Introvertáltak egy zajos világban
Amióta Jung 1921-ben leírta az introverzió/extraverzió kett?sét, mint a pszichés beállítottság általános típusait, számos elmélet értelmezte (újra) és kutatások sora támasztotta alá különböz? bizonyítékokkal a jungi tipológia érvényességét – miközben a megkülönböztetés a köznapi nyelvben egyre inkább a „társaságkedvel?” és „magának való” ellentétpárjára egyszer?södött.
Az extra- vagy introverziót mint személyiségjellemz?t kés?bb biológiai funkciókkal, els?sorban a központi idegrendszer m?ködési sajátosságaival próbálták magyarázni. Hans Eysenck elmélete szerint az extravertált személyeknél a kérgi arousal alapszintje (az agykérgi izgalmi szint) alacsonyabb, és nehezebben is aktiválható, mint az introvertáltaké, ami miatt az extravertáltak keresik a küls? ingereket, és akkor érzik jól magukat a b?rükben, ha megfelel? mérték?, az arousal-szint megemelkedésével járó stimulációt kapnak a környezetb?l. Ezzel szemben az introvertáltak, akiknek az agykérgi izgalmi szintjük eredend?en is magasabb, inkább szeretnék elkerülni a további ingerlést, mivel azt kellemetlennek, zavarónak élik meg. Eysenck elmélete elegáns magyarázatát adja a fentiekben említett „társaságkedvelés” versus „magának valóság” megkülönböztetésnek. Eszerint az extravertáltak azért keresik jobban mások társaságát, mert a szociális helyzetekben való részvétel az arousal-szintjük emelkedésével jár, így számukra kellemes, jutalmazó érték? lesz. Az introvertáltaknál – vagy ahogy a téma egyik szakért?je, Sylvia Löhken nevezi ?ket: a „csendes embereknél” – épp ellentétesen: a társas helyzetek (f?ként a sok ember kis helyen) rendkívül er?teljes stimulációt jelentenek, vagyis az arousal-szintjük túlzottan megemelkedik, ezért (egy id? után legalábbis) hajlamosak lesznek inkább „egyet hátralépni”, például a szituációból kicsit félrevonulni és egy nyugodt helyet keresni – vagyis izgalmi szintjüket lecsendesíteni. Nem az alkalmazkodóképesség hiányáról van tehát szó, sokkal inkább a túlstimulációval szembeni védekezésr?l, a túlzottan intenzív vagy zavaróan sokféle benyomástól, ingert?l való szükségszer? eltávolodásról.
Ha a fentiek alapján elfogadjuk azt, hogy az (inkább) introvertált személyek lehet?ség szerint olyan helyzeteket választanak, ahol a küls? ingerek nem túlzottan intenzívek, felmerül a kérdés, hogyan hatnak rájuk a nem-társas helyzetekb?l származó környezeti impulzusok – vagyis miként tudnak megküzdeni a mindannyiunkat körülvev?, zajos világgal?
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 6. számában olvasható
Ajánlott termékek
Ajánlott cikkeink
„Nem bírom elviselni, ahogy rágsz!”
A mizofónia
Biztosan ismerünk olyan embert (vagy akár mi magunk vagyunk ilyenek), aki hihetetlenül érzékeny bizonyos hangokra, például amikor valaki hangosan rág, nyel vagy szuszog, és ezt hallván rendkívül ...
Beskatulyázott személyiségek
A szangvinikus, a kolerikus, az extravertált, az érz? és a gondolkodó
A sokféle emberi személyiség megismerésének és kategorizálásának vágya sokkal régebbi, mint maga a pszichológia. Évezredek óta születnek újabb és újabb tipológiák, de az emberi természet mintha ...
Illik-e a vállalkozói létforma a személyiségemhez?
Több osztályozása létezik a személyiségeknek – ám még sokkal többféle ember él a világon. Egyúttal sokféle vállalkozás-típus létezik, s?t m?ködik sikerrel.
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.
