Hirdetés

Introvertáltak egy zajos világban

A fokozott zajterhelés általában véve rontja az életmin?séget, emeli az észlelt stressz szintjét, és negatívan hat a jóllétre. Más környezeti stresszforráshoz hasonlóan azért veszélyes, mert általában nem okoz azonnali károkat, ám krónikus hatásai jelent?sen megnövelik egyes egészségügyi problémák rizikóját. 
Introvertáltak egy zajos világban
A mindennapokban minket körülvev? hangok persze nagyon sokfélék – már az is kérdés, hogy egyáltalán mi tesz bizonyos hangokat zajjá?

Amióta Jung 1921-ben leírta az introverzió/extraverzió kett?sét, mint a pszichés beállítottság általános típusait, számos elmélet értelmezte (újra) és kutatások sora támasztotta alá különböz? bizonyítékokkal a jungi tipológia érvényességét – miközben a megkülönböztetés a köznapi nyelvben egyre inkább a „társaságkedvel?” és „magának való” ellentétpárjára egyszer?södött.

Az extra- vagy introverziót mint személyiségjellemz?t kés?bb biológiai funkciókkal, els?sorban a központi idegrendszer m?ködési sajátosságaival próbálták magyarázni. Hans Eysenck elmélete szerint az extravertált személyeknél a kérgi arousal alapszintje (az agykérgi izgalmi szint) alacsonyabb, és nehezebben is aktiválható, mint az introvertáltaké, ami miatt az extravertáltak keresik a küls? ingereket, és akkor érzik jól magukat a b?rükben, ha megfelel? mérték?, az arousal-szint megemelkedésével járó stimulációt kapnak a környezetb?l. Ezzel szemben az introvertáltak, akiknek az agykérgi izgalmi szintjük eredend?en is magasabb, inkább szeretnék elkerülni a további ingerlést, mivel azt kellemetlennek, zavarónak élik meg. Eysenck elmélete elegáns magyarázatát adja a fentiekben említett „társaságkedvelés” versus „magának valóság” megkülönböztetésnek. Eszerint az extravertáltak azért keresik jobban mások társaságát, mert a szociális helyzetekben való részvétel az arousal-szintjük emelkedésével jár, így számukra kellemes, jutalmazó érték? lesz. Az introvertáltaknál – vagy ahogy a téma egyik szakért?je, Sylvia Löhken nevezi ?ket: a „csendes embereknél” – épp ellentétesen: a társas helyzetek (f?ként a sok ember kis helyen) rendkívül er?teljes stimulációt jelentenek, vagyis az arousal-szintjük túlzottan megemelkedik, ezért (egy id? után legalábbis) hajlamosak lesznek inkább „egyet hátralépni”, például a szituációból kicsit félrevonulni és egy nyugodt helyet keresni – vagyis izgalmi szintjüket lecsendesíteni. Nem az alkalmazkodóképesség hiányáról van tehát szó, sokkal inkább a túlstimulációval szembeni védekezésr?l, a túlzottan intenzív vagy zavaróan sokféle benyomástól, ingert?l való szükségszer? eltávolodásról.

Hirdetés

Ha a fentiek alapján elfogadjuk azt, hogy az (inkább) introvertált személyek lehet?ség szerint olyan helyzeteket választanak, ahol a küls? ingerek nem túlzottan intenzívek, felmerül a kérdés, hogyan hatnak rájuk a nem-társas helyzetekb?l származó környezeti impulzusok – vagyis miként tudnak megküzdeni a mindannyiunkat körülvev?, zajos világgal?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 6. számában olvasható

2018-01

2018-01 lapszámban megtalálható

Hirdetés
Éves print el?fizetés
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap | óra | perc | mp

Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!

Kosár Előfizetek

MiPszi Aktuál (MAT)

Család

Körvonal

Mentális egészség

Mindennapi filozófia

Mipszicske

Munkapszichológia

Önismeret

Párkapcsolat

Opinion - Elmélkedések szerz?inkt?l

IN ENGLISH

Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL

Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.

Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.

Feliratkozás

Kérje a MIPSZI hírlevelét

Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.