Asszertivitás: a békés önérvényesítés m?vészete
Nem az dönt, kinek volt igaza, hanem az, mit szeretnék elérni a kapcsolatomban. „És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt” – Presser Gábor és Sztevanovity Dusán mesterien megfogalmazott félmondatában rengeteg igazság rejlik. Hiába van – jogi értelemben – igazam, ha az igazságomat arra használom, hogy sarokba szorítsam, megalázzam, emberi méltóságában megbántsam a másik felet. Amennyiben így teszek, máris mindketten vesztettünk.
Egymás lábnyomában
Mi történik, ha két ausztrál bennszülött összevitatkozik, és nem tudják megnyugtatóan rendezni a problémájukat? – teszi fel a kérdést Marlo Morgan Vidd hírét az Igazaknak cím? könyvében. Ilyenkor beállnak egymás lábnyomába, és a másik érveit használva, a másik fél „b?rébe bújva” folytatják a vitát. Szerepet cserélnek, ezzel is igazolva azt, hogy odafigyelnek egymásra, s nem csupán saját magukra, érveikre, érzelmeikre koncentrálnak. Ha még így sem sikerül d?l?re jutniuk, hívnak egy harmadik személyt, aki segít eldönteni a vitát. A nyugati világban ?t mediátornak, közvetít?nek hívnánk...
Annak felismerése, hogy ha egy vita végén valamelyik fél vesztesnek érzi magát, akkor a másik fél is veszít – azaz hogy az úgynevezett „nyer?-veszt?” játszmák nem vezetnek hosszú távon pozitív megoldáshoz egyik fél számára sem –, elindíthat bennünket az asszertivitás felé vezet? úton... Az olyan viták, veszekedések, amelyek arra irányulnak, hogy az egyik fél gy?ztesként kerüljön ki a másik rovására (és sajnos ezek többsége ilyen), sohasem vezetnek békéhez, mindig újabb problémaforrást jelentenek.
Egy vita – két nyertes
Hogy lehet elérni, hogy mindkét fél nyertesnek érezze magát a vita végén? (Szándékosan alkalmazom a „vita” szót, hiszen a veszekedés általában nem közös megoldásra, hanem a másik megbántására irányul.) Természetesen asszertív megoldások alkalmazásával. Mit is jelent ez? Nem többet, de nem is kevesebbet, mint azt, hogy fel kell n?nünk az ausztrál bennszülöttek gondolkodásmódjához, és képessé kell válnunk arra, hogy a másik szemszögéb?l is meg tudjuk vizsgálni a vitatott témát. Röviden: empátiát kell éreznünk a vitapartnerünk iránt. A legegyszer?bben megfogalmazva: meg kell ?t értenünk, és ennek a megértésnek tanújelét is kell adnunk...
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 5. számában olvasható
Ajánlott termékek
Ajánlott cikkeink
A nemet mondás m?vészete
Amikor valaki rólunk, de nélkülünk akar dönteni az életünkr?l
Az asszertív jogok listájának egyik passzusa szerint: „Jogod van ahhoz, hogy nemet mondjál anélkül, hogy b?ntudatot éreznél.” Olyan jó ezt olvasni. Szemünk megpihen, lelkünk felpezsdül a szavak ...
Légy asszertív! De hogyan?
Önnel is megtörtént már, hogy képtelen volt nemet mondani? Ideges vagy sértett lesz minden kritikától, és végtelen órákat tölt azzal, hogy mások megjegyzésein rágódik? Ha sérelem éri, azt gondolja, ...
Határtalan határok – avagy a nemet mondás m?vészete
Talán kijelenthetjük, hogy a legtöbb családban gyakran felmerül a kérdés: mikor mondjunk nemet a gyermeknek?
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.
