett az internet világa, az új generációs modern technológiával megteremtett okos-eszközök által biztosított lehet?ségek, alkalmazások, tartalmak. Mindennap eljut a tágabb közösséghez egy újabb applikáció, számítógépes program, digitális tartalom – akár a reklámok, üzletek hirdetéseiben, akár emberi kapcsolatainkon, szociális hálózatainkon keresztül. Az újabb generációs okostelefonok több régebbi kommunikációs eszköz szolgáltatásait képesek egyidej?leg nyújtani. Így az internet által biztosított egyéni vagy csoportos kapcsolattartási lehet?ségeket (pl. Facebook, LinkedIn, Twitter, Skype, Messenger), a hírcsatornák (pl. tévé, rádió, online folyóiratok), YouTube videók stb. elérését, és nagyon sok kényelmet nyújtó alkalmazást is biztosítanak a mai ember számára (pl. számológép, fényképez?gép, filmfelvev?, GPS, naptár, valutaátváltó, id?járás-jelentések stb.). Az okostelefon egy olyan technológiát képvisel, amely átalakítja, megváltoztatja az emberi gondolkodásmódot és viselkedést.

A kapcsolódás, kapcsolattartás új lehet?sége, hogy „rákeresünk” a közösségi oldalakra, ahol sok információ elérhet? személyekr?l, eseményekr?l, intézményekr?l, vagy olyan szakmai és szabadid?s tevékenységek „követ?i” lehetünk , amelyek felkeltették az érdekl?désünket. A legtöbb fiatal napi szinten látogatja a közösségi oldalakat. A Deloitte internetes felmérésének adatai szerint a fiatalok 6 százaléka mindennap ír blogot vagy kommentet valamilyen témához kapcsolódóan, 11 százalékuk rendszeres Tweeter-felhasználó. A vizsgált résztvev?k 51 százaléka naponta legalább egyszer – vagy többször is – ellen?rzi társas oldalainak változásait, újdonságait. Az európai lakosság több mint 70 százaléka okostelefon-tulajdonos.  Spanyolország és az Egyesült Királyság vezeti az okostelefonok gyakoriságának listáját, ahol a 13-17 éves korcsoportbanminden 10 gyerekb?l 9 a közösségi média felhasználójának vallja magát (Deloitte – Globális Mobiltelefon Felhasználói Felmérés, 2015).

Ugyancsak a Deloitte aktuális felmérései szerint a leggyakrabban használt okostelefon-alkalmazások a közösségi médiához kapcsolódnak: a Facebook és a különböz? chat (csevegés) funkciók. Beszámolók szerint mára 2,8 millió okostelefon- és 1,1 millió tablet-használóról vannak adatok. Ennyi ember szokott készülékén heti rendszerességgel játszani. Az adatok arról számolnak be, hogy a nap folyamán el?forduló rövidebb várakozási vagy utazási id?szakokat töltik ki telefonos játékkal (53%), de a pihenés alatt is játszanak (61%). A megkérdezettek többsége azonban nem érzi úgy, hogy családtagjaitól, barátaitól vennének el id?t, hiszen legtöbb esetben ?k is szívesen részt vesznek az online játékokban, így akár közös program is lehet. Emellett a Facebook-oldalak rajongói már nem csupán a megjelölt ismer?seik által megosztott tartalmakért látogatják azokat, hanem fontos hírforrásnak is tekintik.

A Facebook oldalain megtaláljuk ismer?seink, valamint az ? ismer?seik „hírfolyamát”, az általuk közölni kívánt tartalmakat, fontosnak tartott gondolatokat, eseményeket. Nem csoda, ha a feln?ttek világát is jelent?sen domináló „okos-eszközök” által nyújtott lehet?ségek még er?teljesebb csábítást jelentenek a fiatalok, gyermekek számára. A hovatartozás, kíváncsiság, az aktív részvétel szükséglete rögzül?, visszatér? viselkedést eredményezhet, amelyben a felhasználó szinte „kényszerítve” érzi magát a csatlakozásra és hozzászólásra. Ma már minden jelent?s intézmény, közszemélyiség, közösségi kezdeményezés, szakmai csoportosulás saját közösségi oldallal rendelkezik, ahol a tájékoztató, felhívás jelleg?, vagy egyéb fontos információk mellett a tág közönség hozzászólásait, bejegyzéseit is olvashatjuk.

Hétköznapi "m?ködésünk" zöme megvalósítható az internet segítségével, az okostelefon használata révén. Megtervezhetjük például utazásainkat, jegyeket vásárolhatunk, számlákat fizethetünk ki, találkozókat szervezhetünk, eladhatunk vagy vásárolhatunk, stb. Az internethez való hozzáférés lehet?sége által az okostelefon egyre jobban hozzánk n?tt, mindennapi „hozzátartozóvá” vált a mai modern ember számára – s?t képes annak mindennapi életét kisebb vagy nagyon mértékben irányítani. A napi szokásokból gyakran alakulnak ki olyan cselekvések, amelyek hiányában kellemetlen érzések, feszültség tapasztalható. Az okostelefon megvonása esetén fellép? tünetek a problémás okostelefon-használati magatartás kialakulását jelzik.

Gyermekeknél az egyre hosszabb online eltöltött id? számos kérdést vet fel az internet-használat kontrolljára és kontrollálhatóságára vonatkozóan. Ismert tény, hogy a túl hosszú online eltöltött id? negatívan befolyásolja a fiatalok életének több területét is, ilyen lehet például az iskolai teljesítmény hanyatlása vagy akár az iskola elhagyása, a családi feszültségek növekedése, a szabadid?s tevékenységek korlátozottsága, de különböz? lelki problémákhoz is vezethet, mint a depresszió, szorongás vagy alacsony önértékelés – az álmatlanságtól és a mozgáshiányból ered? fizikai problémák mellett.

Az okostelefonom a szociális életem!

A kisgyermek, aki szülei munkájában és hétköznapi életében elmaradhatatlan eszköznek látja az okostelefont, maga is kézbe veszi, megnézi, eleinte kíváncsiságból, kés?bb már az ?t érdekl? tartalmakat – játékokat, meséket – keresve.

Nemrég az iskolai szünetekben uralkodó volt a játék, a szaladgálás, a beszélgetés. Másképp alakultak a barátságok és viszályok, megkeresték egymást vagy akár papírcetlin küldtek üzeneteket a játékuk során, a labdajáték is sokkal inkább napirenden volt. Ma már majdnem minden kisgyermek kezében vagy hátizsákjában ott lapul az okostelefon. Eleinte azért, hogy el?reláthatatlan események kapcsán el tudja érni szüleit, illetve ha a ? napi beosztásukban valamilyen változás történne, akkor ?k is elérhessék gyermeküket. A kis értékes tárgy azonban, amit a szül?k gyermekeik kezébe adtak, egyre több izgalmat és mókát vitt a hétköznapokba, szemmel láthatóan egyre inkább lekötötte figyelmüket. A foci ma már virtuális, a legújabb játék letölt?je és benne pontszámot elér? gyermek a „men? gyerek” társai szemében.  A mai gyerekek a konfliktusokat sem lökdös?déssel, verekedéssel oldják meg – „kizárják a csoportból”, „eltávolítják” a listából, akire haragszanak. Ismeretes hogy a virtuális térben sokkal bátrabbak a gyermekek, olyasmit is megengednek maguknak, amit személyesen nem biztos, hogy meg mernének tenni. A csúnya, trágár szavak, kifejezések elterjedése és leírása is rendkívül gyakori lett a különböz? virtuális „csoportok” tagjai között. A Facebook-oldalak népszer? alkalmazásai közé tartozik a barátok megkeresése, rangsorolása, kiválasztása.

A Kaspersky Lab kezdeményezésére a Würzburgi és a Nottingham Trent Egyetem kutatói által végzett vizsgálatban a résztvev?k 37 százaléka egyenl? fontosságúnak tartja okostelefonját és közeli barátait, 29 százalékuk nagyobb fontosságot tulajdonít az okostelefonjának, mint a szüleinek, s 17 százalékuknál a készülék els? helyet foglal el a rangsorban. A 2016-os jelentés szerint ('Growing Up Online - Connected Kids', Kaspersky Lab ?i iconKids & Youth) a szándékos online bántalmazást, az ún. cyberbullyinget az internetet használó gyermekek 16 százaléka tartja fenyeget?nek, veszélyesnek, és 50 százalékuk fél az online és offline bántalmazástól. A szül?k 37 százaléka figyelte meg gyermekénél az önértékelés csökkenését, 30 százalékuk gyengébb iskolai eredményeket tapasztalt, és 28 százalékk említette az internet-használat következtében fellép? depressziót. Továbbá, a megkérdezett szül?k 25 százaléka vélte úgy, hogy az online bántalmazás, bántás megviselte gyermekük alvását, rémálmokat okozott. Ugyanakkor, a szül?k 26 százaléka figyelte meg, hogy gyermeke kerülte a társaival való kapcsolatot, 20 százalékuk anorexiáról is beszámolt. Hasonlóképpen aggodalomra okot adó adatok szerint a gyermekek 20 százaléka volt tanúja annak, ahogyan valamelyik társukat bántalmazták, és 7 százalékuk maga is részt vett valakinek a bántalmazásában.

Az online aktivitás eltúlzása az említett pszichológiai következmények mellett gyakran fizikai sérülésekhez is vezet. Máig vitatott kérdés, hogy például az okostelefonnal való „selfie” készítés és ezeknek a szociális oldalakon való megosztása csupán hobby vagy pedig az obszesszióig terjed? jelenségr?l beszélhetünk? 2012-ben a Time magazin a selfie szót az év 10 legnépszer?bb kifejezése közé sorolta. Bár ártalmatlan tevékenységnek t?nik, a Telegraph jelentése szerint 2015-ben a selfie-készítés számos emberáldozatot követelt. A selfie-rajongók általában fiatalok, akik abban versenyeznek a barátaikkal, hogy minél kalandosabb selfieket készítsenek, és izgalmas „kommenteket” kapjanak rá. Hasonlóan az információ szintjén megnyilvánuló ingeréhséghez, sokak számára az átlagos fotók már nem elég figyelemre méltóak. Azok a jelenetek lesznek érdekesek, amelyek valamilyen extrém környezetben vagy veszélyes cselekvés közben mutatnak be valakit,mint például egy magas hegy vagy torony csúcsán, sky jumping közben, vagy vadállatok közelében. A gyermekek különösen sebezhet?ek, hiszen sokkal energikusabbak, és kevésbé fejlett a veszélyérzetük. A fiatalok ugyanakkor – saját önértékelésüket növelve – másokat is szeretnének meggy?zni intenzív, érdekes, és vonzó életvitelükr?l. Sajnálatos módon az ilyen jelleg? próbálkozásaik néha tragédiával végz?dnek. Számos példa van rá, hogy egy gyerek leesik egy hídról, eléri a villamos drótjait, vagy vízbe fullad a selfie-készítés közben. A Wikipédián külön oldalon tették közzé a selfie-k által okozott sérüléseket és haláleseteket. (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_selfie-related_injuries_and_deaths)

Létezik okostelefon-függ?ség?

Az okostelefon-használat szokássá válása jelent?sen hozzájárul az eszközhöz kapcsolódó függ? magatartás kialakulásához. Az okostelefon-használati szokások – bels? és küls? ingerek által aktiválódó – nem szándékos viselkedésekhez vezethetnek A túlzott mérték? okostelefon-használat a viselkedési addikciók jelenségkörébe tartozik. Az addikciós viselkedés f? komponensei: a viselkedés dominanciája, a kontroll hiánya, a hangulat megváltoztatására való törekvés, a növeked? id?ráfordítás, az elvonási tünetek megjelenése, a környezettel való konfliktusok és a visszaesés.

Mára elfogadott tény, hogy az okostelefon-használat gyakorisága er?sen meghatározza a kés?bbi addikciós viselkedés kialakulását. Így azoknál, akik túlnyomórészt szocializációs célokra használják okostelefonjukat, hamarabb alakulnak ki er?teljes szokások, amelyek a kés?bbiekben viselkedési addikcióvá válnak. Az okostelefon-használat szokássá alakulása egyre fiatalabb életkorban megfigyelhet?, és a gyermekek és fiatalok csoportjainál már addikciós viselkedésminták megjelenésével is találkozhatunk. Az okostelefon addikció tüneteivel jellemzett gyermekeknél a mentális és fizikai fejl?dés terén jelentkez? problémák jelent?s aggodalmakra adnak okot a szakemberek és a szül?k körében egyaránt. Az alvás min?ségével, a stressz szintjével, a depresszióval és a félelemmel is összefüggésbe hozzák a túlzott mérték? okostelefon-használatot. Gyermekeknél a túlzott okostelefon-használatnak olyan pszichológiai velejárói figyelhet?k meg, mint a negatív érzelmi állapot, a szorongás, testi panaszok, agresszív magatartás vagy a társakkal való kapcsolattartási nehézségek.

A serdül?k és fiatalok esetében az alakuló identitás, a barátságok és a korra jellemz? gyakori pszichés konfliktusok meger?síthetik a virtuális világba való elmélyülést és akár addikciós viselkedéshez is vezethetnek. Az okos-eszközök használata összefüggést mutatott a depresszió, a stressz jelenségeivel. Ezek az adatok azt sugallják, hogy nem annyira a használattal eltöltött id?, mint inkább a használat módja jelent?s az addikciós veszélyeztetettség szempontjából. Miközben a mobil technológiák fejl?dési irama számos el?nnyel jár, létfontosságú annak megértése, hogy milyen ára van a növekv? népszer?ség?, a „mindig-mindenhol” elérhet?séget biztosító technológiák használatának.

Okostelefonos óvodások, kisiskolások?

A Kaiser Alapítvány 8-18 éves fiatalok médiahasználatára vonatkozó felmérésének adataiszerint az okostelefon használata drámaian növekszik a gyermekek körében is, s egyre korábbi életkorban kezd?dik. A kisiskolások naponta több mint 7,5 órát töltenek – gyakran a kés? esti órákban – szórakoztató technológiák használatával (pl.TV, videójátékok, internet, filmek és telefon-alkalmazások). A gyermekek kétharmada vallja, hogy szülei nem szabályozzák az eszközökhöz való hozzáférést, és 75 százalékuk beszámolója szerint a saját szobájukban találhatóak a készülékek (Kaiser Foundation Report, 2010).

2016-os adatok szerint a gyermekek 70, a fiatalok 80 százaléka tartja az okostelefont az interneten való keresgélés legfontosabb eszközének. Egy tavaly 1519 diák részvételével végzett svájci kutatás demográfiai és egészségügyi jellemz?k mellett okostelefon-használati és -függ?ségi mutatókat is vizsgált. A függ?ség 256 esetben (16,9%) volt kimutatható, tünetei: a készülék túlzott használat napi rendszerességgel, a reggeli ébredés utáni azonnali használat, a szociális hálózatok el?térbe helyezése a személyes kapcsolatokkal szemben. Saját kutatásaink is kimutatták, hogy az okostelefon-függ?ség gyakrabban fordult el? a fiatalabb (15–16 éves) serdül?knél, mint 19 éves és ennél id?sebb korosztálynál, valamint azok körében, akik kevesebb fizikai aktivitásról és magasabb stressz-szintr?l számoltak be (Haug és mtsai, 2015).

A Kaspersky Lab nemzetközi elemzése szerint minden hármadik szül? tartja úgy, hogy az internet elszigeteli t?lük a gyermekeiket, és minden ötödik szül? vélekedik úgy, hogy az új technológiai eszközök jelent?s feszültségek, konfliktusok forrását képezik a családban. A vizsgálatban 3700 – 8-16 év közötti gyermekeket nevel? – család vett részt 7 országból (Egyesült Államok, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Egyesült Királyság, Németország és Oroszország). A vizsgálat adatai szerint a gyermekek viselkedése is megváltozott szüleikkel szemben: régebben hozzájuk fordultak kérdéseikkel, ma már online tartalmakban keresik meg a válaszokat. A szül?k 42 százaléka nincs „barátként“ bejelölve gyermekeik Facebook-oldalán. Még inkább feler?södnek a konfliktusok, nézeteltérések, ha a családtagok ugyanazt az okos-eszközt használják. A szül?k egyharmada panaszkodik, hogy gyermekeik navigálása, játéka alatt lett vírusos az eszköz, és 24 százalékuknak kellett már fizetniük  gyermekük internetes vásárlásáért vagy letöltéséért. Másrészt a gyermekek 13 százaléka panaszolja, hogy szülei állították el eszközeiket, 16 százalékuk szerint pedig véletlenül kitöröltek az adataikból.

A digitális világban felnöv? és alkalmazkodó fiatalok, gyermekek gondolkodása, viselkedése jelent?sen eltér – az id?sebb generációtól eltávolodó, néha nehezen áthidalható különbségeket figyelhetünk meg. Ugyanakkor képességeik is megváltoztak – sokszor a nagyszül?k csodálkozva figyelik kis unokáik jártasságát, hozzáért? mozdulatait az okostelefonok, tabletek képerny?in, funkcióik és alkalmazásaik közötti eligazodásban. Másrészt a képerny? el?tt eltöltött napi 3-4 óra – vagy esetenként ennél is hosszabb id? – után az iskolai környezet nehezen tartja a lépést, nemcsak felszereltség, de emberi er?forrás tekintetében is. Bár nagyon sok oktatási intézmény már figyelmet fordított a számítógép és okos-eszközök elérhet?ségére és alkalmazására a tanórákon belül, a pedagógusok szempontjából még sok tennivaló maradt. Sokan ragaszkodnak a papír-ceruza változatú anyagátadáshoz és számonkéréshez, mások viszont már er?teljesen alkalmazzák a digitális anyagokat. Úgy t?nik azonban, hogy a fiatalok számára még mindig nem jelent elég kihívást az iskolai információ – vagy ingerkeresési szintjük megnövekedése készteti ?ket a mind több és több újdonság, a gyors elérés?, mindig mindenhol jelen lév? információk keresésére, preferenciájára.

Nagyítóval a képerny? el?tt – tudós szemmel

Az okostelefon elterjedése és mindennapjainkba való beépülése nem maradt észrevétlenül az ember mentális egészségével foglalkozó tudományágak képvisel?i el?tt sem. A világon egyre több kutató foglalkozik hatásaival, a „megvonásával” fellép? reakciók, tünetek tanulmányozásával. Az orvostudomány az okostelefon-használatnak az emberi szervezetben kimutatható változásait, a pszichológia a megismerés, az érzelmi világ szintjén, a gyermekkori fejl?dés szakaszai során észlelt különböz?ségeket, az addiktológia, a pszichiátria az okostelefon-függ?séget, a megvonási tüneteket, a diagnosztikai kritériumokat, a szociológia pedig a társadalomban észlelt szokások, értékrendek, az egészséges életmód átértékel?déseit stb. tanulmányozza és elemzi. Magyarországon, a pszichológia és az addiktológia területein, számos kutató és kutatócsoport foglalkozik az okostelefon-használattal és ennek implikációjával, következményeivel.

Az aggódó szül?k, pedagógusok számára az egészségtudományok területén dolgozó szakemberek is sok információt, felvilágosítást, segítséget nyújthatnak. Az online világ valóban utat nyit rengeteg új információhoz, de a kommunikáció és a szórakozás új formáit is megteremtette. A gyermekeknek azonban meg kell tanulniuk, hogyan használhatnak egy ilyen eszközt úgy, hogy közben elkerüljék a lelki – és akár a testi – sérüléseket, a számukra káros helyzeteket. Gyakran egyszer? figyelmeztetésekkel, mint a „ne gépezz túl sokat, megárt a szemednek”, vagy „ne játszd ezt vagy amazt a játékot, káros számodra” próbáljuk javítani az online eltöltött id? min?ségét, majd a közösen megkeresett tartalmak révén, akár a közös játékban is elsajátíthatják a gyermekek az eszköz jó használatát. Így, lépésr?l-lépésre megtanulják ?k maguk szabályozni a technológia által felkínált lehet?ségek használatát, miközben a feln?ttekt?l, családtagjaiktól sem távolodnak el. Bár a szül?-gyermek kommunikáció átalakul, a megfelel? érzelmi és kommunikációs alapokkal rendelkez? kapcsolat esetében nem fenyeget sem az eltávolodás, sem a gyermek társaitól való elszigetel?désének veszélye.  

Ellenkez? esetben viszont a „technológia bébiszitter” átveszi az irányítást, és a gyermek hozzá fordul úgy bánatában, mint örömében. A mentálhigiéné területén dolgozó szakemberek hangsúlyozzák a szabályozás, a biztonságos használat fontosságát.Érveik szerint az internet egyrészt végtelen lehet?ségek és információk tárháza, amelyet egy gyerek korlátozás nélkül felfedezhet okostelefonja segítségével – másrészt az online világ túlnyomórészt nemkívánatos és negatív tartalmakkal teljes, és károsítja a gyermekek mentális egészségét és fejl?dését. Amikor az okostelefonért nyúlunk, könnyen a kezeink közt találunk egy felgyorsult és felszínes világot – , miközben az id? is felgyorsul az ingerek áradatában.                                                                

*

Jóbarát vagy technoördög? Néz?pont kérdése, mert ha ragaszkodunk a kulturális, morális, etikai és erkölcsi értékekhez, akkor lehet, hogy az ördögöt hordjuk a zsebünkben, hiszen a világ máris megváltozott. Viszont ha nyitottak vagyunk egy kiszámíthatatlan felgyorsult technoevolúcióra és mottónk,a „carpe diem” a akkor talán egy jóbarátot hordozunk magunkkal. Egy érintés, és megnyílik a világ kapuja – s ha a „kirakatba” szeretnénk állni, csak egy mondat vagy egy képfeltöltés, és „mindenki” ránk figyel; majd jönnek a „like”-ok, melyek instant jutalomként meger?sítik a ragaszkodást az okostelefon jóbaráthoz. Mennyire nem vagyunk egyedül ilyenkor – és mégis egyedül vagyunk. Ez a „technomagány” korszak kezdete talán?

Dr. Csibi Sándor – pszichológus, egyetemi adjunktus a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Etika és Társadalomtudományok Tanszékén. Kutatási területe a mai generáció telefonhasználatának vizsgálata.

Prof. Dr. Szabó Attila – pszichológus, egyetemi tanár, az ELTE Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet professzora és igazgatóhelyettese. Kutatási területe a gondolat ereje a viselkedésre, illetve a viselkedési függ?ségek.