Er?t meríteni önmagunkból

Hogyan találjuk meg az „éner?nket”? Mire jó ez, és hogyan segít át a mostani helyzethez hasonló id?szakokon, úgy hogy ne csak túléljünk, hanem megéljük az apró örömöket? Tari Annamária pszichoanalitikussal beszélgetünk.

A vírus utáni id?számítás f? kérdése, hogyan értékeljük a vírushelyzetben átélt élményeinket

Hogyan éltük meg az utóbbi id?szakot, sikerült jól hozzászokni a helyzethez? Nem nagyon lehetett mást csinálni, mint elfogadni és alkalmazkodni. Ez egy tanulási folyamat: a megváltozott küls? körülményekhez kellett alkalmazkodni. Az emberek nagy hányadánál ez nem volt zökken?mentes, nem simult az addig megélt életükhöz. Normális életünkben a hétköznapi problémák sokszor elfed?dnek, mivel egy család napi több órán keresztül külön van egymástól. De ebben az otthoni korlátozós állapotban viszont a családtagok hirtelen egész nap szembejöttek velünk a lakásban. Ehhez még hozzáadódott az a küls? fenyegetettség,a vírussal való megfert?z?dés veszélye, az információk változó min?sége. A megfelel? informáltság érzése ahhoz kell, hogy az ember igazán jól tudjon alkalmazkodni, mert csak ebben az esetben tudja azt mondani magának, ha nincs is kontrollom a nagy, küls? események fölött, van viszont a saját életem bizonyos pontjai fölött. Nem véletlenül mondták a pszichológusok már az els? napokban, hogy a kontrollmegtartás, az aktív bevonódás - például a reggeli felöltözés, a délutáni átöltözés, a strukturált id? - nagyon fontos. Kevés szorongáskelt?bb dolog van, mint amikor úgy folyik ki a kezünkb?l az id?, hogy az magával hozza az ürességérzést, azt, hogy furcsán nem történik semmi. Az emberek egy része el?ször túlél? stratégiával reagált a helyzetre, ami ugyan hasznos, ha látom, meddig kell kibírnom, viszont, ha nem látom, nagyon hamar átfordul egy indulatvezérelt viselkedésbe, mivel az embernek egyszercsak elege lesz abból, hogy nem tudja, meddig kell még mozgósítania bels? tartalékait. Ehhez képest sokkal jobb, ha elfogadja a helyzetet, ez az áttanulási folyamat az alkalmazkodásnak egy formája. Ez azt jelenti, hogy az otthoni élet kereteit meg kell próbálni úgy kialakítani, hogy legyenek továbbra is jó érzések benne, a konfliktusokat pedig próbáljuk úgy megoldani, hogy ne termeljünk még pluszban hozzájuk. Az áttanulási szakaszban fontos a megértés, az informáltság és a másokon való segítés.

Hirdetés

Ami a saját élet megszerkesztését illeti: aki eddig is megtapasztalta, hogy tud er?t meríteni önmagából ahhoz, hogy kibírjon bizonyos élethelyzeteket – akár azért nagyon stresszes volt a munkája, vagy a kit?zött céljait nehezen érte el, netán kitartó pszichoterápiával eljutott egy olyan önértékelési fokra, ahonnan visszatekintve láthatta, mib?l kell levonnia a tanulságokat - nekik lehet, hogy kicsit könnyebb dolguk volt. Mindenkinek fontos lenne megértenie és elfogadnia, hogy nagyon kell ügyelni az önértékelés, önbizalom és önbecsülés triászára. Ennek alapja, hogy önmagunkkal jól m?köd? érzelmi viszonyban legyünk, hogy az életünket ne úgy éljük, hogy beszálltunk a mókuskerékbe és tekerünk addig, ameddig csak bírunk. Hanem próbáljunk id?nként megállni, mondjuk egy héten egyszer legalább öt-tíz percre leülni, és végiggondolni, hogyan telt az életünk, kivel találkoztunk, milyen érzelmeket éltünk át, milyenek vagyunk a munkahelyünkön? Ez komoly pszichológiai leckének hangzik, de ha valaki rátanul erre, akkor valójában annyit tesz, hogy igazi odafordulással figyel önmagára, aminek hihetetlenül komoly haszna van, f?képp, amikor er?teljesebb stresszt kell kezelni, vagy optimistán kell m?ködni egy olyan élethelyzetben, ami inkább a pesszimizmust hívná el? bennünk.

Sok tanulmány szól arról, hogy egy újtípusú id?számítás van kialakulóban: van a vírus el?tti és a vírus utáni id?szak. A vírus utáni id?számítás f? kérdése, hogyan értékeljük a vírushelyzetben átélt élményeinket. Ha ezekb?l olyan konzekvenciákat tudunk levonni, amiket kés?bb hasznosítani tudunk, az már hallatlanul nagy eredmény. Ha viszont leértékeljük, és azt mondjuk, hogy ez egy semmi volt, akkor tulajdonképpen egy tollvonással a saját érzelmi m?ködésünket is lenullázzuk. Nem vagyok híve a könny?, azonnali pozitívba átfordításnak, nem is hiszem, hogy ez mindig sikerül, de azt igen, hogy a rossz élethelyzetekb?l is meríthetünk valamilyen kis pozitívumot. Ez az elmélet Martin Seligman professzoré, az ún. tanult optimizmus elmélete, ami azt mondja, hogy nehéz élethelyzetekben gondoljunk el?z? életszakaszainkra, és keressünk benne olyan élményeket, eseményeket, amikor sikeresek és er?sek voltunk. Ezeknek a felelevenítése nagyon sokat jelent az éner?nk szempontjából. Az éner? segítségével tudjuk egyensúlyban tartani a bels? késztetéseinket és a küls? elvárásokat, vágyainkat és a realitást. Fejlesztése és optimális m?ködtetése gazdagodik, ha képesek vagyunk egy nehéz id?szakból visszanézni egy jó id?szakra, amelyre büszkék lehetünk, mert ezt és ezt akkor jól tettem. Nem kell ezt túlfújni, csak az a fontos, hogy ne billenjünk át egy olyan negatív tartományba, ahol a leértékeléssel együtt leértékel?dik az önértékelésünk és az önbecsülésünk is. Éppen ezért ezt az elmúlt két hónapot érdemes lenne nem egy furcsán elfecsérelt id?nek tekinteni, hanem egy olyan életszakasznak, amit végig kell gondolni. Végig kell vennünk, hogy ez az élethelyzet mire volt jó - felfedeztünk-e magunkban valamilyen új tulajdonságot, mit csináltunk bizonyos helyzetekben, hogy viszonyulunk most a barátainkhoz, mit gondolunk a tudományról, a tudósokról? Ha az elfecséreltet átmin?sítjük hasznos id?nek, akkor van esélyünk arra, hogy ebb?l egy olyan felhasználható lelki tartalom szülessen, amit kés?bb, nehéz id?szakokban is el? tudunk hívni.

Majdnem olyan – beszélget?s podcast Tari Annamáriával

Er?t meríteni Önmagunkból – beszélget?s podcast Tari Annamáriával

2020-02 lapszámban megtalálható