Els? fecskének lenni nehéz

Semmelweis Ignác sebészdoktor-szülészmester hiába jött rá alig pár évvel diplomája megszerzése után, hogy az orvos bemosakodással elkerülheti a gyermekágyi halálozást okozó fert?zés átvitelét.

Egyetlen ember a legtöbb esetben kevés a szükséges változás gyökeres megvalósításához és elterjesztéséhez

Hiába hozta el a baktériumok ismerete el?tti kor „fagyos telébe” ezt a gondolatot, eszméje nem csinált nyarat: hosszú évtizedeknek kellett eltelnie, mire Semmelweis gyakorlati úton bebizonyított megoldása elterjedt. Egy fecske nem csinál nyarat: egyetlen jelb?l nem következtethetünk a változás eljövetelére, egyetlen ember a legtöbb esetben kevés a szükséges változás gyökeres megvalósításához és elterjesztéséhez.

Everett Rogers amerikai szociológus (1931-2004) általános diffúzió-elmélete azt a folyamatot modellezi, ahogy egy újítás a társadalomban, vagy annak egy részében elterjed, ismertté válik. A terjedés dinamikája függ az innovációtól, annak jelent?ségét?l, de a társadalmi környezet összetettségét?l is. Rogers kommunikációs folyamatnak tekinti a terjedést, mely négy elemb?l áll: a társadalmi struktúrából, az id?b?l, az innováció jellegéb?l és a kommunikációs csatornából. A közösség egyes tagjai másképp gondolkodhatnak az adott újítás jelent?ségér?l, kivitelezhet?ségér?l, bonyolultságáról, beilleszthet?ségér?l – és legf?képpen: gazdasági, társadalmi vagy egyéb el?nyeir?l. Az így zajló értékelés során alakul az elutasítás és a befogadás formája, mértéke.

Hirdetés

E folyamat dinamikáját Rogers S-görbével illusztrálja. Ennek alapján a – többieknél jóval érdekl?d?bb és kockázatvállalóbb, tájékozottabb és több kapcsolattal rendelkez? – újítók száma alacsony (2,5 %), s kezdetben még a korai adaptálókból is kevés van (13,5 %): e második csoportba tartoznak a közösségek elismert tagjai. Majd növekszik a csatlakozók száma: ?k az úgynevezett korai többség (34 %): óvatosak, szerepük az átmenet id?szaka miatt számít. A következ? „hullámban” megint csökkenés tapasztalható: ez a kései többség (34 %) rétege, ?k nemritkán csak szükségb?l fogadják el az újítást. A laggard-oknak nevezett, lemaradó csoport (16 %) a leglassabban és legnehezebben mozdítható az innováció szempontjából – többek között azért, mert a korábban említetteknél kevésbé integráltak. Pedig – és ezt a paradoxont Rogers is látta már – számukra különösen nagy hasznot jelenthet az innováció.

A folyamat során az adott innovációról a fenti adaptációs kategóriákban egyéni és kollektív döntések is születnek, melyeket a közösség meglév? értékei, szokásai befolyásolnak, valamint az, hogy az adott újítás mennyire közérthet?, és bevezetés, kipróbálása milyen kockázatokat rejthet. Rogers a folyamat egészét alapvet?en kommunikációsnak tekinti, és az elmúlt évtizedekben számos elmélet született arról, hogy a terjedés fázisaiban mikor van nagyobb szerepe a tömegkommunikációs vagy az interperszonális csatornáknak. Ma már nem könny? erre vonatkozó megfigyeléseket tenni, hiszen az internet és a közösségi média, valamint az okostelefon megjelenése átrajzolta a klasszikusnak nevezhet? modelleket. Látszólag tömegek számára nyílt ki a világ az új infokommunikációs eszközök használatával, emellett azonban nem elhanyagolható mellékhatás az is, hogy az emberek többsége még többet érintkezik a hozzá hasonlókkal, így – éppen a technológia miatt – több és élesebb határvonal is keletkezhet az egyes csoportok között.

A legendák szerint a világon a legtöbb ember életét máig Edward Jenner mentette meg. A történet úgy tartja, hogy az angol sebészorvos – több mint két évszázada – felfigyelt egy tehenészlány szavaira, aki azt állította, hogy ? ugyan már nem lehet himl?s, hiszen az állatok ellátása, gondozása közben túlesett a tehénhiml?n. Jenner doktor a hallottak alapján arra jutott, hogy egy fiút himl?hólyag tartalmával olt be. Bár ez napjainkban nem min?sülne etikusnak, ám „… a gyermek védettnek bizonyult az akkor halálos kór ellen. Bár saját korában nem ismerték el a jelent?ségét, Jenner ezzel a kísérlettel az immunológia alapkövét rakta le. Fényes bizonyíték Jenner biztos tudására, hogy az els?ként általa alkalmazott vakcináció segítségével szabadult meg az emberiség a himl?t?l…”* Hiába jelentette ez a pillanat az immunológia születését, korának tudósai azzal utasították el Jenner tanulmányát a tizennyolcadik század végén, hogy állításai eltérnek az addig elfogadott ismeretekt?l. Aztán eljön a tavasz: Pasteur kés?bb a Jenner iránt érzett tiszteletb?l kiterjeszti az általa bevezetett vakcináció (a tehén latinul vacca) kifejezést a kórokozók elleni védelem létrehozásának módjára.

Els? fecskének lenni, korát megel?zni minden nagy alkotónak, gondolkodónak nehéz. Még ma is, amikor a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul hatékonyabb eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy egy eszme, egy gondolat minél szélesebb körben elterjedjen. Ehhez ugyanis arra is szükség van, hogy az adott gondolatnak legyen hová beágyazódnia: vagyis a társadalmi gondolkodásnak is készen kell állnia a befogadásra.

*Erdei Anna – Sármay Gabriella – Prechl József: Immunológia. 2012. Medicina Könyvkiadó

2017-02 lapszámban megtalálható