„Akinek nincsenek céljai, arra lesz kárhoztatva, hogy olyannak dolgozzon, akinek vannak”
Hirdetés
2018-03 lapszámban megtalálható
Kiút a céltalanságból
A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan. Elkap egy megmagyarázhatatlan folyamatosan a mélybe húzó er?, s reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat. Számtalanszor látjuk, hogy az évek telnek, és még mindig ugyanott tapossuk mókuskerekünk jól ismert ritmusát.
A háttérben egy jól körülhatárolható okot biztosan találunk: valójában sosem tudtunk célokat kit?zni. Miért is tudtunk volna!? A mindenkori környezetnek általában nem célja, hogy a felnövekv? generációk megtanuljanak elég jó célokat kit?zni. Ha ugyanis valaki képes erre, akkor veszélyessé válik a szemükben. A célkijelölés gyakorlása olyan jöv?orientált id?attit?döt er?sít, ami egyre több gondolkodásra késztet. Ha többet gondolkozunk saját életünkr?l – és úgy egyáltalán az élet dolgairól –, hamarabb és nagyobb eséllyel válunk autonóm, független, önálló feln?tté, akit bizony már nem lehet olyan könnyen terelni, befolyásolni, manipulálni, megvezetni, de még vezetni sem. Ett?l pedig sokan rettegnek...
Hirdetés
Egy elég jó célhoz természetesen ab ovo szükséges egy bennünk felsejl? vágy vagy vágykezdemény. Tíz emberb?l kilenc azonban itt megáll, mert ez lett az új normalitás. A média marketingüzeneteivel felhergeli bennünk a vágyakat, elkezdünk ezek mentén (ideig-óráig) motiváltak lenni, de ahelyett, hogy megállnánk és célokká emelnénk ?ket, megvárjuk a kívülr?l kapott csomagolt válaszokat...
A mi energiánkkal, id?nkkel, végs? soron életünkkel olyan sokan szeretnek rendelkezni. Gondoljunk csak bele, milyen rettenetes, ha valaki megtöri ezt az ördögi kört, amibe folyamatosan belerángattak minket. Egyszer?en megsz?nnénk jó fogyasztók lenni, többször mondanánk nemet, és nem lehetne többé az utolsó szuszt is kisajtolni bel?lünk az újabb és újabb b?ntudatkeltések eszközével.
„Akinek nincsenek céljai, arra lesz kárhoztatva, hogy olyannak dolgozzon, akinek vannak” – tartja a mondás. Mély igazságot rejt. Ez vezet el oda, hogy valaki harmincas-negyvenes éveiben megfáradtan kijelenti a pszichológusnál: „Tudja, olyan, mintha valaki másnak az életét élném.” Sokszor érezzük, hogy már kés?, de ne hagyjuk, hogy az elrabolt tíz-húsz év elvegye a még hátralév? életéveket! Mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint eddig tettünk, épp ezért lehetséges a változás.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 3. számában olvasható
2018-03 lapszámban megtalálható
Ajánlott termékek
Ajánlott cikkeink
Céltalan hajósnak miért nem kedvez a szél?
Nem mindegy, hogy passzív, védtelen és kiszolgáltatott személyek vagyunk, akik csupán elszenvedik a körülöttük zajló történéseket, s ezáltal válunk az id?járás, a gazdaság, vagy éppen a politikai ...
Létezik-e lustaság?
A jelenség kétségtelenül létezik, ám lélektani szempontból meglehet?sen összetett, ezért egyetlen címkével nem is lehet megnyugtatóan azonosítani a lustaság minden fajtáját.
Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél!
Úgy érzem, elkéstem. Legutóbb viszont elsiettem. Ha balra megyek, mehettem volna jobbra, ha jobbra megyek, mehettem volna balra. Honnan tudom, hogy meddig menjek ezen az úton? Hirtelen döntsek, vagy ...
Hirdetés
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap
|
óra
|
perc
|
mp
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Feliratkozás
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.